A farmakokinetika és farmakodinámia alapvető kérdései Dr. Lakner Géza members iif hu/lakner



Yüklə 357,97 Kb.
Pdf görüntüsü
tarix31.01.2017
ölçüsü357,97 Kb.

A farmakokinetika és 

farmakodinámia 

alapvető kérdései

Dr. Lakner Géza

members.iif.hu/lakner

A gyógyszerek sorsa a szervezetben



Gyógyszerészeti fázis



hatóanyag felszabadulása a 

gyógyszerformulációból (szétesés, kioldódás)



Farmakokinetikai fázis



A

bszorpció (felszívódás)



D



isztribúció (megoszlás)



M



etabolizmus (lebomlás)



E



limináció/exkréció (kiürülés)



Farmakodinamikai fázis



klinikai hatás



mellékhatás, toxikus hatás



A farmakokinetika és 

farmakodinamika fogalma





farmakokinetika

 

a gyógyszerek szervezeten 

belüli sorsának  jellemzésével foglalkozik:

sematikusan: szervezet --> gyógyszer  



Elemzési-modellezési módszerei:



kompartment-analízis (rekesz-modellek)



nem-kompartmentes analízis



élettani (biológiai) modell





farmakodinamika (farmakodinámia)

 

a gyógyszer 

szervezetre kifejtett hatásával, a gyógyszerválasz 

folyamatával foglalkozik:

sematikusan: gyógyszer --> szervezet

Kompartment-analízis = 

Rekesz-modellek



kompartment = rekesz



nem feltétlenül azonosak a szöveti rekeszekkel 

(v.ö. biológiai-élettani modell !)



egy-, két- és három rekeszes modellekkel írhatóak 



le a vegyületek szervezeten belüli viselkedése

Egy-rekeszes modell



A hatóanyag gyorsan eloszlik 



a rendelkezésre álló térben, 

és e térből kizárólag az 

elimináció révén távozhat. 



Egy-rekeszes modellel 



jellemezhető le pl. az 

összvíztérben gyorsan 

megoszló alkohol, illetve 

olyan adagolások, melyek 

során a gyógyszer 

közvetlenül a beadás 

helyszínén (folyadékterében) 

marad: pl. i.v. alkalmazást 

követően a vérpályában 

keringő plazmaexpander 

Két-rekeszes modell



A gyógyszer a centrális 



kompartmentet 

(pl. vérpálya) elhagyja és 

bejut a perifériás 

kompartmentbe

(pl. célszerv). 



A megoszlás ütemét a 



rekeszek között különböző 

sebességi állandók, ú.n. 

mikrokonstans

ok 

(be- ill. kilépés az egyes 

rekeszekből) jellemzik. 

Nem-kompartmentes analízis



a különböző biológiai mintákban (testnedvek, 



excretumok) a gyógyszerbeadás óta eltelt idő 

függvényében meghatározott 



gyógyszer/metabolit-koncentráció értékek 



statisztikai elemzése

, illetve e paraméterek



grafikus megjelenítése a 



kinetikai (koncentráció-

idő) görbe 

formájában.



alkalmazása: amikor a mért pontok nem írhatók le 



megfelelően a rekesz-modellekkel (pl. több helyről 

történő felszívódás, enterohepatikus körforgás)

Élettani (anatómiai, biológiai) modell



túllép a rekesz-modellek élettani-szöveti rekeszeknek 



kevésbé megfelelő megközelítésén



az anatómiai struktúráknak (szöveteknek, szerveknek 



stb.) valóságos szervezeti víztereket (vér-és 

nyirokkeringés, sejtközi vízterek stb.) feleltet meg



nagyon számításigényes matematikai modellezése



elterjedését költséges vizsgálómódszer-igénye gátolja 

(ú.n. funkcionális képalkotó eljárások:  

pl. PET = pozitron-emissziós tomográfia)


A legfontosabb közvetlenül 

mérhető és származtatott 

farmakokinetikai paraméterek



maximális plazmakoncentráció (c



max

)



maximális plazmakoncentráció eléréséhez 



szükséges idő (t

max

)



látszólagos megoszlási térfogat (V



d

)



plazma koncentráció-időgörbe alatti terület 



(AUC = Area Under Curve)



eliminációs felezési idő (t



1/2

)



clearance (CL)



A koncentráció-idő görbe 

per os adagolásnál 

[Vereczkey L. 1992]



Látszólagos megoszlási térfogat #1

(

V

olume of 

D

istribution)



V





= D / C 

(alkalmazott gyógyszeradag / mért koncentráció )



a V



D

 egy elméleti térfogat, amelyben a gyógyszer 

megoszlik, s noha nem felelthető meg közvetlenül a 

szervezet folyadéktereinek, mértéke utal arra, hogy 

“milyen távolra jut” a szervezeten belül a gyógyszer



5 l  =  érpálya



10-20 l = 

extracellularis 

folyadék



20-40 = összvíztér



>70 l = szöveti  

felhalmozódás


Látszólagos megoszlási térfogat #2



zsíroldékony vegyületek V



D

 értéke magas: 

keresztülhaladnak a plazmán és az ECF-en, mire 

eljutnak a zsírsejtekig



erős fehérjekötésben lévő vegyületek V



D

 értéke 

alacsony, mert nehezen törnek át a capillarisokon, 

sejtmembránokon



“kedvezőtlen megoszlási térfogat” - megítélése 



függ a farmakológiai hatástól: pl. a korai 

antihistaminok magas V

D

 értékük és 

lipidoldékonyságuk miatt előszeretettel 

penetrálták a vér-agy gátat, közp. idegrendszeri 

mellékhatások okozva, holott kizárólagosan a 

plazmareceptorokhoz kellett volna  kötődniük

Elimináció



Clearance (CL)



az a plazmamennyiség, amely egy adott 

eliminációs úton időegység alatt a  gyógyszertől 

“megtisztul”



mértékegysége tehát pl. ml / perc



CL

teljes test

 = CL

vese

 +  CL

máj

 +  CL

tüdő

 +  CL

egyéb



Eliminációs felezési idő (t



1/2

)



adott helyen a gyógyszerkoncentráció felére 



csökkenéséhez szükséges időtartam

Egyensúlyi állapot #1



ismételt gyógyszeradagolás esetén, megfelelően 



megválasztott (az eliminációs felezési 

idő

vel 

összemérhető) adagolási időintervallum esetén a 

plazmaszint gyakorlatilag állandónak tekinthető 

határtékek: a csúcs- és maradék koncentráció 

között ingadozik



ilyenkor a szervezetbe belépő és távozó (lebomló, 



kiürülő) gyógyszermennyiség egyenlő



általában (3-5)·t



1/2 

időtartamú adagolás elégséges az 

egyensúly eléréséhez, s ugyanennyi kihagyás szükség 

a gyógyszer szervezetből való teljes (97%-os) 

távozásához



kumuláció:



 digitalis, benzodiazepinek, nehézfémsók, 

barbiturátok

Egyensúlyi állapot #2

0

1

2

3

4

5

6

7

0

5

10

15

20

25

30

P

la

zm

ak

on

ce

nt



ci

ó

idő

Egyszeri “telítő” dózis + 

ismételt “fenntartó” dózisok

Ismételt “fenntartó” dózisok

Terápiás tartomány

Koncentráció-idő görbék, különböző 

adagolási típusoknál

egyszeri 

i.v. adagolás

folyamatos

i.v. infusio

egyszeri


p.o. adagolás

ismételt


i.v. adagolás

Farmakodinamika 



Farmakológiai 



receptor

 = olyan 

intracelluláris vagy membránfehérje, 

amelyhez kapcsolódva a gyógyszer 

(

ligandum

) hatást vált ki:



kívánatos (= therapiás)



nemkívánatos



mellékhatás



toxikus hatás



dózis-hatás összefüggése



therapiás index = LD

50

 / ED

50


A gyógyszerek támadáspontja #1



receptorhatás



ingerlés (pl. adrenerg szerek)



gátlás (pl. H





-antagonista savcsökkentők)



kölcsönhatás transzportfolyamatokkal



ioncsatorna-blokád 

(pl. Ca

++

 csatorna-blokkolók)



transzportfehérje gátlása 



(pl. kacs-diuretikumok, thiazidok )



aktív transzport gátlása 



(pl. szívglycosidok)

A gyógyszerek támadáspontja #2



enzimaktivitás befolyásolása



enzimgátlás 

(pl. nonszteroid gyulladásgátlók)



enzimaktiválás (pl. fémionok – Mg



++

, Ca

++

)



mikroorganizmusok anyagcseréjének 



gátlása



sejfal-szintézis (pl. penicillin)



fehérjeszintézis (pl. tetracyclinek)



fólsavszintézis (pl. szulfonamidok)





DNS-szintézis (pl. kinolonok)

Yüklə 357,97 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azkurs.org 2020
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə