2. Törzs: Harasztok (Pteridophyta)



Yüklə 0.79 Mb.
səhifə9/11
tarix21.08.2017
ölçüsü0.79 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11

Kislevelű hárs (Tilia cordata Mill.) - Középhegységeinkben elterjedt, boltozatos koronájú, 20-30 m-esre megnövő fa. Szórt állású levele kerekded, szíves vállú, hegyes csúcsú, széle finoman fűrészes. Színe tompazöld, fonákján az érzugokban rőtvörösen szakállas. A levélváll kissé aszimmetrikus (11. ábra A). A sárgásfehér virágok (6-12 db) laza álernyőben (11. ábra B) állnak. Makktermése (11. ábra C) gömbölyded (kb. 6 mm), felszíne alig bordás. Virágzás: június.

Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos Seop.) - hárs-kőris sziklaerdők fája, de bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben is elegyedik. 35 -40 m-esre növő fa. Levele kerekded, kissé aszimmetrikus vállú, hegyes csúcsú, fűrészes szélű. Színe és fonákja fényes, a fóliák érzugai fehéresen szakállasak. Sárgásfehér virágai kevés tagú álernyőben állnak. Termése gömbölyded vagy hosszúkás, (kb.10 mm) molyhos makk, melyen 3-5 borda húzódik végig. Virágzás: július.

Rokon faj a mediterrán eredetű ezüsthárs (Tilia tomentosa Moenell). Levele kerekded, szíves vállú, színe fénytelen, sötétzöld, fonákja csillagszőrök miatt ezüstfehér. A csésze is molyhos.


39. Mályvafélék (Malvaceae)
13. ábra

14. ábra


Mintegy 1000 fás és lágy szárú fajt tartalmazó család. Levelei szórt állásúak, pálhásak, többnyire tenyeresen karéjosak vagy szeldeltek, nagy nyálkatartalmú lyzigen járatokban gazdagok. A virág leginkább tetraciklikus, pentamer *K(5)C5A0+(∞)G(∞-3) (13. ábra A), amelyet murvalevelekből kialakuló külső csésze vesz körül (13. ábra B). Az epikalyx lehet háromlevelű (Malva, Lavatera), háromnál többlevelű (Hibiscus), esetleg hiányozhat (Abutilon). A külső porzókör hiányzik, a belsőben a nagyszámú porzó csővé, illetve oszloppá nőtt össze (13. ábra C). Ez olykor ránő a sziromlevelekre, aminek következtében a párta forrtnak tűnik (13. ábra D). Porzólevelei hosszában hasítottak, és - szemben a Tiliaceae családdal - csak 1 portokot hordoznak. A termő (13. ábra E) 1-5 vagy több, akár 50-ig terjedő számú termőlevélből állhat. A virágok magánosak vagy kevés tagú bogas virágzatban állnak. A termés lehet sokmagvú tok vagy ún. hasadó "papsajttermés" (13. ábra F), amely a termőlevelek számának megfelelően egymagvú résztermésekre esik szét (13. ábra G), esetleg tüszőtok (Abutilorn). A Gossypium fajoknak rekeszes toktermésük van. A szubtrópusi-trópusi Ázsiából és Afrikából származik a diploid, egyéves gyapot (Gossypium herbaceum L.) és a fatermetű gyapot (G. arboreum L.). Ezzel szemben amerikai eredetűek a tetraploid cserjés gyapotfajok, a G. hirstrtum L. és a G. barbadense L. Ezeknek ma számos kultúrváltozatát és hibridjét termesztik a meleg égövi és meleg mérsékelt övi tájakon. A gyapotszál a maghéjból eredő, kb. 60 cm hosszúságig megnövő egysejtű szőrökből áll (13. ábra I). Nagy gazdasági jelentősége van a gyapotmag olajának is, amely a margaringyártás alapanyaga. Ugyancsak toktermése van a hibiszkusz nemzetségnek, ahová pl. a kelet-indiai rostmályva vagy kenaf (Hibiscus cannabinus L.) tartozik.

Az orvosi ziliz (Althaea officinalis L.) - folyóvizek, árkok mentén, szikesedő területeken élő; évelő faj. Hajtása bársonyos, hosszú csillagszőröktől selyemfényű. A levelek szórtak, a felsők deltoid alakúak vagy tojásdadok, 3-5 karéjúak, fűrészes szélűek. A szár alsó levelei tagoltabbak. A halványlila sziromlevelek levágott csúcsúak, kicsípettek. A csésze öttagú, kívülről háromtagú külső csészével övezett. A virágok kevés tagú levélhónalji bogban állnak. A részterméskék éle sűrűn csillagszőrös. Virágzás: június-szeptember.

Az erdei mályva (Malva sylvestris L.) - parlagokon, utak mentén élő, heverő szárú egy- vagy kétéves növény. Szórt levelei (14. ábra A) hosszú nyelűek, tenyeresen karéjosak. A pálhák kicsik (14. ábra B). Az epikalyx (14. ábra C) háromtagú, rövidebb a esésénél (14. ábra D). A liláspíros sziromlevelek kicsípett csúcsúak (14. ábra E). A bogas virágzat levélhónalji (14. ábra F). A papsajt-termés 10 levelű termőből alakul ki. Résztermése bordázott (14. ábra G). Virágzás: június-szeptember. Kétéves termesztett alfaja a mórmályva (Malva sylvestris subsp. mauritiania (L.) Thell.) el is vadulhat. Virágai nagyobbak, 3-5 cm-esek, sötétbordó színűek.

A papsajtmályva (Malva neglecta Wallr.) utak mellett, házak körül, nagy nitrogéntartalmú helyeken élő, egy- vagy kétéves, gyakori faj. Ritkásan szőrözött hajtása elfekvő, csúcsi részén felemelkedő. Levelei mélyen szíves vállúak, tenyeresen karéjosak. A csipkés szélű karéjok száma 5-7. A virágok a levelek hónaljában egyenként vagy kevés tagú álernyő virágzatban állnak. Az epikalyx háromtagú. A halvány rózsaszínű, 1 cm-es sziromlevelek mélyen kicsípettek; kb. Kétszer hosszabbak, mint a csésze. A papsajt részterméskéi simák. Virágzás: május-október.

Hasonló faj az apró mályva (Malva pusilla Sm.), amelynek sziromlevelei alig hosszabbak a csészeleveleknél, részterméskéi pedig ráncosak.

Selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) terjedőben lévő, egyéves, gyomnövény. Minden részében bársonyosan molyhos. Csipkés szélű, kerekded levelei) szíves vállból hosszan kihegyezettek. A virágok egyenként vagy kevés számban találhatók a levelek hónaljában. A virágkocsányok rövidebbek, mint a levélnyél. A csészelevelek széles tojásdadok, kihegyezettek. Külső csésze nincs. Az élénksárga sziromlevelek visszás háromszögűek, hosszabbak, mint a csészelevelek. A termés körülbelül 15 db kétcsőrű, körkörösen álló, alig forrt termőtájból alakult tüszőszerű tok. Virágzás: július - szeptember.

Varjúmák (Hibiscus trionum L.) Vetések, kapás kultúrák egyéves, borzasan szőrös növénye. Levelei szórt állásúak, az alsók tagolatlanok vagy gyengén hármaskaréjúak, a felsők hármasan szeldeltek. Két apró, lándzsás pálhát viselnek. Levélhónalji virágaik kénsárgák, torkukban lila folttal. A külső csésze öt- vagy többtagú, szálas. Termése tok, amelyet felfújt csésze vesz körül. Ez utóbbi sötét, hullámos eres, hálózatos. A mag vese alakú, feketés. Virágzás: június-augusztus.
.
18. ábra

40. Hangafélék (Ericaceae)


Fajgazdag (kb. 1800) család. Cserjék, félcserjék vagy alacsony fák. Szórt állású leveleik gyakran pikkelyszerűek vagy tű alakúak (erikoid levél), sokszor örökzöldek. A szirmok szabadok vagy harang formájúak. *K5v4 C5v4 A5+5v4+4 G(10-4) Alsó (Vaccinium) vagy felső (Calluna) állású magházból tok, bogyó vagy csonthéjas termés alakul ki. Fontosabb nemzetségei az áfonya (Vaccinium), a csarab (Calluna), az erika (Erica) és a havasszépe (Rbrododendron).

A fekete-áfonya (Vaccinium myrtillus L.) mészkerülő erdőkben előforduló, 10-30 cm-es, lombhullató törpecserje. A szára élelt, szögletes. A levelek kihegyezettek (18. ábra A), fogazottak, szélük fűrészes. A vöröses sziromlevelek forrtak, az alsó részük gömbszerűen kiszélesedik (18. ábra B). Az 5 porzó mindegyike 2 szarvszerű nyúlványt visel. A magház alsó állású, 5 termőlevélből alakul ki. A virágok a levelek hónaljában magánosan állnak (18. ábra C). A termése kékesfekete, 6-10 mm-es álbogyó. Virágzás: május - június.



Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea L.) savanyú talajú erdőkben előforduló, a fekete áfonyánál ritkább, védett törpecserje. Örökzöld levelei (18. ábra D) visszás-tojásdadok, tompa vagy kicsípett csúcsúak. A levél széle ép, kicsit begöngyölt. A fehér vagy rózsaszín szirmú, visszatört cimpákat viselő virágok a szár csúcsán, bókoló fürtvirágzatba (18. ábra E) rendeződnek. A bibeszál hosszan kilóg (18. ábra F). Termése piros álbogyó. Virágzás: június - július.

18. ábra


Csarab (Calluna vulgaris (L.) Hiull) a savanyú talajú fenyéreken található, 15-50 cm-es örökzöld törpecserje. Apró levelei pikkelyszerűek. A virágok csúcsálló, egyoldali tömött füzérbe rendeződnek. A sziromlevelek rózsaszínűek, a csészelevelek (18. ábra G) lilás rózsaszínűek, hosszabbak a szirmoknál. A 2-2 visszahajló szarvacskát (18. ábra H) viselő 8 porzó ráfekszik a bibeszálra.

47. Burgonyafélék – SOLANACEAE
15. ábra

A mérsékelt övön túlnyomóan lágy szárú növények, a trópusokon fásodó szárú képviselőik is vannak. Leveleik szórtan helyezkednek el, a szár és a levelek között gyakoriak az összenövések (15. ábra A, B). Az edénynyalábok bicollateralisak. A virágok magánosak, gyakran forgóban, esetleg forgós kettős bogban állnak. A csésze forrt, néhány fajnál a termésen is rajta maradhat. A párta alakja igen változatos, lehet tölcsér (15. ábra D) vagy harang alakú (15. ábra E), esetleg rövid csövű. A porzók hozzánőhetnek a pártacsőhöz (Lycium: 15. ábra F). A Solanium, Lycopersicon fajokon jellegzetes kúp alakban összehajolhatnak, a paradicsomon a portokok össze is forrnak. *K(5) [C(5) A5)] G(2). 2 termőlevélből, felső állású magházból tok - (Datura, Nicotiana, Hyoscyamus) (15. ábra G) vagy bogyótermés fejlődik (Solanum, Capsicum). A paprika termése belül üreges, ezért felfújt bogyónak is nevezik. A zsidócseresznye (Physalis alkekengi L.) összenőtt színes csészelevelei "lampionszerű" buraként veszik körül a bogyótermést. A családba tartozó növények alkaloidákban (atropin, capsaicin, solanin, nikotin stb.) gazdagok.



Fekete csucsor - Solanum nigrum L. - Parlagokon, kertekben, útszéleken gyakori, egyéves faj. A hajtás rendszerint kopasz, ágas. Az elliptikus, lándzsás, nyélbe keskenyedő levelek hullámos szélűek vagy ritkán fogasak. Az 1,5-3 cm hosszú kocsányú virágok 5-10 tagú forgóvirágzatot alkotnak. A fehér sziromlevelek kerékszerű pártává nőnek össze. A porzószálak (szemben a sárga csucsorral) csupaszok. A termés fekete, kerekded bogyó, alsó egyharmadában szélesebb is lehet. Virágzás: június-november. Hasonló faj a sárga csucsor (Solanum luteum Mill.), amely a fekete csucsornál ritkábban fordul elő. A hajtás mindig szőrös, mirigyszőröket is visel. A porzószálak is szőrösek. A virágok csak 3-5 tagú forgóvirágzatot alkotnak. A termés szélesebb, mint hosszabb, sárga vagy narancsszínű.

Tojásgyümölcs vagy padlizsán - Solanum melongena L. - Dél-amerikai eredetű, kedvelt egyéves konyhakerti növény. Hajtásai szőrösek, a levelek nagyok, hullámos vagy ép szélűek. A forrt sziromlevelek kék színűek, kerék alakúak, az átmérő akár több cm is lehet. A termésen rajtamaradó csésze külső felszínén gyakran erőteljes tüskék is vannak. A virágok magánosak. A bogyótermések fényes lilásak, nagyok, akár 10-20 cm hosszúak is lehetnek. Virágzás: június - szeptember.

Burgonya - Solanum tuberosum L. –Dél-amerikai eredetű, számos fajtában termesztett növény. A gumóit fogyasztjuk. Hajtása elágazó, szőrös vagy kopasz. Levelei félbeszárnyaltak. A levélkék (szemben a paradicsoméval) tagolatlanok, ép szélűek. A virágok hosszú kocsányúak levélhónalji vagy végálló forgós kettős bogba szerveződnek. A zöld bogyótermés mérgező. Virágzás: június - augusztus.

16. ábra


Ebszőlő csucsor - Solanum dulcamara L. - Nedves réteken, nádasokban, füzesekben, égeresekben gyakori félcserje. Hajtása szőrös vagy kopaszodó, kúszó, akár több méteres hosszúságot is elérheti. Levelei szórt állásúak, nyelesek, heterophylliát mutatnak: a levélváll lehet szíves, vagy a levéllemezből egy vagy két "fülecske" (levélke) válik le. A lila színű sziromlevelek forrtak, hosszú cimpáik visszatörnek. A virágok laza kettős bogas virágzatot alkotnak. Termése tojásdad-elliptikus, piros bogyó, benne lapos, hálózatos magvakkal. Virágzás: június - augusztus.

Nadragulya - Atropa bella-donna L. –Bükkös erdők vágásaiban, szegélyében található, évelő növény. A nodusokon található két levél közül az egyik szabályos lomblevél (16. ábra A), a másik (16. ábra B) az alsóbb szintből feltolódott. Mindkettő elliptikus, ép szélű és nyélbe keskenyedő. A csésze mélyen öthasábú, a barnáslila párta kiöblösödő. Levélhónalji virágai magánosak (16. ábra C). A sötétlila termés gömbölyű, fényes, sokmagvú bogyó (16. ábra D). Virágzás: június - augusztus.

Paprika - Capsicum annum –Közép-Amerikából származó, számos fajtájában termesztett, egyéves növény. Levelei szórtak, tojásdad-háromszögletesek, épek vagy enyhén hullámos szélűek. A szár felső leveleinek hónaljában találhatók a bókoló, magános vagy kevés tagú bogban álló, fehér virágai. Termése különböző alakú, és színű, felfújt (belül üreges) bogyó (paprikaterrnés). Magjai sárgásfehéres színűek. Virágzás: június - október.

A paradicsom - Lycopersicon esculentum Mill. Perúból származó, egyéves konyhakerti növény, amely el is vadulhat. A hajtás szőrös, de mirigyes szőrzetű is lehet. Félbeszárnyalt levelei nagyok, a levélkék karéjosak. A portokok kúp alakban összeforrnak. Sárga virágai forgó vagy forgós kettősbog-virágzatban állnak. Bogyótermése fajtától függően különböző formájú, és színű lehet. Virágzás: június - augusztus.

Csattanó maszlag - Datura stramonium L. - Szántókon, nitrogénben gazdag helyeken gyakori, egyéves növény. Erőteljes, kettős bogasan (álvillásan) elágazó hajtásrendszere terebélyes. A szórt állású levelek nyelesek, szabálytalanul öblösen karéjosak. Fehér virágai nagyok. A pártacső hosszú, keskeny, redős, ötcimpájú. A csésze is csöves, ötfogú, elvirítás után a termésen marad. Magháza felül 2, alul 4 üregű. Termése kemény tüskékkel borított, 4 kopáccsal nyíló, septifragilis tok. Magjai vese alakúak, fekete színűek, mérgezőek. Virágzás: június - szeptember.

Virginiai dohány - Nicotiana tabacum L. - Dél-amerikai eredetű, nagy termetű, egyéves termesztett növény. Levelei nagyra nőnek, akár 50 cm-esek is lehetnek. A felső szárlevelek nyélbefutók, a levéllemez gyakran a levélalap körül kiszélesedik, mintegy második levéllemezt alkotva. A szár alsó és középső, úgynevezett "java" levelei (amelyeket a dohányiparban használnak) ülők, kicsit szárölelők, ép- vagy enyhén hullámos szélűek. A párta keskeny csövű, de felső harmadában tölcséresen kiszélesedik, és kerékszerű karimában végződik. Rózsaszínű, pirosas virágai végálló forgós kettős bogba rendeződnek. Termése csupasz, hosszú hegyes csúcsban végződő tok, melynek alsó része kiszélesedik. Virágzás: július - augusztus.

Kapadohány - Nicotiana rustica L. – Az előző fajnál alacsonyabb termetű, ragadós szőrű, termesztett egyéves, amely gyakran elvadul. Haragoszöld, széles tojásdad levele rövid nyelű, lemeze nyélbefutó (17. ábra A), tompa csúcsú, ép szélű. Virága forrt, a párta (17. ábra B) sárgászöld, csupor alakú (kb. 2 cm), karimája kihajló, kissé hullámos. A csészék szintén forrtak (17. ábra C), a párta csövének kb. a feléig érnek. A virágok végálló forgós kettős bogba (17. ábra D) rendeződnek. A toktermés (17. ábra E) gömbölyű, a csészecimpák (17. ábra F) közül alig áll ki. Virágzás: június - augusztus.


17. ábra
Beléndek - Hyoscyamus niger L. – Parlagon, utak szegélyében előforduló, kétéves faj. Az első évben raktározógyökere és erőteljes tőrózsája, a másodikban 60-100 cm-es hajtásrendszere fejlődik. A levelek ülők; tojásdadok, fésűs karéjokkal. Forgóban álló, sárga pártájú virágai ibolyakék erezetűek, a torkuknál összefüggő lila folttal. A csésze alsó, kiszélesedő csöve szőrös. A virágok tövében található fellevelek kevés fogúak, hosszan kihegyezettek. A kupakkal nyíló toktermést a csésze koronaszerűen körülveszi. Magvai vese alakúak; szürkésbarna színűek, mérgezők. Virágzás: június - július.

Közönséges ördögcérna vagy semfűsemfa - Lycium barbarum L. (Lycium halimifolium Mill.) - Ázsiai eredetű, évszázadok óta sövénynek valamint rézsűk megkötésére ültetett, könnyen kivaduló cserje. Szívós gyökérsarjakkal könnyedén képes terjedni, ezért szinte kiirthatatlan. Hosszú, ívesen hajló ágai tövisesek. Hosszúkás-lándzsás, ép szélű, szürke levelei 1-3-asával állnak. Lilás virágai magánosan vagy néhány tagú, hosszú nyelű forgó virágzatba rendeződnek. Termése hosszúkás, lecsüngő, piros színű bogyó. Virágzás: április - október.
48. Érdeslevelűek –BORAGINACEAE
21. ábra

Jellegzetes, merev serteszőrös fajok tartoznak ide. Többnyire lágyszárúak, de a Mediterráneumban élő fajok között sok cserje is van. Levelük (21. ábra A) egyszerű, szórt állású, a levélváll gyakran a száron lefutó. Viráguk rendszerint actinomorph (pl. Symphytum) (21. ábra B), de egyes nemzetségekben (pl. Echium) zygomorph. Virágfelépítésük: * vagy zigomprf K(5) [C(5) A5)] G(2). A lilás színű virágokon a virítás folyamán gyakori a virágszín megváltozása (pl. tüdőfű). A virágok jellegzetes, forgó vagy forgós kettősbog-virágzatban (21. ábra C) állnak. A magház két termőlevélből fejlődik, a termés 4 makkocska (21. ábra D).

Az orvosi atracél - Anchusa officinalis L. - réteken, árokpartokon, legelőkön, gyomtársulásokban is előfordul. Általában elágazó szárú, évelő vagy kétéves faj. Tőlevele szálas-lándzsás, válla nyélbe keskenyedő, szárlevelei ülők, szíves vállúak (heterophyllia).A forrt szirom kezdetben bíborvörös, majd sötétkék, a pártacimpák szétállóak. Csészéi szintén forrtak. A virágok forgóvirágzatba rendeződnek. A makkocska redős felszínű. Virágzás: május-június.

Mezei gyöngyköles - Buglossoides arvensis (L.) I. M. Johnst. (Lithospermum arvense L.) - szántókon, legelőkön, száraz lejtőkön előforduló, ritkásan elágazó, serteszőrös, egy- vagy kétéves gyomnövény. Levele keskeny-lándzsás. A párta halványsárga, tölcsér alakú, torokpikkelyek nincsenek, de a párta torkát 5 hosszanti fodor zárja el. A virágok tövében lándzsás murvalevél található. A részterméskék bibircsesek. Virágzás: április-június.

22. ábra


A fekete nadálytő - Symphytum officinale L. - vízpartok, mocsárrétek évelő növénye. Gyöktörzse vaskos, fekete gyökérágai répaszerűen vastagok. Levelei tojásdad-lándzsásak. A tőlevelek nyélbe keskenyedők, a szárlevelek ülők, széles szárnnyal a száron lefutók (22. ábra A). Liláspíros pártacsövében keskeny, háromszögletű torokpikkelyek vannak. Virágai (22. ábra B) eltérő színűek lehetnek. Virágzata forgós kettős bog (22. ábra C). Termése fekete, négyes, "cipő alakú" makkocska. Virágzás: május-július.

Rokon faja a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum L.) üde erdőkben előforduló, vízszintes gyöktörzzsel kúszó, a fekete nadálytőnél alacsonyabb, 20 30 cm-es faj. Nevének megfelelően kúszó gyöktörzsén gumószerű duzzanatok találhatók. Forgóvirágzata kevés, világossárga virágból áll.



Báránypirosító - Alkanna tinctoria (L.) Tausch. –Meszes talajú, nyílt homoki gyepekben előforduló, évelő, védett növény. Jellegzetes bíborvörös színanyagot tartalmazó gyökérzete van. A talajon szétterülő, érdes, serteszőrökkel fedett hajtást növeszt. A levelek szórtak, ülők, lándzsásak. Virágai azúrkékek, a felemelkedő hajtás csúcsán alkotnak forgóvirágzatot. A pártacső cimpái félkör alakúak. A csésze cimpái szétállók, hegyes csúcsúak. Termése szemölcsös felületű, hajlott, négyes makkocska. Virágzás: április-május.

A pettyegetett vagy orvosi tüdőfű - Pulmonaria officinalis L. - üde erdőkben élő, évelő faj. A szár és a levelek rövid és hosszabb szőrökkel fedettek. Elvirágzáskor megjelenő tőlevelei nyélbe keskenyedők (23. ábra A) vagy szíves vállúak (23. ábra B), gyakran fehér foltosak, pettyegetettek (innét ered az egyik magyar név). Szárlevelei szórtak, ülők, hosszúkás-tojásdadok. A virág (23. ábra C) színe az érés során változik. A fiatal, beporzásra váró virágok bíborpirosak, a beporzó rovarok csak ezeket keresik fel. Az idős, már megtermékenyített virágok kékek. Jellemző a pártatorok szőrkoszorúja. A csészecső fedő- és mirigyszőrös. Virágzata forgó (23. ábra D). Termése 4 kúpos makkocska. Virágzás: március-április.

23. ábra


A rokon fajok közül leggyakoribb a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis Wulf.). Levelei fokozatosan keskenyednek, ékvállúak. A szár és a levél csak apró fedőszőröket visel, ezáltal válik a növény szürkés színűvé és - amint arra a neve is utal - bársonyosan kellemes tapintásúvá.

Kerti borágó. - Borago officinalis L. - A Mediterráneumban és Elő-Ázsiában honos, impozáns, nálunk termesztett és kivaduló, egyéves növény. Levelei szórtak, oválisak. A tőlevelek nyelesek, az alsó szárlevelek rövid nyelűek, a felsők ülők, lemezük hosszúkás-kerülékes, kissé ráncos. A világoskék pártának hosszú, visszatört cimpái vannak, a pártatorokban jól fejlett, felfelé álló pikkelyek vannak. A szarv alakú nyúlványokat viselő porzók ráfekszenek a bibeszálra. Virágzata forgó. A makkocska bordázott, bibircses. Virágzás: június-július.

24. ábra


Terjőke kígyószisz - Echium vulgare L. - Mindenfelé gyakori, felálló hajtású, kevéssé elágazó, kétéves faj. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, majd a második évben szárba szökken és kivirágzik. A tő- (24. ábra A) és szárlevelek (24. ábra B) hosszúkás-lándzsásak, nyélbefutók, a felsők ülők. A levelek serteszőrösek, szúrósak, de rövid fedőszőröktől érdesek is, szürkés-ezüstös árnyalatúak. Virága oldalról kissé összenyomott, zygomorph, a csészék és a szirmok forrtak. A párta (24. ábra C) karimája ferde, bimbóban pirosas, kinyílva élénkkék. A szirmok tövéhez nőtt porzók és a kéthasábú bibe hosszan kilógnak a virágból (24. ábra D). A virágok forgós fürtvirágzatban (24. ábra E) állnak. Termése érdes makkocska (24. ábra F). A népi orvoslásban szerelmi bájitalként használták. Virágzás: június-augusztus. Rokon faja a védett piros kígyószisz (Echium maculatum L.=E. russicum Gmel.). Virága piros, a növény csak serteszőrös, bibéje nem ágazik el. Makkocskatermése rücskös, tüskés.

Közönséges ebnyelvűfű. Cynoglossum officinale L. - Száraz legelőkön, gyomtársulásokban élő, rendszerint csak felső részén elágazó, kissé érdes tapintású, kellemetlen (egér) szagú, kétéves faj. Rányomott serteszőrű levelei keskeny-lándzsásak, hegyes csúcsúak. Az alsók válla lefutó, a felsők ülők. Virága húsvörös, majd megsötétedő. A párta torkában 5 torokpikkelyt találunk. A virágok forgóvirágzatot alkotnak, A makkocska felületén és karimáján horgas tüskék találhatók (koldustetű). Virágzás: május-június.

A parlagi nefelejcs - Myosotis arvensis (L.) Hill. - szántóföldi gyom, kapásokban, erdőszéleken, parlagokon is gyakori; egy- vagy kétéves faj. Hajtása kevéssé elágazó, az egész növény gyengén érdes. Tőlevele nyeles, visszás-tojásdad, szárlevelei, ülők. Virága kerék alakú, hosszú kocsányú, a csészék) hegyes cimpájúak, horgas szőrűek. Az égszínkék párta torka halványsárga. A virágok forgós kettősbogvirágzatot alkotnak. Termése sötétbarna, fényes makkocska. Virágzás: április-július.

Homoki vértő - Onosma arenaria W. et K. - Száraz termőhelyeken, homokon, löszpusztákon előforduló, évelő faj. A szár tövén f sodó, felső részén dúsan elágazó. A növény borzas szőrű, a serteszőrök töve csupasz vagy csak kevéssé elágazó, csillagosan szétálló serte van rajta. Levele lándzsás. A párta torkában nincsenek torokpikkelyek. A halványsárga párta a csészéknél csak kissé hosszabb, kopasz, harang alakú. A pártacimpák rövid fogúak. Virágzás: június-augusztus.
49. Tátogatófélék – SCROPHULARIACEAE
Lágyszárúak, ritkán fák vagy cserjék. Sok fajuk gyökérélősködő félparazita (pl. Melampyrum, Euphrasia), sőt klorofill nélküli képviselőjük is ismert (Lathraea, vicsorgó). Leveleik állhatnak szórtan, keresztben átellenesek. Viráguk zygomorph (a Verbascum fajoké látszólag actinomorph, (25. ábra D) K(5-4) C(5-4) A5v4v2 G(2) esetleg összetéveszthető az ajakosokéval, de itt sarkantyút viselhet (pl. Linaria). A párta színe változatos, lehet fehér, rózsaszín, sárga, lilás vagy rozsdabarna, esetleg kékes. A porzók száma csökkenő, 5: Verbascum (25. ábra F), 4: Digitalis, Linaria, 2: Veronica. Ez utóbbi pártája négytagú, és gyakran csészeleveleinek száma is négy. A görvélyfű (Scrophularia) ötödik porzója mézfejtővé alakul. Virágaik magánosak vagy fürt-, ill. füzérvirágzatban állnak. Termésük sokmagvú tok (25. ábra H).

25. ábra


A szöszös ökörfarkkóró - Verbascum phlomoides L. - Parlagokon, töltések mentén magasodó, sűrűn molyhos, kétéves növény. Első évben tőrózsát, a másodikban hosszú szártagot (1-2 m) fejleszt. Az egész növény emeletes szőröktől sárgásan gyapjas. Tőlevelei nyelesek, tojásdadok, csipkés szélűek. Az alsó szárlevelek nyélbe keskenyedők (25. ábra B). A felső szárlevelek ülők (25. ábra C), a levélváll a szárölelő. Sárga pártája kerék alakú (25. ábra D), az alsó szirom (25 ábra E) nagyobb a többinél, ezért a látszólag sugaras szimmetriájú virág valójában zygomorph. Az 5 porzó közül a három felső rövid szálú és sárga szőröktől gyapjasan bozontos, a 2 alsó (25. ábra F) filamentuma hosszabb és kopasz. Végálló virágzata tömött, bogas fürt (25. ábra G). Septicid toktermése gömbös, hegyes csúcsba fut ki, és nem hosszabb a csészecimpáknál (25. ábra H). Magvai barna színűek. Virágzás: június-augusztus.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azkurs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə