2. Törzs: Harasztok (Pteridophyta)



Yüklə 0.79 Mb.
səhifə10/11
tarix21.08.2017
ölçüsü0.79 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11

Molyűző ökörfarkkóró - Verbascum blattaria L. - 1-1,5 m magasra is megnövő, árokszéleken, gyomos területeken előforduló, kellemetlen illatú (a petróleum szagára emlékeztető) gyomnövény. Tőlevelei nyélbe keskenyedők, csipkés szélűek vagy karéjosan tagoltak. A sziromlevelek sárga színűek, a porzószálak lila szőrökkel fedettek. A mirigyes virágzati tengely elágazhat, egyszerű vagy összetett fürt jön létre. Hegyes csúcsú, gömbös toktermése a csészelevelek közül kiáll. Virágzás: május-augusztus.

Közönséges gyújtoványfű - Linaria vulgaris Mill. - Parlagokon, gyepekben gyakori, rhizomás évelő. Ülő levelei szórtak, keskeny szálasak, ép szélűek. Virágzata végálló, tömött fürt, amelyben halványsárga (a pártatorokban narancssárga), sarkantyús szirmú virágok találhatók. Termése tojásdad-elliptikus loculicid tok. Magjai szárnyas szegélyűek. Virágzás: június-szeptember.

26. ábra


A gyapjas gyűszűvirág Digitalis lanata Ehrh. - Száraz lejtőkön, sziklagyepeken szórványos előfordulású, fokozottan védett, kétéves növény. Nemesített fajtáit gyógynövénynek termesztik, ki is vadulhat. Első évben tőrózsát fejleszt, amelynek levelei hosszúkás elliptikusak (10-30 cm), nyélbe keskenyedők. A virágzás idejére elszáradnak: A második évben kialakuló hajtásán a szórt levelek hosszas lándzsásak. Fényes felületűek, ülők, válluk kiszélesedő, kicsit szíves. A virágzat végálló, tömött fürt, gyűszű alakú virágokkal. A virágzati murvalevelek, valamint a hegyes cimpákkal ellátott csésze gyapjas szőrű. A párta a barna erezet miatt zsemleszínű, alsó ajka fehér. Septicid toktermése szintén szőrös, magvai rozsdabarna színűek, finoman recézett, világos hálózattal. Virágzás: június-augusztus.

Piros gyűszűvirág - Digitalis purpurea L. - Nyugat-Európa erdőirtásain nagy tömegben előforduló, gyógy- és dísznövényként is termesztett, egyéves faj. Levelei (26. ábra A) széles-tojásdadok. Virágai (26. ábra B) inkább harang alakúak, alsó cimpájuk nem kiugró (26. ábra C). A leggyakrabban bordólila színű, a torokban sötéten pontozott virágai fürtbe (26. ábra D) rendeződnek. A csupasz csészecimpák közül a legfelső keskeny-szálas. Szőrözött toktermését a csészecimpák eltakarják. A magok naracssárga színűek recézett világos hálózatúak. Virágzás: július-szeptember.

Fényes veronika – Veronica polita Fr. - Szántókon, parlagokon élő, heverő szárú, egy éves növény. Szórtan álló levele nyeles széles-tojásdad, csipkés szélű. A szirmok forrtak, a pártacimpák egyenlőtlenek. A halványkék párta hosszabb a csészénél. A magányos virágok levélhónaljiak. Termése enyhén lapított, szőrözött, szív alakú tok. A bibeszál a tok két íve közül hosszan kiáll. Virágzás: március-június.

Ösztörűs veronika - Veronica chamaedrys L. - Sokfelé gyakori, évelő faj. A szár egyenes, felemelkedő csak 2 átellenes, hosszanti vonal mentén szőrös. A szőrsorok a keresztben átellenesen álló levelek között 90o-os elfordulással jelennek meg. A szár levélüstökben végződik. A levelek kerek vagy szíves vállból tojásdadok, csipkés-fűrészesek, karéjosak. A 4 cimpájú párta kék színű, szegélye fehér. A felső cimpa a legszélesebb. A csésze 4 szálas cimpájú, a toktermésnél hosszabb, pelyhes. A 2-6 virágú fürtvirágzatok levélhónaljiak. Magvai barnássárga színűek. Virágzás: április-május.

Borostyánlevelű veronika - Veronica hederifolia L. - Szántókon, parlagokon, gyomtársulásokban élő, heverő szárú, erősen elágazó, egyéves növény. Levelei nyelesek, széles-tojásdadok, 3-7 tompa karéjúak. A négytagú csésze hosszabb a szirmoknál. A párta égszínkék, torka felé halványabb, cimpái egyenlőtlenek. A levélhónalji virágok magánosak. A szív alakú, duzzadt toktermés a négy, hosszú szőrökkel fedett csészelevél között ül. Virágzás: március-június.

27. ábra


A mezei csormolya - Melampyrum arvense L. - száraz sziklagyepek, rétek, legelők feltűnő egyéves növénye. Felálló, rendszerint elágazó hajtású, félélősködő faj. Keresztben átellenes levelei lándzsásak, az alsók épek (27. ábra A), a felsők (27. ábra B) keskenyebbek, szélükön hosszú, fésűsen álló fogakkal. A virágzati murvalevelek (27. ábra C) élénk lila színűek, hosszan fogasak. A párta forrt (27. ábra D), csöve hosszú (2-2,5 cm), majdnem teljesen zárt. A felső ajka liláspiros, az alsó élénksárga. A csésze szintén forrt, hosszúkás, molyhos felületű, a cimpák kihúzott hegyűek (27. ábra E). A virágok, a hajtás csúcsán tömött füzért alkotnak (27. ábra F). Toktermésében kevés (1-4), nagyméretű mag található. Virágzás: május-július.

Orvosi szemvidító - Euphrasia rostkoviana Hayne - Mezofil rétek, erdőszélek mutatós, finoman borzas szőrű, mirigyszőrös növénye. Útifű vagy lóhere gyökerén félélősködő, tövétől elágazó, egyéves faj. Keresztben átellenes levele tojásdad, rövid nyelű, kihegyesedő csúcsú, fűrészes szélű. Murvaleveles virága (8-15 mm) hófehér, kétajkú, az alsó ajak a felsőnél nagyobb, erősen három részre osztott. A párta torka élénk citromsárga, hosszanti lila csíkokkal. A toktermése mirigyes, magja ovális, hegyes végű, felszínén hosszanti barázdák futnak végig. Virágzás: június-július.

Kétszínű tátika - Kickxia spuria (L.) Dum. - Parlagok, szántók, gyomtársulások heverő, mirigyes szárú (20-45 cm), egyéves faja. Rövid nyelű levele tojásdad vagy kerekded. A magános, levélhónalji virágok hosszú, szőrös kocsányúak. A felső ajak és a párta torka gesztenyebarna vagy sötétlila. A sarkantyú görbült. A csészecimpák tojásdad-hosszúkásak. A toktermésben a magok széles-oválisak, felszínükön erős bordák húzódnak. Virágzás: július-szeptembe

50.LAMIACEAE (Labiatae) - ajakosok


31. ábra ÁBRAÁBRA‘BRA

Főként lágy szárú növények. Száruk négyszögletes, az élekben collenchyma kötegek futnak. Gyakoriak a mirigyszőrök. Leveleik keresztben átellenesen állnak (31. ábra A), rendszerint ezek hónaljában találhatók a kétajkú, zygomorph virágok (31. ábra B), K(5)[C(5)A(2+2)]G(2), amelyek álörvöket alkotnak (31. ábra C). A felső ajak leggyakrabban 2, az alsó 3 sziromlevélből nőtt össze. A felső ajak hiányozhat, ekkor az alsó öt cimpából áll (Ajuga), vagy a felső levágott és az alsó ajak 4 karéjú (Teucrium). A mentának látszólag actinomorph virága van 4 egyenlő pártacimpával. Két főporzósak: a négy porzó közül kettő hosszabb, kettő rövidebb. A porzók mézfejtővé (staminodium) is alakulhatnak. A Salvia nemzetségben a thecákat összekötő csatló megnyúlt (31. ábra D), csak a felsőajak domborulatában fekvő portokfél fertilis (31, ábra E). A párta torkában található másik theca billentyűvé alakul (31. ábra F), amely érintésére a felső portok a beporzó rovar testéhez csapódik. Két termőlevélből, felső állású magházból 4 makkocskatermés (31. ábra G) fejlődik. Egyes nemzetségek illóolaj-tartama jelentős, a családban számos fűszernövény is található.



Levendula - Lavandula angustifolia Mill. –Mediterrán eredetű vesszős félcserje, nálunk kerti dísz- és gyógynövény. Hajtásai rendszerint nem ágaznak el. Keskeny-lándzsás levele fiatalon molyhos, később lekopaszodó. Csúcsa hegyes, válla nyélbe keskenyedő, széle visszahajló. Égszínkék, kétajkú virágai 5-10 tagú álörvökben állnak. A makkocska barna. Illóolaja miatt gyógynövényként is használják. Virágzás: július.

Peszterce - Ballota nigra L. - Utak mellett, parlagokon, nitrogénben gazdag helyeken közönséges, erdőkben is előforduló évelő faj. Tövénél elágazó, felálló hajtása szőrös felületű, erős, kellemetlen illatú. Rövid nyelű levele széles tojásdad, csipkés szélű. Kétajkú virága halvány rózsaszín, az alsó ajak fehéres rajzolattal díszített. A csésze tölcséres. A makkocska hosszúkás, tompa csúcsú. Virágzás: június-szeptember.

Fehér pemetefű - Marrubium peregrinum L. - Száraz gyepekben mindenütt gyakori, évelő faj. Szára dúsan ágas, az egész növény fehér fedőszőröktől gyapjas. Keskeny, ovális leveleinek mindkét oldala ezüstös. Az alsók hosszú, a felsők rövid nyelűek. A csésze 5 fogú, amelyek nem törnek vissza. A 6-10 virágú álörvök a hajtásvégeken Virágzás: július-szeptember.

32a. ábra

32b. ábra

Kerek repkény - Glechoma hederaceae L. - útszéleken, erdőkben, cserjésekben gyakori, évelő faj. A talajban tarackot (32a. ábra A) fejleszt. Hosszú nyelű, vese alakú levelei csipkés szélűek (32a. ábra B). A felsőbb levelek hónaljában, 2-6 tagú álörvökben találhatók (32a. ábra C) kékeslila virágai. A párta görbült, a 2-3 cm hosszú torok kiöblösödik (32a. ábra D), alsó ajkán vörös foltokkal díszített. A csésze 5-6 mm-es, fogai rövidek. Makkocskái barnák. Virágzás: április-június.

Borzas repkény. Glechoma hirsuta W. et K. - Üde és száraz erdőkben tömegesen előforduló, szőrös (32b. ábra A), évelő faj. A levelek a kerek repkényhez hasonlóak, de inkább szívesek (32b. ábra B). A csésze cimpái hosszúak (32b. ábra C), elérik a csészecső hosszát. A virágok halványkékek, az alsó ajakon fehér foltok találhatók. Az álörv (32b. ábra D) kevés virágú. Virágzás: április-június.

33a. ábra

33b ábra

Délvidéki méhfű - Melittis melissophyllum L. - Erdőkben gyakori, évelő növény. A levelek tojásdadok vagy elliptikusak ék vállúak, fűrészes szélűek. A csésze, rövid szőrű, kétajkú, a három felső cimpa kis foggal összenő, a két alsó szálkás csúcsú. A párta fehér vagy rózsaszín, alsó ajakának középső cimpája sötétebb. A virágok magánosak vagy hármasával levélhónalji álernyőben állnak. Virágzás: május-július.

Piros árvacsalán - Lamium purpureum L. - Parlagokon, kertekben, mindenütt előforduló, egyéves vagy ősszel csírázva áttelelő gyom. Jó mézelő. A szár tövén gyakran elágazó. Alsó levelei hosszú nyelűek, kerekdedek, a felsők rövid nyelűek, kihegyezetten szíves-tojásdadok, színükön pirosas futtatás látható. A virágok pirosak, felső ajkuk sisakszerűen boltozatos. A portok ibolyakékes barna, szakállasan szőrös. A felső levél-párok hónaljában ülő virágok álörvöket alkotnak. A virágzati murvalevelek nyelesek, piroslók. A makkocska sima, hangyák terjesztik. Virágzás: március-szeptember.

Bársonyos árvacsalán - Lamium amplexicaule L. - Szántókon, parlagokon előforduló, tövétől elágazó (33a. ábra A), rövid szőrű, egyéves gyom. Levele (33a. ábra B) kerekded vagy tojásdad, tompa csúcsú, szíves vállú, csipkés szélű. A csésze gyapjas-bozontos. A liláspiros, kétajkú pártacső egyenes (33a. ábra C), a murvalevelek közül hosszan kiáll. A vese alakú, lekerekített csúcsú murvalevelek ülők, válluk összenőtt (33a. ábra D). Virágzás: március-szeptember.

Fehér árvacsalán - Lamium album L. - Árokpartokon, nedvesebb talajokon élő, évelő faj. Rhizomájából földre terülő és felemelkedő, 20-40 cm-es hajtások szerveződnek. Az alsó szárlevelek hosszú nyelűek, vese alakúak (33b. ábra A), a felsők tojásdadok (33b. ábra B). Hófehér virágai a felsőbb levelek hónaljában, álörvökben helyezkednek el (33b. ábra C). A felső ajak széle pillás, borzas szőrű. A 4 porzó a felső ajak boltozatában fekszik, a portokok barnák, rojtos szélűek. A makkocska barna, hangyák terjesztik. Virágzás: június-augusztus.

Sárga árvacsalán - Galeobdolon luteum Huds. - Gyertyános-tölgyesek és bükkösök faja. Levele csipkés szélű. Virágos hajtásai felállók, a meddők heverők, indáznak. A párta felső ajkának külső felülete és éle pillás. A csészecső cimpái tüskeszerű szúrós fogakkal elállók. Élénksárga virágai tömött álörvben állnak: Virágzás: április-június.

34. ábra


Szúrós gyöngyajak - Leonurus cardiaca L. - Parlagokon; ligetekben fordul elő. Szára kopasz (subsp. cardiaca) vagy szőrös (subsp. villosus), Az alsó szárlevelek (34. ábra A) nyelesek, lemezük tenyeresen osztott, az osztatok fűrészes szélűek. A felső szárlevelek (34. Ábra B) karéjosak. A csészecimpák (34. ábra C) kampósak, áralakúak éréskor kemény, szúrós képletté alakulnak. A rózsaszín párta a csészénél hosszabb, külső oldalán bozontos (34. ábra D). Az álörv sokvirágú. A makkocskát a csésze körülzárja. Virágzás: június-július.

Tarlóvirág - Stachys annua (L.) L. –Szántók, tarlók jellegzetes, egyéves növénye. Hajtása tövétől elágazó. Az alsó szárlevelek nyelesek, hosszúkás-tojásdadok csipkés szélűek. A felsők keskenyek, ülők. A virágzata végálló, kevés virágú, álörvös, sárgásfehér virágokkal. A csészecimpák rövidek, hegyesek. Az álörvök alsó murvalevelei lomblevélszerűek, ülők, a felső álörvöknek viszont már teljesen szálas murvalevelei alakulnak. Virágzás: július-szeptember.

35a. ábra

35b. ábra

Stachys recta L. - hasznos tisztesfű - Száraz gyepekben, bokorerdőben gyakori évelő. Felálló hajtása tövétől elágazik, rendszerint nem szőrös, csak kissé érdes. Levele keskeny-hosszúkás, finoman fogas szélű, tompa csúcsú. Az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők. A párta kétajkú, halványsárga, a torkában bíbor csíkok láthatók. A négy porzó előreáll, a két portokfél szétálló. A néhány tagú álörvök csúcsi vagy levélhónalji helyzetűek. Virágzás: május-szeptember.

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa L. - Rétek, útszélek sokszor tömegesen megjelenő évelő növénye. A hajt s a felső részén ágazik el. Tőlevele (35a. ábra A) hosszúkás-tojásdad, hegyes csúcsú, ékvállú, hosszú nyelű. Szárlevele (35a. ábra B) ülő, széle finoman csipkés. Virága kékesibolya, kétajkú. Az álörvöket (35a. ábra C) lilásrózsaszín murvalevelek támasztják (35a. ábra D). Virágzás: május-június.

Mezei zsálya - Salvia pratensis L. - száraz gyepekben, sztyepréteken, sziklagyepekben közönséges, évelő faj. Már kora tavasszal megjelenő tőlevélrózsájában a levelek (35b. ábra A) hosszú nyelűek, szíves vállúak, hosszúkás-tojásdadok. Főleg a levélnyél elálló szőrű. A levél széle kétszeresen csipkés. A levelek a száron felfelé haladva egyre rövidebb nyelűek, a virágzat (35b. ábra B) alatt ülővé válnak. A párta színe a sötétkéktől a fehérig változhat. A zöld murvalevelek kicsik, a csészénél rövidebbek. Makkocskatermése sötétbarna, sima. Virágzás: április-október. Rokon faj a mediterrán és közép-ázsiai eredetű, két-három éves kultúrákban termesztett muskotályzsálya (Salvia sclarea L.). Tőlevelei nagyok, szíves vállúak, hosszú fedőszőrűek, mirigyszőrösek. Az álörv is mirigyektől csillogó, a nagyméretű murvalevelek (35b. ábra H) ibolyás rózsaszínűek. Parkjainkban szívesen ültetett faj a paprikavirág (S. splendens Sellow), melynek szirom- és murvalevelei pirosak.

36. ábra


Közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris L. - üde réteken, erdőszéleken, kaszálókon élő, kis termetű évelő faj. Szára tövétől elágazó, finom szőrű. Tojásdad levele (36. ábra A) nyeles, tompa csúcsú, széle ép vagy ritkán fogas. Virága (36. ábra B) sötétkék, kétajkú, a párta torka világosabb. A csésze (36. ábra C) is kétajkú. A virágok tömött, hajtásvégi, rendszerint kúpos, közvetlenül az utolsó lomblevélpár felett álló álörvös virágzatba rendeződnek (36. ábra D). A makkocska tompa elliptikus, felszíne sima, egyetlen kiemelkedő borda fut végig rajta. Virágzás: május-szeptember. Rokon faja a nagyvirágú gyíkfű (P. grandi flora (L). Soller), amelynél a virágzat az utolsó lomblevélpártól távol áll. Főként hegyi réteken él, nálunk ritka, védett faj. A fehér virágú, bevagdalt, lándzsás levelű fehér gyíkfű (P. laciniata (L.) Nath.) üde réteken található. A fenti fajokból hibridek is gyakran keletkeznek.

Kalinca infű - Ajuga chamaepytis (L.) Schreb. - Tarlókon, gyomtársulásokban gyakori, egyéves gyomnövény. Felálló hajtása a tövénél elágazó, borzas szőrű, fenyőgyanta illatú. Levele 3-5 szálas szeletre tagolt. Kétajkú virága sárga, pirossal pettyezett. A felső ajak csak látszólag hiányzik, valójában két kis karéjból áll. Az alsó ajak jól fejlett, háromosztatú, a középső újból kéthasábú. A párta tövében szőrgyűrű található. A virágok örvönként kettesével helyezkednek el, a murvalevelek a virágoknál hosszabbak. Virágzás: június-szeptember.

Citromfű - Melissa officinalis L. – Mediterrán eredetű, rhizomás évelő. Termesztett, de üde erdőkben, égeresekben kivadulva is előfordul. A szár végig leveles. A citrom illatú levelek széles-tojásdadok, tompán fűrészesek, nyelesek. A párta fehér, a bimbóban sárga. A csésze kétajkú. Kevés virágú álörvet 2 lándzsás, apró murvalevél támasztja. A lomblevelek és a murvalevelek között fokozatos átmenet látható. A makkocska hosszúkás-ovális, sötétbarna. Virágzás: július-szeptember.

A szurokfű - Origanum vulgare L. – száraz erdőkben, gyepekben gyakori, évelő növény. Erőteljes gyöktörzse elfásodik. Levelei nyelesek, tojásdad-rombos alakúak, nyélbe keskenyedők, ép szélűek. Az apró virágok bíborpirosak. A murvalevelek vöröses színezetűek, hosszúkás-tojásdadok, közel állnak egymáshoz. A makkocska barna. Virágzás: július-szeptember.

Majoránna - Majoranna hortensis Moeäch (Origanum majorana L,) - Mediterrán eredetű, termesztett, egyéves fűszernövény, amely néha elvadul. Hajtása szürkés színű. Lomblevelei kicsik (0,5-2 cm hosszúak), kerek-tojásdadok, ép szélűek. Az apró (2-4 mm-es), fehéres vagy lilás virágok a tömött, végálló álörvös virágzatból kiemelkednek. Lekerekített murvalevelei 4 sorba rendezettek, tetőcserép módjára fedik egymást. Termése 1-2 db sötétbarna makkocska. Virágzás: július-augusztus.

Csombord - Satureja hortensis L. –Mediterrán eredetű, termesztett, kellemes illatú, fásodó növény. Levelei szálas-lándzsásak, hosszan nyélbe keskenyedők, ép szélűek, mirigyesek. Rózsaszín vagy fehéres pártáján vörös pettyek láthatók. A csészecső szőrös, árszerű cimpákban végződik. Virágzata oldalra hajló, kevés virágú álörv. A makkocskatermések feketésbarnák, a csészébe zárva hullanak le. A savanyított káposzta nélkülözhetetlen fűszere. Virágzás: július-szeptember.

Bazsalikom - Ocimum basilicum L. – Mediterrán eredetű, egyéves, termesztett fűszer- és dísznövény. A nyeles levelek tojásdadok, fényesek, zöld vagy bordó színűek. A párta fehér vagy halvány rózsaszínű, szabályos ajakformát képez. A virágoknak tányérszerűen kiszélesedő, a csészecsövek felső oldalához tetőszerűen ráforrt, pillás élű fellevelei vannak. A makkocska fiatalon sárgásfehér, megérve sötétbarnává válik. Virágzás: június-szeptember.

Kerti kakukkfű - Thymus vulgaris L. - Mediterrán származású termesztett félcserje, amely elvadulhat. Mintegy 25-40 cm-es hajtásai felemelkedők, fásodók. A levelek lándzsásak, a fonák felé visszahajlanak. A fonák szőrözött. Virágzata szaggatott álörv, pirosas-rózsaszín virágokkal. A makkocska sötétbarna, kerekded. Virágzás: július-augusztus.

Közönséges kakukkfű - Thymus odoratissimum Mill. (Thymus glabrescens Willd.) - Sziklagyepekben, száraz gyepekben gyakori, változatos megjelenésű és akár sarjtelepenként is eltérő illatú félcserje. Körös-körül szőrös szára heverő, ágai 5-15 cm magasak, felemelkedők. A levelek nyélbe keskenyedők, a szárcsomóhoz érve újra kiszélesednek. Az így kialakult mélyedés éle pillás. A levelek tompa csúcsúak, keskenyek, sűrűn szőrösek lehetnek. Az alsó csészecimpa pillás, hosszú fogú. Az álörvök a hajtáscsúcson "összefolynak", az alsók elkülönülhetnek. Virágzás: május-augusztus.

A nemzetség egyik legkönnyebben azonosítható faja a hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides L.), melynek szára kopasz, csak a 4 élén rövid szőrű. A felemelkedő hajtások levelei ékvállúak, rombusz alakúak, szintén csupaszak.



A borsos menta - Mentha piperita L. - csak termesztésben található, a Mentha aquatica L. és a Mentha spicata L. em Huds. feltételezett hibridje. Rövid nyelű levelei tojásdad-lándzsásak, fűrészesek, fényes zöldek, kopaszak vagy gyéren szőrösek. Virágzata a szár csúcsán tömörülő, elágazó álörv. A liláspiros párta 4 cimpája szétáll, és a 4 porzó is elálló. Vegetatív úton szaporítják. Virágzás: július-szeptember:

Vízi menta - Mentha aquatica L. - Vizes helyeken mindenütt gyakori, változatos megjelenésű, évelő faj. A hajt s lehet vöröses színezetű, molyhos vagy kopasz. A levelek nyelesek, tojásdadok vagy elliptikusak, fogazott szélűek. Az álörvös virágzatok a szár csúcsán egy vagy néhány gömbszerű képletté olvadnak össze. Ha több virágzati "gömb" alakul ki, akkor a felső a legnagyobb. A felső álörvök murvalevelei aprók, az alsók lomblevélszerűek. Világos sárgás színű makkocskatermései oválisak, lekerekített csúcsúak. Virágzás: július-október.

Lómenta - Mentha longifolia (L.) Nath. –Patak menti magaskórósokban, de nedves területeken, parlagokon is előforduló, évelő faj. Az egész növény változatos szőrborításának következtében fehéres színű. Levelei hosszú lándzsásak, fogazott szélűek. A párta kívülről pelyhes. Az álörvök a csúcsi ágon és az első néhány csúcs alatti elágazáson összefolyva hosszúkás hengeres virágzatot alkotnak. Sötétbarna színű makkocskatermései oválisak, lekerekített csúcsúak. Virágzás: július-szeptember.

51. CAMPANULACEAE – harangvirágfélék

37a. ábra

37b. ábra


Lágy szárú, rendszerint szórt levélállású növények. Tejcsöveket tartalmaznak, edénynyalábjuk olykor bicollaterális. Viráguk tetraciklikus pentamer, leginkább actinomorph * vagy zigomorf K(5) C(5) A(5) G(3-5). A portokok összenőnek. A rendszerint kék párta forrt, harang vagy tölcsér alakú. A varjúkörömön csöves, melynek megnyúlt cimpái a virágzás elején, csúcsukon összefüggőek, íveltek, ettől a virág zigomorf. Alsó állású magházból kialakuló lyukakkal nyíló toktermésük van.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia L. - Erdőkben, bokorerdőkben élő, kevéssé elágazó, kétéves faj. Tőlevelei (37a. ábra A) lándzsásak, nyélbe keskenyedők, szárlevelei keskeny-lándzsásak, ülők. Virága (37a. ábra B) széles harang alakú (3-5 cm), a párta forrt, a pártacimpák enyhén kihajlók. A háromkaréjú bibe a virágból nem áll ki. A csészék szálasak, szétállók (37a. ábra C). Az égszínkék virágok laza fürtöt alkotnak (37a. ábra D). Toktermésük lyukakkal nyílik. Virágzás: június-július.

Gombos varjúköröm - Phyteuma orbiculare L. - Száraz gyepekben, mészkövön és dolomiton élő, de hegyi réteken, bokorerdőkben is megtalálható, évelő, védett növény. A tőlevelek (37b. ábra A) hosszúkás tojásdad alakúak, hegyesek, kissé csipkés vagy fogazott szélűek, szíves vállúak. A szárlevelek (37b ábra B) ülők, lándzsásak. A sötétkék, néha ibolyakék vagy fehér virágok karomszerűen felfelé görbülnek (37b ábra C), tömött fejecskében állnak (37b. ábra D). A virágzati murvalevelek (37b ábra E) széles vállúak, hosszan kihegyezettek, pillásak. A bibeszál fonalas. Toktermése oldalsó lyukakkal nyílik. Virágzás: július-augusztus.

Rokon faja, a lucsosokban, mészkerülő-erdőkben élő, szintén védett erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum L.) valamivel magasabb, tőlevele hosszú nyelű, mélyen szíves vállú, fogazott szélű. Szárlevelei hosszúkás-szálasak, rövidebb nyelűek. A virágok zöldesfehérek vagy sárgásak. A fejecske hosszúkás, a virágzati murvalevelek keskenyek.

52. ASTERACEAE (Compositae) – fészekvirágzatúak
Többnyire lágy szárú növények, melyek nevüket sajátos fészekvirágzatukról kapták. (A virágok állhatnak magánosan (Ambrosia) vagy kettesével (Xanthium) is.) Az általában hímnős virágok (39. ábra A, B) rövid szártagú, kiszélesedett, lapos (39. ábra C) vagy kúpos (39. ábra D) virágzati tengelyen ülnek, melyet kívülről fészekpikkelyek (involucrum - 39. ábra E, 41. ábra D) borítanak. A tetraciklikus pentamer virágok lehetnek actinomorph csöves virágok (39. ábra A), ahol a sziromlevelek csőszerű pártát alkotnak vagy zygomorph nyelves virágok (39. ábra B), itt a párta nyelvszerűen egy oldalra hajlik. Zygomorph vagy * K5v2v0C(5)A(5)G(2). A virágok tövében vacokpikkelyek találhatók. A csésze sokszor hiányzik, vagy a termésen rajta maradó repítőbóbitává (pappus - 39. ábra F), esetleg szőrkoszorúvá (coronula - 39. ábra G) módosul. A portokok portokcsővé nőnek össze (synantheria - 39. ábra H) amelyen át kinyúlik a kétágú bibe (39. ábra I), így önmegporzás is megtörténhet. Mindkét alcsaládban a két termőlevélből, alsó állású magházból kaszattermés (áltermés) (39. ábra J) vagy álterméságazat alakul ki. A család tagjai olaj-, gyanta- és balzsamjáratokban is gazdagok.

39. ábra



  1. Asteroideae (Tubuliflorae) - Csövesvirágúak alcsaládja

Tejnedv nem található, a fészek szélén 3 cimpájú nyelves virágok ülnek, amelyek gyakran csak termősek vagy meddők; a fészek közepén pedig csöves (kög-) virágok találhatók. Ide tartoznak a csak csövesvirágú fajok is, amelyeknél a csöves virág is lehet zygomorph (pl. Centaurea).




  1. Cichorioideae (Liguliflorae) - nyelvesvirágúak alcsaládja

Tejnedvük van. A fészekben csak nyelves virágok találhatók, amelyek 5 cimpájúak.


ASTEROIDEAE (TUBULIFLORAE):
A parlagfű - Ambrosia artemisiifolia L. –észak-amerikai eredetű, de parlagokon, út mellett, az egész országban elterjedt. Magasra megnövő, bozontos szőrű növény. Levelei 2-3-szorosan szeldeltek (40. ábra A). A termős virágok egyenként vagy kevés tagú fészekben állnak, amelyek tövében murvalevél található (40. ábra B). A magházat 6 cimpájú „burok” fogja körül (40. ábra C). A bókoló rövid kocsányú porzós fészkek (40. ábra D) a termősök felett fürtöt (40. ábra E) alkotva kapcsolódnak a virágzati főtengelyhez. Szélporozta. A kaszattermések olajzöld vagy barna színűek, citrom alakúak, a rajtuk maradó felleveleken („burkokon”) keresztül terméságazatot hoznak létre. Virágzás: június-október.

40. ábra


Kanadai aranyvessző - Solidago canadensis L. - Amerikai eredetű rhizomás dísznövény, amely meghonosodott és szinte kiirthatatlanul terjedő invazív gyommá vált. A szár rövid szőrű, a levelek főleg a fonákjukon pelyhesek. A fészkek bókoló összetett fürtbe szerveződnek. A nyelves virágok rövidebbek a fészekpikkelyeknél. A kaszat érdes, repítőszőröket visel. Virágzás: július-szeptember.

Magas aranyvessző - Solidago gigantea Ait. - Meghonosodott és elszaporodott amerikai eredetű dísznövény. A szár és a levelek csupaszak: A fészkek bókoló összetett fürtvirágzatba szerveződnek. A nyelves virágok hosszabbak a fészekpikkelyeknél. Érdes kaszattermése repítőszőröket visel. Virágzás: július-szeptember.

Közönséges aranyvessző - Solidago virga-aurea L. - Mészkerülő erdőkben, erdőszéleken és vágásokban élő, évelő faj. Gyöktörzse ferde, hajtása 80-100 cm-es. A tőlevelek (41. ábra A) tojásdadok, levágott vállal. A szórt állású szárlevelek (41. ábra B) lándzsásak, nyélbe keskenyedők, fűrészes szélűek. A száron felfelé haladva egyre kisebb, ülő levelek sorakoznak. A virágzat végálló fészkes összetett fürt (41. ábra C). A fészekpikkelyek hosszúkásak, hegyesek (41. ábra D), a nyelves és csöves virágok sárga színűek. A kaszat bordázott, világosbarna, érdes szőrű, bóbitás. Virágzás: június-szeptember.

41. ábra


Százszorszép - Bellis perennis L. –Rendszerint mezofil réteken előforduló, tőrózsás évelő. Enyhén szőrözött levele lapát alakú, nyélbe keskenyedő, lekerekített vagy kicsípett csúcsú. A levelek széle kissé fogazott. A fészekvirágzatok a tőkocsány csúcsán magánosak találhatók. A csöves virágok aranysárgák, a nyelves virágok fehérek, ritkán rózsásak. Kaszattermése apró (2-3 mm), lapos szőrös felszínű, teteje kissé homorú. A dísznövénykertészetben a vadon élő alaknál nagyobb termetű alakjait kultiválják. Virágzás: március-október.

Betyárkóró - Conyza canadensis (L.) Crong. (Erigeron canadensis (L.) Cronq.) – Az egész ország területén elterjedt, igen nagy tömegben fellépő egyéves, de ősszel csírázva áttelelő gyom. Szára sima vagy bordás, felső harmadában erősen elágazó. Levelei lándzsásak, rásimuló szőrűek, ép szélűek vagy ritkásan fogasak. Az alsó szárlevelek szárnyas nyélbe keskenyednek el. A felső szárlevelek keskenyek. Virágzata sokfészkű összetett fürt. A fészkek 3-5 mm hosszúak. A kihegyezett, zöld és majdnem kopasz fészekpikkelyek legfeljebb 4 mm hosszúak. A sugárvirágok fehéres, rövid szirmúak. A csöves virágok sárgásfehéresek. Önmegporzású. A kaszat gyéren szőrös, sárgás színű. A bóbita 2-3 mm hosszú. Virágzás: június-szeptember.

Egynyári seprence - Erigeron annuus (L.) Pers. (Stenactis annua (L.) Nees) - Észak-Amerikából behurcolt, meghonosodott, parlagok, szántók tömegesen megjelenő, egyéves gyomnövénye. Szára rásimuló szőrű. Alsó szárlevelei (42. ábra A) tojásdadok, nyelesek, fogazott szélűek, a felsők (42. ábra B) keskenyebbek, ülők. A fészkek kicsik (max. 1,5 cm), a hajt s csúcsán bogasan szerveződnek (42. ábra C). A kögvirágok sárgák, a nyelvesek fehérek. A fészekpikkelyek is gyengén szőrösek. A kaszat hosszúkás, tetején hosszú coronulával (42. ábra D). Virágzás: június-szeptember.

42. ábra


Kicsiny gombvirág - Galinsoga parviflora Cav. - kapások, kiskertek néha tömeges, egyéves gyomnövénye. Szára, levele ritkán szőrös. A levél tojásdad, hegyes csúcsú, széle durván fűrészes. A felső levelek ülők, keskenyebbek, az alsók rövid nyelesek és szélesebbek. A levélállás keresztben átellenes. A kicsi, lapos fészekvirágzatok laza álernyőben állnak. A csöves virágok aranysárgák, aprók (-1,5 mm). A fészek peremén, rendszerint 4-6 fehér, háromkaréjú nyelves virág található A barna szegélyű fészekpikkelyek száma általában 2-4. A kaszaton levélszerű függelékek találhatók. Virágzás: június-október.

Rokon faja, a borzas gombvirág (Galinsoga quadriradiata Ruiz et Pav. = G. ciliata (Raf.) Blake) terjedőben levő gyomnövényünk. Virágai fehérek, az egész növény elálló szőrökkel sűrűn fedett.



Tárkony - Artemisia dracunculus L. –Szibériai eredetű termesztett évelő, amely ki is vadulhat. A növény nagy termetű, 1-1,5 m-es példányai is lehetnek. Jellegzetes illata mellett jól elkülöníti a többi ürömtől, hogy levelei épek. Elsősorban vegetatív úton szaporodik, termést ritkán hoz. Fészkes fürt virágzatai az oldalágak csúcsán alakulnak ki. Az egyes fészkek szélesebbek a hosszuknál. A sötétbarna kaszat hosszúkás, lapított, bordázott. Virágzás: augusztus-szeptember.

Fehér üröm - Artemisia absinthium L. - parlagokon, szárazabb gyepekben, törmelékes helyeken élő, fásodó szárú, rhizomás évelő, melyet termesztésbe is vontak. Virágzó hajtást a második évtől kezdve fejleszt. Az egész növény szőröktől ezüstszürke, a tőlevelek nyelesek, a szárlevelek ülők. Minden levele többszörösen szeldelt. Fészkei gömbölyűek, szélesebbek a hosszuknál, bókolók, összetett fürtöt alkotnak. A fészkekben a szegélyen termős, belül hímnős, aranysárga virágok találhatók. A kaszat barna színű, csíkos. Virágzás: július-szeptember.

43. ábra


Fekete üröm - Artemisia vulgaris L. - Parlagokon, árokpartokon az egész országban közönséges, évelő faj. A szár erőteljes, akár 2 m-re is megnövő, a fehér ürömmel ellentétben nem bokros megjelenésű. Levele sötétzöld színű, csak a fonákon ezüstszürke, a tőlevelek is hosszúkásak, mélyen osztottak vagy szeldeltek. A fészkek hosszúkásak, felfelé állnak, hatalmas összetett fürtbe szerveződnek. A kaszat fehércsíkos, barna. Virágzás: július-október.

Ruderális területeken gyakori az egynyári üröm (Artemisia annua L.), mely üde zöld, többszörösen osztott levelű, aromatikus illatú faj. Szikes pusztáink uralkodó, társulásalkotó faja a sziki üröm (Artemisia santonicum L.), melynek fészekvirágzata hosszúkás, az egész növény pedig szürkén gyapjas.

45b. ábra

45a. ábra



Mezei cickafark - Achillea collina L. - Gyepek, legelők évelő faja. Rhizómáival nagy átmérőjű sarjtelepeket alkot. Levelei szórtak, többszörösen szárnyasan szeldeltek (43. ábra A). A levelek színi része kopasz, fonákja szőrös (43. ábra B). Virágzata fészkes sátor (43. ábra C). A fészkek aprók, kevés fehér virággal. A virágzatokat kívülről fedő fészekpikkelyek teljes felülete pillás (43. ábra D). A kaszat szürkés. Virágzás: június-augusztus.

Magyar cickafark - Achillea pannonica Scheele - Száraz és sziklás lejtőkön, bokorerdőkben, homoki réteken gyakori, évelő faj. A hajtás vastagon gyapjas-bozontos szőrű. A szárlevelek 5-12 mm szélesek, színe és fonákja is szőrözött, a cimpák szorosan egymásra simulók. A sugárvirágok fehérek vagy vajsárgák. A virágzatot fedő fészekpikkelyek széle világos szegélyű, csak az élük pillás (43. ábra E). Virágzás: május-augusztus.

Az orvosi székfű vagy kamilla - Matricaria chamomilla L. (Chamomilla recutita Rausch.) - szikes legelőkön, utak mentén gyakori, egyéves, illetve egyéves áttelelő, kellemes illatú növény. Nemesített fajtáit termesztik. Hajtása elágazó, a levelek szórtak, ülők, sallangosan többszörösen szeldeltek (44a. ábra A). A fészkek bogasan szerveződnek (44a. ábra B). A kög felülete kopasz, belül pedig üreges (44a. ábra C). A nyelves virágok fehér szirmai visszahajlóak (44a. ábra D), a csöves virágok aprók, sárgák, 5 cimpájúak. A kaszat kissé görbült, bordázott. Virágzás: május-június.

A sugártalan székfű - Matricaria discoidea DC. - jellegzetes illatú, taposott gyomtársulásokban élő, egyéves gyomnövény. Az előző fajjal gyakran összetévesztik. Levele két-háromszorosan szárnyasan szeldelt. A szeletek szálasak. Fészekvirágzata kúpos, a sugárvirágok hiányoznak (44b. ábra E), a kög üreges. A csöves virágok pártája négycimpájú (44b. ábra F). A kaszat belső oldala négybordájú. Virágzás: V-VIII.



Tripleurospermum inodorum (L.) Schultz-Bip. (Matricaria maritima L. subsp. inodora (L.) Soó) – ebszékfű - Száraz rétek, parlagok, gyomtársul sok erősen elágazó, évelő vagy kétéves faja. Levele két-háromszorosan szárnyasan szeldelt. A szeletek szálasak. A csöves virágok sárgák, ötcimpájúak, a nyelvesek fehérek. A fészek csak kissé domború, a sugárvirágok szétállnak, a kög nem üreges, bélszövet tölti ki. A fészkek bogas virágzatot alkotnak. A kaszat belső oldala 3 bordájú, csúcsán hártyás coronula van. Virágzás: május-szeptember.

Gilisztaűző varádics - Tanacetum vulgare L. (Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh.) - Ártereken, szántókon, nedves réteken gyakori, tarackkal terjedő évelő. A sokágú, tömött zsombékoló hajtásai felállóak. Szára finoman szőrös, bordás. A növény erős illatú. A levelek kétszeresen szárnyasan szeldeltek. Mustársárga, félgömb alakú fészkei s torba rendeződnek. A nyelves virágok hiányoznak. Az apró, zöldesfehér kaszat hosszúkás, egyenes barázdált. Virágzás: június-szeptember.

45. ábra


Napraforgó - Helianthus annuus L. - Észak-amerikai eredetű, számos fajtájában termesztett, több méter magasra növő egyéves faj. Könnyen elvadul. A szár és a levelek is érdes szőrűek. A levelek mélyen szíves vagy levágott vállúak. A száron rendszerint egy vagy több, 10-40 cm átmérőjű fészek képződik. A fészekpikkelyek szív alakúak, szélesek. A sugárvirágok sárgák, a csöves virágok (45. ábra C) okkersárgák. A csészelevelek száma kettő (45. ábra D). A hártyás, kihegyezett, fehér-lilás színezetű vacokpikkelyek (45. ábra E) a kaszatok kihullása után a méhkaptár sejtjeire emlékeztető mintázatot alkotnak. A kaszat (45. ábra F) változatos színű, bóbita nélküli. Virágzás: június-július.

Csicsóka - Helianthus tuberosus L. –Észak-amerikai eredetű, termesztett évelő, amely néha elvadul. A gyöktörzs ágai orsószerűek, egyszerű vagy ágas gumókká vastagodnak. A szár és a levelek érdesek. A levelek nyélbe keskenyedők: Csak a szár alsó levelei szíves vállúak. A virágzat alatti levelek ülők. A fészekpikkelyek lándzsásak. A fészkek a szár csúcsán kevés tagú bogban állnak. Virágzás: augusztus-szeptember.

Martilapu - Tussilago farfara L. –Nedves talajon, rézsűn élő, rhizómás évelő. Levelei elvirágzása után jelennek meg, hosszú nyelűek, lemezük szíves-kerekded, öblösen tagolt. A levél színe ritkán szőrözött, fonákja fehéren gyapjas. Vörösbarna pikkelyleveles szára magános, sárga virágú fészekben végződik. A terméses szár, bókoló. A kaszat bóbitát visel. Virágzás: március-április.

Pókhálós bojtorján Arctium tomentosum Mill. - Utak mentén, lakott területek körül, nedvesebb élőhelyeken gyakori, kétéves növény. Nagy termetű, szőrös faj. Az üreges nyelű tőlevelek nagyok, szív alakúak, a fonákjukon fehéren gyapjasak, harántirányban ráncosak. A fészkes virágzatok sátorba rendezettek. A fészekpikkelyek (nevének megfelelően) pókhálós gyapjasak, horgasan visszahajlanak, ezért nehéz eltávolítani a ruháról vagy a hajból. Az ovális kaszatok foltosak, coronulát viselnek. Virágzás: július-október.

Kis bojtorján - Arctium minus (Hill) Bernh - Parlagokon, utak mellett gyakori, kétéves faj. A tőlevelek gyengén szív alakúak, nyelük belül üreges. A szár felső levelei rombosak. Fészekvirágzata valamivel kisebb, mint az előző fajé, a fészekpikkelyek nem gyapjasak, horgasak. A fészekvirágzatok magánosan vagy rövid füzért alkotva murvalevelek tövében ülnek (520. ábra D). A sötét színű kaszat ovális, foltos, coronulát visel. Virágzás: július-szeptember.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa L. - Utak mentén, házak körül élő kétéves növény. A levelek tőrózsában állnak, nyelük belül tömött, lemezük nagy, szív alakú. A szárlevelek kisebbek, rövid nyelűek vagy ülők. A főtengely és az oldalágak fészkei sátorban állnak. A fészekpikkelyek horogszerűen hátrahajlanak. A csöves virágok bíborlilák. A coronulát viselő kaszat ovális, foltos. Virágzás: július-szeptember.

A bojtorjánokat helytelenül bogáncsnak is nevezik. A bogáncs (Cardruus) fajoknak minden szerve szúrós, a fészekpikkelylevelek nem horgasak, nem ragadnak össze.



Bojtorján szerbtövis - Xanthium strumarium L. - parlagokon, szántókon, gyomtársulásokban közönséges, dúsan elágazó, egyéves gyom. Az alsó levelek széles tojásdadok, tompa csúcsúak, szélük durván fűrészes. Szárlevele enyhén háromkaréjú. A porzós és termős virágok külön-külön fészekvirágzatban találhatók, egylakiak. A fészkek csak csöves virágokat tartalmaznak. A porzósak sokvirágúak, a párta sárga, a fészekpikkelyek szabadok. A termős fészkek a porzósak alatt, levélhónalji füzérekben állnak. Kétvirágúak, a párta hiányzik, a virágokat kemény vacokpikkelyek veszik körül. A fészekpikkelyek is horgas tövisekként növik körül a fészket. Kaszat álterméságazat (kb. 1,5 cm) jön létre, amely csúcsán két egyenes, csupasz szarvacskát, felszínén horgas tüskéket (2-4 mm) visel. Virágzás: július-szeptember.

Rokon faja az olasz szerbtövis (X. italicum Mor.), amelynek álterméságazata nagyobb (2-2,5 cm), tüskéi is nagyobbak (5-8 mm). A két csúcsi szarv hajlott, tövénél szőrözött. A szúrós szerbtövis (X. spinosum L.) levélnyele tövises, molyhos levele erősen háromkaréjú, ékvállú.



Kék búzavirág - Centaurea cyanus L. - Leginkább kalászosokban előforduló, egyéves vetési gyom. Enyhén négyszögletű szára, valamint levele szürkén molyhos. Tőlevele nyeles, néhány keskeny szeletre tagolt. A szárlevelek ülők, a legfelsők osztatlanok, keskeny-lándzsásak. A fészkek bogasan szerveződnek. A fészekpikkelyek függeléke rojtosan fogazott, sötétbarna. A virágzatban csak csöves virágok vannak, ezek pártacimpái csillagszerűen szétállók, égszínkékek. A szélső virágok jóval nagyobbak a középsőknél. Virágzás: június-szeptember.

Réti margitvirág - Leucanthenella vulgare Lam. subsp. Vulgare (Chrysanthemum leucanthemum L.) - Mezofil rétek, erdőszélek sokszor tömeges, évelő faja. Lapát alakú tőlevele nyeles, hosszúkás, tompa csúcsú, széle szabálytalanul, többé-kevésbé fogazott, de lehet csipkés is. Szárlevele ülő. A fészekvirágzat magános, a kögvirágok aranysárgák, a nyelvesek hófehérek, keskeny-szálas alakúak. A fészekpikkelyek hártyás szegélyűek. A kaszat bordás felületű. Virágzás: május-szeptember.

Közönséges aggófű - Senecio vulgaris L. - Kertekben, bolygatott helyeken előforduló egy- vagy kétéves terhes gyom. Hajtása többnyire felálló, gyengén elágazó kopasz vagy kissé molyhos. Alsó szárlevele hasadt, fogas szélű, nyeles. A felsők ülők, füles vállúak. A fészekvirágzatban csak csöves, aranysárga virágok vannak, melyeket merev szálakból álló koszorú övez. Emiatt a virágzat apró, fehér borotvaecsetnek látszik. A kaszaton fehér sertekoszorú segíti a terjedést. Virágzás: március-október.

Tavaszi aggófű - Senecio vernalis W. et K. - Bolygatott, elhagyatott helyek, szántók sokszor tömegesen megjelenő, feltűnően molyhos hajtású, többnyire egyéves (ritkán kétéves) faja. Alsó szárlevele nyeles, keskeny visszás-tojásdad, öblösen hasogatott, a hasítékok hosszúkásak, szabálytalan szélűek. A felső szárlevelek ülők, füles vállúak. A csöves és nyelves virágok halványsárgák, mindkettőt hosszú sertekoszorú övezi. A bibe kétágú, csúcsa levágott, ecsetes. A fészkek sátorban állnak. Virágzás: március-április.

Körömvirág - Calendula officinalis L. – Egyéves ritkán áttelelő, termesztett növény. Hajtása érdes; szőrözött, szára szögletes, levelei szórtak. Az alsók lapátszerűek, nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, keskenyebbek, tojásdadok. Végálló fészekvirágzatai különböző színárnyalatú sárga, nyelves és csöves virágokból állnak. Csak a szélen levő virágok adnak csíraképes kaszatterméseket, ezek karomszerűen görbülnek, bibircsesek. Virágzás: május-november.

Szamárbogáncs - Onopordum acanthium L. – Legelőkön, gyomtársulásokban, magaskórósban közönséges, kétéves gyom. Szára szélesen szárnyas, felső részén elágazó, erőteljes, minden részén szúrós. Szára és levele pókhálósan szőrös. Levele keskeny, hosszúkás, öblösen karéjos, élén tövises. A levél válla szárra lefutó. A hajtásvégi fészekvirágzat csak liláspiros csöves virágokból áll. A fészekpikkelyek elállnak, tövükön pelyhesek, sárga színű, szúrós tüskében végződnek. Virágzás: július- szeptember.

Bókoló bogáncs - Carduus nutans L. subsp. macrolepis (Peterm.) Kazmi - Kétéves, szántókon sokszor egyéves, szúrós faj. Felálló, vastag szára többnyire erős oldalágakat visel, amelyek egy-egy fészket hordanak. Az egész hajtás erősen tüskés. Levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, közepükig öblösen hasogatottak, alul pókhálós-gyapjasak, élük sárga tüskés. A bókoló, csaknem gömbölyű fészkek kocsánya csupasz vagy sokszor a csúcsig keskeny szárnyas. A fészekpikkelyek közepüktől kezdve elállók vagy visszahajlók, szúrós szálkában végződnek, gyakran (főleg a külsők) bíborszínűek. A piros párta kéthasábú, mézillatú. A kaszat 3-4 mm hosszú keresztben bibircses, 15-20 mm hosszú, fehér, el nem ágazó bóbitával. Virágzás: június-szeptember.

Útszéli bogáncs - Carduus acanthoides L - Utak mellett, ruderális területeken, szántókon gyakori egy-két éves gyomnövény. Szára általában közepétől dúsan ágas, egészen a fészekig keskeny, szaggatott szárnyas, a szárnyakon erős tüskéket visel. Levelei merevek hosszúkásak vagy hosszúkás-lándzsásak, alul is zöldek, legfeljebb lazán pókhálósan molyhosodók. Mélyen szárnyasan hasogatottak, a hasítékok 2-5 tagúak, 2-7 mm hosszú, szúrós tövisekkel. A fészkek egyenként vagy többesével ülnek a szár csúcsán. Gömbölyű-tojásdadok, a bókoló bogáncsénál kisebbek, felállók. A fészekpikkelyek szálas-lándzsásak, a fészekre simulók, 1 mm szélesek és sárga tüskébe kihegyezettek. A csúcsukon visszatörtek. A virág világospiros vagy bíborszínű. A kaszat bóbitát visel Virágzás: május-november.

Subás farkasfog - Bidens tripartitus L. –Nedves területeken, árokpartokon gyakori, egyéves gyom. Dúsan ágas, felálló szárú, többnyire csupasz növény. Levelei nyelesek vagy ülők, 3-5 hasábúak vagy tövig szeldeltek, ritkábban tagolatlanok. A szeletek lándzsásak vagy lándzsás-hosszúkásak, elálló fogakkal durván fűrészesek. A fészek 10-25 mm széles, fészekpikkelyei 2 sorban állnak. A belsők barnássárgák, tojásdadok, a külsők (5-8) levélszerűek, hosszúkásak, a fészeknél hosszabbak, lehajlók. A csöves virágok barnásak, sugárvirágok nincsenek. Vacokpelyvái hosszúkásak. A kaszat lapos, csak az élein érdes, csúcsán 3 (2-4) lefelé álló horgokkal ellátott szálkát visel. Virágzás: július-szeptember.

Feketéllő farkasfog - Bidens frondosus L. - Gyakori, elsősorban ártéri területeken tömeges. A subás farkasfoggal téveszthető, itt azonban a levelek középső levélszelete elkeskenyedő, és a virágzatnál jelentősen hosszabb külső fészekpikkelyek felállnak. A legbiztosabb elkülönítő bélyeg, hogy a teljes termésen fölfelé álló tüskék találhatók. A kaszat általában két szálkát visel a csúcsán. Virágzás: július-szeptember.

Rokon faj a bókoló farkasfog (Bidens cernuus L.). Hasonló helyeken él, de ritkább. Levelei épek, keskeny-lándzsásak, felső levelei gyakran füles vállúak. A bókoló fészekben (3-5 cm) nyelves virágok is találhatók.

A mezei aszat - Cirsium arvense (L.) Scop. - Veszedelmes szántóföldi gyom. útszéleken, ártereken is elterjedt, kétlaki évelő. Gyöktörzse a talajban nagy területen szerteágazó, gyökerei 3 m mélységig is lehatolnak. Szára mereven álló, magasra megnövő, felső. Részébe erősen ágas és sűrűn leveles. Levelei a tagolatlantól a mélyen osztottig változók. A levélszél szúrós, a levélfonák fehéren szőrös. Az egyivarú fészkek kicsik bogernyőben állnak. Valamennyi virág csöves. A porzós virágok fészkei pirosak, a termősöké lilák. A külső fészekpikkelyek nem szúrós-tüskések. A 2-3 mm hosszú kaszat barnás színű, elágazó oldalágú bóbitája 3 cm hosszú is lehet. Virágzás: július-szeptember.

56. Gyöngyvirágfélék (Convallariaceae)


12. ábra

Az északi féltekén élő lágyszárúak, monopodialis vagy sympodialis elágazású rhizomával (12. ábra A). Leveleik gyakran tőállók. A lepel forrt (12. ábra D, 13. ábra C), ritkán szabad is lehet (Maianthemum, árnyékvirág). Felső állású magházukból kevés magvú bogyótermés alakul (12. ábra F; 13. ábra E) *P3+3v(3+3) A3+3G(3). A család tagjai szaponinokat és szivglikozidákat tartalmaz.



Májusi gyöngyvirág - Convallaria majalis L. - erdőkben gyakori, de kertbe is szívesen ültetett rhizomás (12. ábra A), évelő. 2 hosszú nyelű; élénkzöld lomblevele fejlődik (12. ábra B). Lemezük elliptikus, hegyes csúcsú, 10-20 cm hosszú. Szögletes tőkocsányán 5-10 fehér virág laza fürtben áll (12. ábra C). Az összenőtt lepel harang alakú (12. ábra D), 6 cimpájú, a cimpák kifelé hajolnak (12. ábra E). Termése pirosas, gömbölyű, mérgező bogyó (12. ábra F). Mintegy 20-féle szívre ható glikozidot tartalmaz. Virágzás: április-május.

13. ábra

Az orvosi salamonpecsét - Polygonatum odoratum (Miller) Druce – erdőkben, bokorerdőkben, sziklagyepekben, száraz lejtőkön gyakori, évelő növény. Nevét gyöktörzséről kapta, melyen az előző évi hajt sok pecsétszerű nyomai láthatók (13. ábra A). Ívelt szára kopasz, élesen szögletes. Szórt állású, szürkészöld, ülő levelei tojásdadok, felfelé állva két sorba rendeződnek (13. ábra B). Harang alakú, összeforrt lepellevelekből (13. ábra C) álló, fehér, illatos virágai lecsüngők (13. ábra D), 6 cimpájúak. A kocsányok 1-2 virágúak. A 6 porzó kopasz. A termés feketéskék bogyó (13. ábra E), barna magvakkal. Virágzás: május-június.



A pávafarkú salamonpecsét – Polygonatum verticillatum (L.) All. – üde hegyvidéki erdőkben élő, gyöktörzses, védett növény. Ülő levele kopasz, szálas-lándzsás, 3-7-es örvökben található. A 2-3 virágból álló fürtök bókolók, fehérek, nem illatosak. A lepelcimpák zöldes csúcsúak. Termése piros bogyó, amely később kékes-feketére változik. Virágzás: június-július.

58. Jácintfélék (Hyacinthaceae)



15. ábra

Hagymás évelő növények. A tőkocsányon fürtben (15. ábra B.) helyezkednek el actinomorph virágaik (15. ábra C) *[P(3+3) A3+3] G(3). A porzók a lepelcső falához nőhetnek. Felső állású magházukból toktermés alakul. A család névadó nemzetségébe tartozik a kelet- ázsiai eredetű jácint (Hyacinthus orientale L. (15. ábra A-C), amely gyakori kerti dísznövény.



16. ábra

Az üstökös gyöngyike - Muscari comosum (L.) Mill. - Szántókon, szőlőkben, de száraz lejtőkön, homokon, löszön is gyakori, felálló hajtású, hagymás évelő. Levelei tőállóak, szálasak, hátuk ormós. A lepel- levelek forrtak, a pártacimpák kicsik, összehajlók. A megnyúlt fürtvirágzatban a felső virágok meddők, a lepelcső hosszúk s, sötétkék, a kocsányok hosszúak. Az alattuk lévő, barnás színű termékeny virágok lepelcsöve és kocsánya rövid. Termése ovális, lapított tok. Virágzás: május-június.



Fürtös gyöngyike - Muscari racemosum (L.) Lam. et DC. (M. neglectum Guss. Ex Ten.) - Száraz gyepekben, sziklás helyeken gyakori hagymás (16. ábra A) évelő. Levele (16. ábra B) keskeny-szálas, színén csatornás, felső részén visszahajló, a tőkocsánynál (16. ábra C) hosszabb. A tőkocsányon hosszú fürtben ülő (16. ábra D) gömbölyded, forrt leplű virágok (4-6 mm) (16. ábra E) sötétkékek, illatosak, a felsők meddők. A pártacimpák kicsik, fehéresek. Termése sokmagvú tok. Virágzás: március-április.

17. ábra

A kónya sárma vagy kónya madártej - Ornithogalum boucheanum (Kunth) Asch. – Degradált területeken gyakori, hagymás (17. ábra A) évelő. Levelei (17. ábra B) hosszúak, néha a tőkocsánynál is hosszabbak, a virágzás idejére részben már elpusztultak. A zöld, fehér szegélyű lepellevelek (17. ábra C) hullámos szélűek, hosszúkás lándzsásak, kihegyezettek. Porzószálai lepelszerűek, csúcsuk sarlósan kicsípett, a portok a mélyedésében van. Virágzata fürt (17. ábra D), az egyes virágok kocsányai a virágzáskor csaknem vízszintesen vagy felfelé állnak, utána lekonyulnak. A hosszúkás-tojásdad tok (17. ábra E) 6 barázdás, főleg fiatalon húsos falú. A barna színű mag gömbölyű, ráncos. Virágzás: április-május-

57. Hagymafélék (Alliaceae)

Hagymás kétéves vagy évelő növények, gazdaságilag jelentős fajait az egész világon termesztik. A zöld levelek tőállóak, laposak vagy hengeresek, gyakran üregesek. A virágok 3 tagúak, a porzószálak olykor ellaposodhatnak *P3+3 A3+3 G(3). Virágzatuk 1 vagy 2 virágzati fellevéllel burkolt többes bogas csomó. A termő felső állású, a termés tok. A családra jellemző sajátos "hagymaszagot" kéntartalmú vegyületek (allil-szulfidok) okozzák.

A fokhagyma - Allium sativum L. - Közép-Ázsiai eredetű, ősi termesztett növény, amely el is vadulhat. Eredetileg évelő, de a hagyma gerezdjeiről nevelve áttelelő egyéves. Levelei laposak, hosszú szálasak. A szár csúcsa virágzás előtt csavarodott, termésérésre kiegyenesedik. A csomóban álló fehér virágok rendszerint meddők A porzó lepelszerű. A virágzatot, amelyben sarjhagymák találhatók, pergamenszerű fellevél védi. A termése tok, rekeszenként 2-2 feketés maggal. Virágzás: július-augusztus.

Vöröshagyma - Allium cepa L. – fajtától függően 2-3 éves, illetve évelő, termesztett konyhakerti fűszer- és gyógynövény. A levelek hengeresek, tövüknél felfúvódnak. A tőkocsány szintén felfújt, üreges. A porzószálak tövükön 1-1 rövid fogat viselnek. A virágkocsányok többszörösen hosszabbak a virágoknál. A csomó tövében rövid murvalevelek találhatók. Termése fekete magvú tok. Virágzás: június-július.

Metélőhagyma - Allium schoenoprasum L. – Dél-Európából származó, kedvelt, évelő fűszernövény. Hagymája kicsi, hengeres, a rövid gyöktörzsön csoportosan fejlődik. Tőálló levelei szálasak, belül üregesek. A hengeres tőkocsányon 30-40 élénk rózsaszín virág alkotja a csomóvirágzatot. A virágzati fellevelek kicsik, hártyásak. A virágkocsányok valamivel rövidebbek a virágoknál. A lepellevelek szétállók, kihegyezettek, a porzószálaknál hosszabbak. Virágzás: május-július.

Medvehagyma Allium ursinum L. – üde erdőkben olykor tömeges, erős hagymaszagot árasztó, évelő növény. A hagyma buroklevelei áttetszők, fehéresek vagy rózsaszínűek, épek, keskeny hosszúkásak. Többnyire kevés sarjhagymája van. A tőkocsány többnyire 3 élű, nem üreges. A 2-3 tőlevél hosszú nyelű, széles, hosszúkás-elliptikus, hegyes csúcsú. A fehér lepel szétterülő csillag alakú. A csomó tövében található fellevelek korán lehullanak. A toktermés három erősen kidomborodó cikkelyű. Virágzás: április - május.

Póréhagyma Allium porrum L. – a Földközi-tenger keleti részéről származó, nagy fény-, és hőigényű, termesztésben lévő egyéves, ill. áttelelő növény. A nemzetség többi faj hoz hasonló hagyma nem alakul ki, hengeres, egymást szorosan körülvevő, elhúsosodó levélhüvelyekből (15-20) álló részét fogyasztjuk. Levelei lapítottak, szélesek, keresztmetszetben V formát mutatnak. A csomó virágai fehér színűek, a porzók lepelszerűek. A legenyhébb hagymaszagot árasztó fáj, ezért is kedvelt saláta- és főzelék-alapanyag. Virágzás: június-július.

1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azkurs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə