Albinoni, Tommaso

Albinoni, Tommaso (1671. június 8., Velence – 1751. január 17., Velence)
A velencei késő barokk egyik legjelentősebb mestere. Gazdag kereskedőcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1671. június 8-án. Noha magát mint „dilettante Veneto” jellemezte, kortársához Benedetto Marcellóhoz hasonlóan rendkívül képzett muzsikus volt, feltehetőleg Legrenzi tanítványa. Tény azonban, hogy megélhetésének forrása (csakúgy, mint Marcello esetében) nem a zeneszerzés volt. Így géniusza béklyók nélkül kísérletezhetett a késő barokk és a galantéria számtalan zenei formájával. Univerzális komponista volt, korának valamennyi műfajában jeleskedett, hangszeres [szonáták (Sonata a sei), koncertek, balettek] és énekes művei (operák, oratóriumok, szerenáták, kantáták) egyaránt magas színvonalat képviselnek.

Életműve jelentős mérföldkő mind a szólókoncert, mind az opera fejlődésében. A Corelli által végső formába öntött „concerto grosso”-tól a szólókoncert felé a döntő lépést Albinoni és G. Torelli tette meg. Az új forma egyértelműen operai mintákon alapszik. Erre utalnak a „da capo”-struktúrát idéző gyors-lassú-gyors tételsorrend és a tuttival vetélkedő virtuóz szólófigurációk. Különösen oboakoncertjei (Op 7, Op.9) mutatnak teljesen kiérlelt formát, és szembetűnő a szólóhangszer bravúros tematikája.

Színpadi munkássága az opera buffa kialakításában járt úttörő eredményekkel; ennek egyik legelső példája a szerző Vespetta e Pimpinone c. műve (1717). Ez egy 1708-as intermezzo (Pimpinone) önálló színpadi darabbá történő átdolgozása. Albinoni korának egyik legsikeresebb velencei operakomponistája volt, Gasparini és Vivaldi méltó vetélytársa a „nápolyi stílus” térhódításáig. Későbbi műveiben (Il nome glorioso, Il concilio de'pianeti) már egyértelműen magáévá tette a gáláns stílus kompozíciós technikáját.

Híres „Adagio”-ját valójában Remo Giazotto komponálta, egy 6 ütemnyi Albinoni töredék alapján századunkban.

Zenéje rendkívül mély hatással bírt Vivaldira és J. S. Bachra is. Utóbbi három művét át is dolgozta csembalóra, illetve orgonára. Telemann Pimpinone c. remekművének is Albinoni buffája volt az elsődleges forrása.

Fennmaradt művei:
Hangszeres darabok:
- Op.1: 12 Sonate a tre (1694)

- Op.2: 6 Sinfonie e (6) concerti a cinque (1700)

- Op.3: 12 Balletti a tre (1701)

- Op.4: 6 Sonate da chiesa (1708)

- Op.5: 12 Concerti a cinque (1707) Op5 No.1 Presto-Adagio

- Op.6: 12 Trattenimenti armonici per camera (1711)

- Op.7: 12 Concerti a cinque (1715) Op7 No.8 Allegro

- Op.8: 6 Balletti e sonate a tre (1722)

- Op.9: 12 Concerti a cinque (1722) Op9 No.11 Allegro

- Op.10: 12 Concerti a cinque (1735-1736)

Színpadi művei:
Mintegy 80 operát írt, amelyek közül 48-ról van adatunk (főként a librettók alapján), de csupán néhány maradt fenn teljes egészében. Ezek:
- Pimpione (intermezzo, 1708, átdolgozva 1717-ben mint „Vespetta e Pimpinone” vagy "La serva astuta") Nel petto il cor mi giubila

- Il nascimento dell'Aurora (festa pastorale, 1710) Perche un giglio e nel candore, Se incontrate tempeste o procelle, Viva L’Aurora

- Il nome glorioso in terra, santificata in cielo (serenata 1722) Gia pletri e Cetre, Fu alfin veduto

- Il concilio de'pianeti (serenata, 1729) Alle piante dell’infante

Emellett a további színpadi művei maradtak fenn töredékesen (esetenként csak néhány ária):
- Zenobia, regina de’ Palmireni (dramma per musica, 1694)

- Primislao, primo re di Boemia (dramma per musica, 1697)

- Radamisto (dramma per musica, 1698)

- Diomede punit oda Alcide (dramma per musica, 1700)

- L’inganno innocente (dramma per musica, 1701)

- Griselda (dramma per musica, 1703)

- Aminta (dramma regio pastorale. 1703)

- Il piu fedek tra i vassali (dramma per musica, 1694)

- Astarto (dramma per musica, 1708, Stelle ingrate)

- Engelberta (dramma per musica, 1709, Gasparinivel közös munka, Selvagge amenita)

- Il tiranno eroe (dramma per musica, 1711)

- La pace generosa (dramma per musica, 1711)

- La gare generosa (dramma per musica, 1712)

- Eumene (dramma per musica, Salvi librettója alapján, 1717)

- Gli eccessi della gelosia (dramma per musica, 1722)

- I veri amici (dramma per musica, 1722)

- Eumene (dramma per musica, Zeno librettója alapján, 1723)

- Ermengarda (dramma per musica, 1723)

- Antigono, tutore di Filippo re di Macedonia (tragedia, 1724, Portával kollaborációban)

- Laodice (dramma per musica, 1724)

- Alcina delusa da Ruggiero (dramma per musica, 1725)

- Statira (dramma per musica, 1726)

- Il trionfo di Armida (dramma per musica, 1726)

- L’incostanza schernita (dramma comico pastorale, 1729)

- Le due rivali in amore (dramma per musica, 1728)

- Merope (dramma per musica, 1731)

- Il piu infedele tra gli amanti (dramma per musica, 1731)

- Ardelinda (dramma, 1732)

Egyéb vokális művei:
- 1 Mise, 1 Magnificat (g moll)

- 2 oratorium

- 2 serenata

- 48 kantáta (Op 4)