2. Törzs: Harasztok (Pteridophyta)



Yüklə 0.79 Mb.
səhifə6/11
tarix21.08.2017
ölçüsü0.79 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11

Az orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) – É. Európában és a Kárpátokban havasi patakok mentén fordul elő. Gyöktörzse kb. 5 cm vastag, haránt gyűrűzött, nagyszámú gyökérággal. Tőlevelei nagyok, kétszeresen szárnyaltak, az első évben tőlevélrózsát alkotnak, Virágszára a második évben jelenik meg, 1-2 m magas, amelyen a szárlevelek szárnyasan összetettek, felfújt hüvelyes levélalappal. Virágai fehér – sárgás színűek, összetett ernyős virágzata gömb alakú, ármérője a 20-30 cm-t is elérheti. Július – augusztusban virágzik. Termése 6-7 cm hosszú, fakó sárgás- barna ikerkaszat.

A drog (az Angelicae rizoma et radix) gyöktörzs és gyökér, illóolaj, levél, termés. Termését július végén gyűjtik. Étvágyjavító, serkenti a gyomornedv elválasztást. Enyhe görcsoldó és fájdalomcsillapító is.

Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) kisebb termetű, mint az előbbi, patakok mentén, erdei ösvények, tisztások szélein (nedvesebb helyeken) gyakoribb. A szár a virágzat alatt pelyhes. A levélkéknek szálkahegyű foguk van, a csúcsi levélke különálló. A virágai fehér színűek, az összetett ernyő sokágú gömbös. Az ikerkaszat barna, a részterméskék két szélső kiszélesedett bordája két szárnyat alkot. Júniustól októberig virágzik.

A foltos bürök (Conium maculatum) – egy vagy két éves, 2 m magas, igen mérgező növény, útszéleken, parlagon, nitrogénben gazdag helyeken tömegesen fordul elő. A száron hosszanti ibolyás csíkok, a levél hüvelyén (hüvelyes levélalapján) lilásbarna foltok vannak (innen származik a magyar név) és könnyen letörölhető hamvas viaszbevonat borítja. A levelek 3-5 szőrösen szárnyasak, rövid szeletekkel. A tőlevelek hosszúnyelűek, a szárlevelek levélnyele hiányzik. Az ernyősugarak száma 10-20, az összetett ernyővirágzat 2-3 mm-es hártyás-szélű gallérleveleket visel. Az ikerkaszat-termés gömbös, a résztermésen 5 borda húzódik végig, amely gyakran ráncos ás fűrészes. Termése leginkább hasonlít az ánizséhoz. Mérges alkaloidokat tartalmaz, melyek folyékonyak, ún. illóalkaloidok (konin).

A terméséből készült méregpohár, a klasszikus görög igazságszolgáltatás kivégző eszköze volt. (Szókratészt is ilyen méregpohár kiivására ítélték).

A kömény (Carum carvi) - nedves, sovány hegyi rétek 2 éves növénye. Termesztik (ilyenkor lehet 1 vagy 2 éves). A 2-évesnek a talajban orsó alakú főgyökere van. A hajtása egyenes, 1-1,5 m magas, a talajszinttől elágazó. A levelek 2-3 szorosan páratlanul szárnyasan összetettek, feljebb egyszerűek, ülők és hüvelyes levélalapjuk tövében még pálhaszerű szabdalt függelékeket is viselnek. Virágzatuk középnagyságú összetett ernyős, a gallér és gallérlevelek hiányoznak, a virágok aprók, a csésze csökevényes, a sziromlevelek visszás-tojásdadok, behajló csúcsúak, zöldes-fehérek vagy lilásak. Az 5 porzó egy porzókörbe áll, a termő alsóállású (2 levelű). Termése világosbarna, éréskor széteső ikerkaszat. A résztermések 3-7 mm hosszúak, vékonyak, bordázottak. Április – májusban virágzik.

Drog: Carum fructus – illóolajat tartalmaz., aminek a hatóanyaga a karvon, zsírosolaj, fehérje. Gyomor és bélgörcsöket oldja, a puffadást csökkenti (szélhajtó) karminatív hatású.

A koriander (Coriandrum sativum) mediterrán eredetű, termesztett, elvaduló egyéves fűszernövény. Főgyökérzete és 40-100 cm-es poloskaszagú hajtása van (a görög coris szó jelentése poloska). Leveleire jellemző a heterofilia. Tőlevelei hosszú nyelűek, épek, karéjosak vagy összetettek, fogazott szélűek. A száron a virághoz közeledve egyre rövidebb nyelűek és nagyobb mértékben osztottak (a felsők már sallangosaknak látszanak). A csésze csökevényes, a sziromlevelek lilásfehérek. Az összetett ernyők 7-15 sugarasak, az ernyő peremén levő virágok szélső 2 sziromlevele hosszabb (aszimmetrikus virágok). Június elején virágzik. Termése sárgásbarna gömbölyű ikerkaszat, a résztermések együtt maradnak.

Drog. Coriander fructus (fűszer) illóolajat tartalmaz, melynek összetevői (linalol, borneol) zsíros olaj, fehérje. Sok A és C vitamint tartalmaz. Étvágyjavító, görcsoldó, szélhajtó (karminatív). Borok, vermutok ízesítésére használják. (muskotályos ízt ad).

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a Földközi-tenger térségéből származik, termesztett faj. Gyakran elvadulva is előfordul a lakott területek körül. Raktározó gyökere van, hajtása 1,5-2 m-es, hengeres, hosszan csíkozott, elágazó, szürkés színű, hamvas. A lomblevelek szórtan állnak, szárnyasan összetettek, széles hüvelyű levélalapjuk van. A ritkábban álló fellevelek finoman szálasak, hengeresek. Sárga virágai (a főtengelyen és az oldalágak csúcsán összetett ernyővirágzatba csoportosulnak. Az ernyők 10-16 változó hosszúságú sugarúak, az ernyőcskék 13-16 tagúak, gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Termése az ikerkaszat, zöldessárga, majd sárgásbarna színű. A résztermések hosszúak (6-10 mm), ötbordájúak, nem laposodnak el szárnyszerűen, mint a kapornál. Júniustól elhúzódva virágzik. Drog. Foeniculum fructus (fűszer) és az illóolaja Aetheroleum foeniculi (anetol, fenchon), fehérje, zsírosolaj. Karminativum, görcsoldó epe- és vesekő-kólika esetén.

2. ábra

Az ánizs (Pimpinella anisum L.) Mediterrán eredetű, nálunk egyéves termesztett növény. Főgyökere orsó alakú, gazdagon elágazó, hajtása 50-60 cm magasságot is elérheti. Szórt állású levelei szerkezetében a heterofilia érvényesül. Az alsó tőlevelek egyszerű szíves-kerekdedek, a középsők ölők, összetettek, szeldelt levelekkel (szarvasagancshoz hasonlóak), a felsők egyszerűek és sallangosak (2. ábra). A virágok halványzöld-fehéres árnyalatúak, a csésze csökevényes, hamar lehullik. Összetett ernyősvirágzata van, ahol az ernyők 7-15 sugarúak, a gallér- gallérkalevelek hiányoznak. Termése fordított körte alakú 3-6 mm-es zöldesbarna ikerkaszat, rövid sertékkel, nem széteső résztermésekkel. Júniusban virágzik.



Drog termése, fűszer, illóolaja Aetheroleum Ansi. Szeptemberben gyűjtik (a főernyő termésének viaszérésekor), amikor az illóolaj tartalma a legnagyobb. Tartalmaz, illóolajat (anetol, metilkarvikol), zsíros olajat, kolint, fehérjét és szénhidrátot. A tápcsatorna és húgyutak betegségeiben adjuváns.

Ugyanazon betegségekben, valamint légutak hurutos megbetegedéseiben használják a hasznos földi tömjént (Pimpinella xaxifraga) és a nagy földi tömjént (P. major) gyökérzetét is. Pimpinella radix néven. Illóolaj és kumarinszármazékok együttes hatókomponensei. A petrezselyem (Petroselium hortense syn. P. sativum) és a dél-európai, nyugat-ázsiai eredetű faj. Változata az ún. kerti petrezselyem (P. crispum). Nemesített fajtái kétéves termesztett zöldség és konyhakerti növények. Az első évben sárgásfehér karógyökere fejlődik, levelei tőrózsában állnak, szárnyasan összetettek. A második évben 70-80 cm magas elágazó hajtást fejleszt összetett ernyős virágzatokkal, sárgaszöld virágokkal. Június – júliusban virágzik. Termése ikerkaszat, a résztermések hajlottak.

Drog gyöktörzse, levele és termése, valamit olaja (Aetheroleum pertoselini – ún. magolai). Leveleit levélnyél nélkül gyűjtik. Hatóanyaga: az illóolaj (apiol és miriszticin), flavonak, nyálkák, vitaminok. Erős vizelethajtó, a vesekő és homok eltávolítását segíti elő. Hat a méhizomra és kontrakciót és tónusfokozódást okoz. Nagydózisban vesevérzést és aburtuszt is okozhat. Csak kevert fűszerként használható.

A kerti kapor (Anethum graveolens) rövid tenyészidejű egyéves, lágyszárú növény. Géncentruma a Földközi tenger keleti melléke, Nyugat Ázsia, Perzsia, Kelet India, a Kaukázus vidéke, és Egyiptom. Szárának magasága a termőhelytől függően 40-150 cm. A lomblevelek 3-4 szeresen szárnyaltak, levélkéi vékonyak fonalszerűek. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. Virágzata összetett ernyő, a főernyő a 20 cm átmérőt is elér. Virágai hímnősek, aprók, a szirmok élénksárgák. Májustól júniusig virágzik. Termése ikerkaszat. A résztermések sötétbarnák, tojásdadok, a termésfalban a háti oldalon 4, a hasi oldalon 2 illóolajjárat helyezkedik el. A termések egyenetlenül érnek, peregnek. Fűszer- és gyógynövény. Drogja és illóolaja kellemes ízű, étvágyfokozó. Illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja. A népi gyógyászatban emésztőrendszeri panaszok csökkentésére használják.

A zeller (Apium graveolens) Atlanti – mediterrán eredetű, Afrika, Amerika, Európa és Nyugat-Ázsiában egyaránt elterjedt. Gyakran vadon is előfordul. Gyökérzete igen húsos, gyökérágak is elhúsosodnak és összenőnek a főgyökérrel. Levelei 1-2-szeresen szárnyasan összetettek, a levélkék szélesek, fogas szélűek vagy hasogatottak. A szár felső levelei egyszerűen összetettek, a levélkék egyszeresen szeldeltek. Virágai aprók, fehérek. Az oldalsó ernyők ülnek vagy rövidnyelűek. Gallérlevele nincs. A termés háti bordái kiállóak. Június – augusztusban virágzik. Nemesített formáit termesztik a konyhakertekben. Termesztett zöldségnövény.

A pasztinák (Pastinaca sativa) sáncokban, kaszálókon, utak mentén, üde réteken gyakori, nagytermetű kellemetlen illatú évelő faj. Szára barázdált, levelei páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék szimmetrikus lemezűek. A sziromlevelek sárgák, begöngyöltek. A gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Az ikerkaszat lapított, három tompa bordája és széles szárnya van. Gyökérfeje kúpos. A ssubsp. sativa a gyökeréért termesztett zöldségnövény.

A Daucus carota (murok) rétegen, legelőkön mindenütt előforduló, karógyökerű egy vagy kétéves növény. Szára 20-80 cm magas, barázdás, többnyire az alsó részén borzas szőrös. Levelei többszörösen szárnyaltak. Az összetett ernyő, virágzás előtt és után gömbösen összehajlik, gallér- és gallérlevelei hosszúak, erősen szeldeltek. Sziromlevelei fehérek vagy rózsaszínűek, a magház szőrös. Az ikerkaszat horgas csőrű, tüskés, ovális, kerekded keresztmetszetű. Alfaja (subsp. Sativus) a sárgarépa, amelynek vastag karógyökerét fogyasztjuk. Június – novemberben virágzik.

A lestyán (Levisticum officinale) – délnyugat-ázsiai, nálunk termesztett évelő növény. Gyöktörzse és húsos főgyökere van. Hajtása erőteljes, 2 m-es. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, szeldeltek, a szeletek rombusz alakúak. A levélkéknek csak a csúcsa fogazott. A tőlevelek 60 cm-esek, a szárlevelek ülők. A virágzat 6-15 sugarú összetett ernyő, tojásdad, lehajló hasadt gallér- és gallérkalevelekkel. Sárga virágai fejlett bibevánkost viselnek. Július – augusztusban virágzik. Termése 5-7 mm-es sárgásbarna ikerkaszat. A növény minden része illóolajat tartalmaz. Drog, gyöktörzse és gyökerei valamint tőlevelei. Hatóanyaga illóolaj (ftalidokat), kumarinok (umbelliferon, bergaptén), szerves savak, poliinek. Erős vizelethajtó, epe- és hólyagkő oldó. Emésztést javító kedvelt fűszer (Maggi fű).

33. Teaviráguak (Theales, Guttiferales)

Főleg trópusi és szubtrópusi fák és cserjék, ritkábban mérsékelt égövi lágyszárú növények, 24 génuszt és 560 fajt ölel fel. A levelei szórt állásúak, pálhátlanok, többnyire bőrneműek. Rendszerint magányos virágai sugaras szimmetriájúak, a virágtakaró levelei spirális vagy ciklikus elrendeződésűek. A nagyszámú porzószálak gyakran falkákká vagy csőrré összenőhetnek. A magház közép- de általában felsőállású, termésük leginkább tok. Virágfelépítése: aktinomorf, K7-4 C7-4 A sok-5 G(6-2).

3. ábra

Idetartozik a Délkelet-Ázsiából származó kamélia (Camellia japonica), és az egyik legfontosabb élvezeti növényünk, a teacserje Thea (Camellia) sinensis (kínai tea), amelyet élénkítő hatású alkaloidokat (koffein, teofillin, teobromin) tartalmazó levelei miatt nemcsak őshazájában (a Kelet-Himalája lejtőin), hanem nedves trópusi hegyvidéki területeken, sok helyen termesztik. Cserjetermetű örökzöld növény. Levelei átellenesek, bőrneműek, egyszerűek, alsó alapjuk szőrös, szélük fogazott (3. ábra A).



A virág sugaras szimmetriájú (3. ábra B) hímnős, a csésze 4-7 csészelevélből, a párta 5-9 fehér sziromlevélből áll. A porzók száma sok. Toktermése (3. ábra E) 3 magot tartalmaz. Levelei a kínai teát szolgáltatja. A bokrot tavasszal visszavágják, őszig megint új levelek képződnek. A fiatal leveleket szüretelik, majd fullasztják és erjesztik (fermentálják), mialatt megbarnulnak és zamatanyagok halmozódnak fel bennük. Végül vaslemezeken sodorják. Élvezeti tea.

Család: Orbáncfűfélék (Hypericaceae)

4. ábra

A trópusokon fák, a mérsékelt égöv felé haladva cserjék és lágyszárú növények képviselik e családot, melyben 9oo fajt tartanak nyilván. Keresztben átellenesen álló leveleik hosszúkás elliptikusan, pálhátlanok, épszélűek. A levelekben áttetsző pontokként jelentkező olajmirigyek és olajjáratok vannak. A fatest is gyakran tartalmaz balzsam- és gyantajáratokat. A virágtengely gyakran kúpos, a csészelevelek fedelesek. Az 5 csésze-, 5 sziromlevél, 3-falkás porzótáj (poly- vagy tridelphyidia) és sokmagvú tok, jellemző a családra. A külső porzók sokszor staminodiumokká alakulnak. Nálunk e család 12 faja fordul elő, ezek hímnősek, a termőtáj 4-5 termőlevelű, felsőállású, a termő 4-5 üregű sok magkezdeménnyel, termése tok.



A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) – száraz, mészkedvelő tölgyesekben, sziklás lejtőkön, kaszálókon, parlagon elterjedt évelő növény. Gyöktörzse fásodó, melyen több 3o-80 cm hosszú, felső részén elágazó merev szárú hajtás fejlődik. A szár két ellentétes oldalán hosszanti léc fut végig. A levelek átellenesek, ülők, tojásdad-elliptikusak. A fény fele fordítva jól láthatók a mezofillumban levő illóolaj tartó sejtjeik (4. ábra B), melyek száma a szárazabb termőhelyeken lecsökken és a levél szürkés színűvé, válik. A virágok bogernyőben (vagy bogas sátorban) állnak (4. ábra D). A szirmok aszimmetrikusak, aranysárgák, egyik szélükön főrészesen rostosak, szélükön fekete mirigyesek. A lomblevelek és a csészelevelek is feketén foltosak lehetnek. A csészelevelek öttagúak, lándzsásak. Nagyszámú porzói(4. ábra C) 3 falkában állnak A termőnek 3 széthajló, fonálszerű bibéje van. Termője felsőállású, 3 termőlevelű, 3 üregű magházzal. Termése tojásdad, 3 hosszanti barázdával tagolt septicid tok. Magjai hengeresek, feketésbarnák. Júniustól szeptemberig virágzik.

Drog virágzó hajtása, amit rövid szárral gyűjtenek. Hatóanyaga a hipericin, flavonoidok (hiperozid), olaj, cseranyag. Szedatív, adsztrigens hatású. Máj és epebántalmak esetén ajánlott. Külsőleg hámosító hatású. Érzékeny egyedeknél bőrgyulladást okoz. Olaja (Hyperici Oleum) vörös színű.

Rokon fajai a gyakori borzas orbáncfű (H. hirsutum L.), melynek hajtásai sárga szőrökkel fedettek, a csészelevelek széle fogazott, fekete mirigyszőröket visel. Kertekben ültetik a mediterrán származású örökzöld orbáncfüvet (H. calycinum).

34. Harmatfűfélék (Droseraceae)

5. ábra

A 4 génuszba tartozó 100 faja évelő, apró, tőzeglápok vagy vizek növényei. A levelek váltakozók, ritkán örvösek vagy levélrózsát képeznek, érzékenyek, mirigyszőrök borítják, melyek egy proteolitikus (fehérjebontó) váladékot termelnek a rovarok “megfogásra' és emésztésére. A virágok kétivarúak, aktinimorfak, 4-5 tagúak, a csésze forrt vagy szabad, a párta szabadszirmú. A magház felsőállású, együregű, 5-3 termőlevél képezi. A termés egyrekeszű, válvicid (középvonalon felnyíló) sokmagvú tok, melyben a magok a termésfalon fejlődnek (parietalis placentáció). A hazai fajok levelei örvökben állnak (Aldrovana) vagy tőlevélrózsát alkotnak.



A kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) - a Keleti és Déli Kárpátok tőzeg-mohás lápjainak ritka, védett vöröses színű rovarfogó növénye. Egy függőleges vékony rizómája van, járulékos gyökerekkel. Levelei tőlevélrózsát alkotnak, hosszú levélnyelűek, kerek lapátszerű levéllemezzel, amelyen emésztőenzimeket és mirigyváladékokat tartalmazó tentakumulok sorakoznak (5. ábra A, B). A külső tentakulumok nagyobbak a belsőknél, kemonasztiés mozgással ezek behajlanak és bezárják a rovarokat. Nitrogénszegény helyeken a rovarok fehérjéinek a felhasználásával fedezik nitrogén igényüket. A csésze tagolt, a magház felsőállású. Öttagú virágai, hosszú (5-20 cm) keskeny csúcsálló füzérvirágzatban találhatók (5. ábra C). Termése egyszerű, sok aprómagvú tok. Májustól augusztusig virágzik. Drog- Droserae herba - naftokinonokat tartalmaz, szamárköhögés, asztmás bronchitis gyógyítására használják a földfeletti részét.

Ibolyavirágúak (Violaceae)

6. ábra


A családba 29 nemzetség és kb. 900 nagyrészt mérsékelt égövön elterjedt faj tartozik, bár a trópusokon élnek cserje-, sőt fatermetű fajok is. A levelek váltakozó állásúak, egyszerűek, épek vagy szeldeltek, csupaszok vagy szőrösek, stipest hordanak. A tőkocsányon két kisebb murvalevél található. A virágok négykörösek és öttagúak, zigomorfok, mert az alsó csészelevelek nagyobbak és az elülső sziromlevél sarkantyús. Csak 1 (epipetál) porzóköre van, az öt porzó szabad vagy gyakran összeforrt és hengerszerűen körülfogja a magházat. A legismertebb az ibolya (Viola) vagy árvácska nemzetség, ahol a sziromlevél sarkantyújába két szomszédos porzó bocsát nektár-kiválasztó függeléket. A toktermés három termőlevélből alakul, hirtelen reped fel, és a magokat szétszórja, majd hangyák segítségével terjednek. A magvakon elaioszómák fejlődnek. Virágképlete zigomorf, K5 C5 A5 G(3) – felsőállású. A különböző magyar nevek: árvácska és ibolya két, virágfelépítésében jól elkülönülő csoportot jelentenek. Az ibolya fajok sziromlevelei közül a két középső előreálló vagy kifelé irányuló, az árvácskáé pedig egy síkba rendeződnek. A termés felsőállású magházból kialakuló, három kopáccsal nyíló szepticid tok. E génuszba 450 faj sorolható, nálunk kb. 30 terem számtalan hibridjével: V. arvesnsis, V. biflora, V. canina, V. declinata, V. elatior, V. hirta, V. reischenbachiana, V. rivimiana.

A fajok két fejlődési sorozatba rendezhetők:

a) Tőlevélrózsás fajok

Illatos ibolya (Viola odorata) - Cserjésekben, erdőszéleken élő, kora tavasszal tömegesen virágzó, évelő faj. Ceruza vastagságú kúszó gyöktörzset, ezen tőleveleket, majd tőkocsányt és indákat fejleszt, amelyek legyökerezve a vegetatív szaporítást szolgálják. Tőrózsában álló, hosszú nyelű levelei szív alakúak, csipkés szélűek (6. ábra A). A levelek pálhásak (6. ábra B), élükön mirigyes szőrök láthatók, melyek a pálha szélességének egyharmadát sem érik el. A tőkocsány (6. ábra D) csúcsi, kékes-ibolya sarkantyús virágai alatt, a szár középtáján két kisebb pikkelyszerű fellevelet (murvát) visel (6. ábra E). Márciustól áprilisig virágzik. Termése lukulid tok. Drog gyöktörzse és gyökerei, levele és virága. Hatóanyaga a szaponinok, szalicilsav származékok. Hatása nyálkaoldó és köhögéscsillapító. Levelét és virágát a népgyógyászat nyugtatónak, vérnyomás kiegyenlítőnek használja.

b) Szárleveles fajokat

A háromszinű árvácska (Viola tricolor) középmagas termetű. Nem scapus, hanem rendes levelei, szár fejlődik ki, ezen a pálhák lomblevélszerűek. A két első szirom kék, az alsók sárgák. Földfeletti része a Violae tricoloris herba vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatású. Teakeverék alkotó része. Flavonokat, terpén-alkaloidokat, fenolglikozidokat tartalmaz. Torok öblítésesre és a bőr fertőtlenítésére használható.

Rokona a kerti árvácska (V. hortensis) – színváltozatait a 19. században alakították ki – igen sok változatban termesztik. Viráguk nagy, sarkantyújuk kicsi.



41. Bodzafélék – CAPRIFOLIACEAE
Fajai többnyire az északi félgömb mérsékelt övi zónájában élnek. Egyes szerzők külön, Sambucaceae és Caprifoliaceae családként tárgyalják a taxont. Többnyire fás, csupasz rügyű növények. Levelük ép (lonc - Lonicera, ostorménfa - Viburnum) vagy páratlanul szárnyalt (bodza - Sambucus). Az actinomorph vagy zygomorph (lonc) virágok öttagúak. * vagy zyg. K(5) [C(5) A5] G(5-2). A virágokban mézfejtők is előfordulnak. A virágzat egyszerű vagy összetett bogernyő, ritkán összetett fürt. Az alsó állású magházból leginkább bogyószerű (esetleg ikerbogyó, lonc) vagy csonthéjas áltermés fejlődik.

A fekete bodza - Sambucus nigra L. - bolygatott, nitrogénben gazdag helyeken gyakori cserje vagy akár 6 m-t is elérő kisebb fa. A szár levegőtartó alapszövetből álló, fehér vagy sárgásfehér bélszövetet tartalmaz. A levelek keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék hosszúkás tojásdadok, hegyes csúcsúak és fűrészes szélűek. A pálhák lándzsásak, aprók, korán lehullanak, emiatt a levelek leginkább pálhátlannak tűnnek. A sziromlevelek rövid csövű pártává forrnak össze, sárga portokú porzói a pártacsőhöz nőnék. A porzószálak nem szárnyasak. Virágzata 10-20 cm-es összetett bogernyő. A 3 termőlevélből kialakuló magházból sötétibolya 3 csontkemény magot tartalmazó bogyószerű áltermés fejlődik. Üdítőitalok, különféle gyümölcsízek, szörpök alapanyaga. Virágzás: május - június.

Földi bodza - Sambucus ebulus L. - kellemetlen illatú, útszéleken gyakori, évelő lágyszárú. Rhizómáival óriási sarjtelepeket képezhet, a föld feletti részek (szemben az előző fajjal) minden tavasszal újraképződnek. Páratlanul szárnyasan összetett leveleinek 2 fogazott szélű, megmaradó pálhájuk van. A levélkék hosszúkás-lándzsásak. Virágai fehérek, portokjai a fekete és a fürtös bodzával szemben sötétibolyásak. A porzószálak szárnyasak. Hosszúkás termései éretten is felfelé állnak, a csészelevelek maradványait viselik. Virágzás: június - szeptember. Rokon faj a fekete bodzához nagyon hasonló, montán erdőkben élő fürtös bodza (Sambrrcus racemosus L.). A szár bélszövete narancssárga, a virágok zöldesfehérek, összetett fürtvirágzatba rendeződnek. Álbogyója piros színű.

Ostorménfa - Viburnucn lantana L. – Száraz, sziklás lejtőkön, napsütötte domboldalakon, száraz tölgyesek szegélyén élő cserje. Egyszerű, tagolatlan, rövid nyelű levele kerülékes. Kissé ráncos felületű, fonákja molyhos, színe matt, széle finoman fűrészes. Tejfehér virága forrtszirmú, az 5 porzó ránő a párta csövére. Bibéje háromkaréjú. Az összetett bogernyő félgömbös. Álbogyója ovális, egymagvú. Különböző időben érő termései eltérő színűek (előbb élénkpirosak, majd feketések), ezért egy növényen egyszerre eltérő színű álbogyók találhatók. Virágzás: május - június. Rokon fajok: ligeterdők gyakori cserjéje a kányabangita (Viburnum opulus L.), amelynek kerti változata a jól ismert labdarózsa. Felfutó kúszónövény a mediterránból származó rózsás árnyalatú jerikói lonc (Lonicera caprifolium L.). Virága zygomorph, áltermése ikerbogyó. Gyakori sövénynövény az Amerikából származó hóbogyó (Symphoricarpos albus (L.) Blake).

42. Olajfafélék – OLEACEAE


A levelek tagolatlanok vagy páratlanul szárnyasan összetettek (6. ábra A). Az actinomorph virágok általában négytagúlak (5. ábra A), a takarólevelek hiányozhatnak is *K4v0[C4v(4)v0A2)G(2). A párta csővé forrhat össze (5. ábra B), a porzók a szirmokra nőhetnek (5. ábra C). Virágaik összetett fürtbe rendeződnek (6. ábra E). Termésük lehet tok (5. ábra D), csonthéjas (5. ábra E), bogyó vagy lependék (6. ábra F). Az olajfa (Olea europaea L.) mediterrán területek örökzöld, ezüstös levelű, olykor 1000 évnél idősebb kort elérő növénye. Csonthéjas termése az olajbogyó (5. ábra E), melynek mesocarpiumából préselik ki és tisztítják az olívaolajat. A friss "bogyókat" többheti sós ázatás után saláták készítéséhez, de különböző ízesítéssel önállóan is használják savanyúságként. Értékes fája kiváló szerszámok és sportszerek készítéséhez.

5. ábra


6. ábra

Virágos kőris vagy mannakőris - Fraxinus ornus L. - Mediterrán eredetű faj, bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek társulásalkotó fája. Rügyei galambszürkék, molyhosak. Keresztben átellenes levele pálhátlan, páratlanul szárnyalt (6. ábra A). 7-9 levélkéje lándzsás, kihegyezett csúcsú, széle fogazott, fonákja a színénél világosabb, az ereken szőrös. Virága négytagú, a szabadon álló, sárgásfehér szirmokat (6. ábra B) apró, szálkaszerű csészék (6. ábra C) övezik. Két hosszú, a virágból sokszor kilógó porzója (6. ábra D) van. A virágok összetett fürtöt (6. ábra E) alkotnak. Termése (6. ábra F) lependék. Behasított kérgéből cukortartalmú (mannit) nedv nyerhető. Virágzás: április - május.

7. ábra

1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azkurs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə