1. a gyógyszer neve elidel 10 mg/g krém minőSÉgi és mennyiségi összetétel
Yüklə 108,18 Kb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- Osztályozás: II. csoport
|
1. A GYÓGYSZER NEVE Elidel 10 mg/g krém 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy gramm krém 10 mg pimekrolimusz hatóanyagot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Fehéres, homogén krém. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok A 2 éves vagy ennél idősebb, enyhe vagy középsúlyos atópiás dermatitisben szenvedő betegek kezelése, akiknél a lokális kortikoszteroidokkal történő kezelés nem javasolt vagy nem lehetséges. Ilyen eset lehet:
4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az Elidelkezelést olyan orvos indítsa el, aki járatos az atópiás dermatitis diagnosztizálásában és kezelésében. Az Elidel krém az atópiás ekzema rövid távú kezelésére alkalmazható, valamint intermittálva hosszú távon a fellángolásokhoz vezető progresszió megelőzésére. Az Elidelkezelést az atópiás dermatitis tüneteinek első megjelenésekor kell elkezdeni. Az Elidelt csak az atópiás dermatitis által érintett területekre szabad felvinni. Az Elidel-t a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni, a betegség fellobbanása alatt. A betegnek, illetve a gondviselőnek abba kell hagynia az Elidel alkalmazását, amikor a tünetek megszűnnek. A kezelés intermittáló, rövid távú legyen és ne folyamatos. Az Elidelt naponta kétszer vékonyan kell felvinni az érintett bőrterületre. Jelenleg az Elidel krémmel történő intermittáló kezelés időtartamára vonatkozóan a klinikai vizsgálatok 12 hónapnyi adattal szolgálnak. Ha 6 hetes kezelés során nincs javulás vagy a betegség tünetei rosszabbodnak, az Elidelkezelést fel kell függeszteni. Az atópiás dermatitis diagnózisát újra kell értékelni, és fontolóra kell venni a további választható terápiás lehetőségeket. Felnőttek: Az Elidel-t naponta két alkalommal szükséges az érintett bőrre vékonyan felkenni, majd gyengéden, teljesen bedörzsölni. Minden érintett bőrterületet kezelni kell az Elidellel feltisztulásig, majd abba kell hagyni a kezelést. Az Elidel valamennyi bőrterületre alkalmazható, beleértve a fejet, arcot, nyakat és a hajlatokat, kivéve a nyálkahártyákat. Az Elidel okklúziós kötés alatt nem alkalmazható (lásd 4.4 pont). Az atópiás dermatitis (ekzema) hosszú tartamú kezelése során az Elidel-t az atópiás dermatitis tüneteinek első jelére alkalmazni kell, hogy a betegség fellobbanását megelőzzék. Az Elidel-t naponta kétszer kell alkalmazni. Emolliensek használhatók az Elidel alkalmazása után közvetlenül. Gyermekek Alkalmazása 2 éves kor alatt nem ajánlott, amíg erre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat. Gyermekek (2-11 éves), serdülők (12-17 éves) részére az adagolás és alkalmazás ugyanolyan, mint a felnőtteké.
Az atópiás dermatitis (ekzema) 65 éves kor felett csak ritkán észlelhető. Az Elidel krémmel történő klinikai vizsgálatokban nem volt elégséges számú beteg ebből a korcsoportból annak megállapításához, hogy másképpen reagálnak-e, mint a fiatalabb betegek. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy más makrolaktámmal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az Elidel krém nem alkalmazható a veleszületett vagy szerzett immundeficienciában szenvedő, illetve immunszuppresszív kezelésben részesülő betegek esetében. A bőr helyi immunválaszára és a rosszindulatú bőrelváltozások előfordulási gyakoriságára kifejtett hosszú távú hatása nem ismert. Az Elidel krém malignus vagy premalignus bőrelváltozások kezelésére nem alkalmazható. Az Elidel nem alkalmazható acut cutan vírusfertőzött területen (herpes simplex, bárányhimlő). Felülfertőzött atópiás dermatitisben az Elidel hatásosságát és biztonságosságát nem vizsgálták. Az Elidelkezelés megkezdése előtt az érintett terület infekcióját meg kell szüntetni. Bár az atópiás dermatitises betegekben gyakoribbak a felületes bőrfertőzések, mint pl. az ekzema herpeticum (Kaposi féle varicelliform eruptio), az Elidelkezelés is fokozhatja a bőr herpes simplex infekciójának vagy az ekzema herpeticumnak (hólyagos, erosiv laesiók gyors terjedésének) kockázatát. Herpes simplex bőrfertőzés esetén az Elidelkezelést a fertőzés helyén abba kell hagyni, amíg a vírusfertőzés nem szűnik meg. Súlyos atópiás dermatitisben szenvedő betegekben nagyobb kockázata lehet a bakteriális infekciónak (impetigo) az Elidelkezelés alatt. Az Elidel az alkalmazás helyén enyhe átmeneti reakciót válthat ki: melegséget vagy égő érzést. Ha az alkalmazás helyén kialakuló reakció súlyos, mérlegelni kell a terápiás előny/kockázat arányt. Kerülni kell, hogy a készítmény szembe, nyálkahártyákra jusson. Amennyiben a krém véletlenül az említett területekre kerül, azt le kell törölni és/vagy bő vízzel lemosni. Az orvosnak figyelmeztetnie kell a betegeket a napfény elleni védelemre, így a napon töltött idő minimalizálására, fényvédők alkalmazására és a megfelelő fedőruházat viselésére (lásd 4.5 pont). Az Elidel cetil-alkoholt és sztearil-alkoholt tartalmaz, melyek helyi bőrreakciót válthatnak ki. Az Elidel propilénglikolt is tartalmaz, mely bőrirritációt okozhat. Az Elidel krém hatóanyaga a pimekrolimusz, amely egy kalcineuringátló vegyület. Szervátültetetésen átesett betegekben a kalcineuringátlók szisztémás alkalmazását követő hosszú távú szisztémás fokozott immunszuppresszió a limfómák és rosszindulatú bőrelváltozások kialakulásának megnövekedett kockázatával járt. Rosszindulatú elváltozásokról beleértve a cutan és egyéb típusú limfómákat, a bőr daganatos megbetegedéseit - számoltak be a pimekrolimusz tartalmú krémet alkalmazó betegek körében (lásd 4.8 pont). Mindamellett az Elidel krémmel kezelt atópiás dermatitisben szenvedő betegek szisztémás pimekrolimusz szintje nem volt szignifikáns. Klinikai vizsgálatokban 1544 betegből 14-nél (0,9%) számoltak be lymphadenopathiáról az Elidel 10 mg/g krém alkalmazása során. A lymphadenopathia ezen eseteit általában fertőzéssel hozták összefüggésbe, melyek a megfelelő antibiotikus kezelésre megszűntek. Ezen 14 eset többsége rendeződött, akár tisztázott etiológiájú volt, akár korábban ismert.. Amennyiben Elidel 10 mg/g krém alkalmazása idején egy betegnél lymphadenopathia alakul ki, azt ki kell vizsgálni a kóreredet tisztázása érdekében. A nem tisztázott etiológiájú esetekben, illetve akut mononucleosis infectiosa fennállása esetén az Elidel krém alkalmazását fel kell függeszteni. Lymphadenopathia jelentkezése esetén a beteg állapotát figyelemmel kell kísérni a lymphadenopathia rendeződéséig. A szisztémás expozíció kockázata szempontjából fokozottan veszélyeztetett populációk Netherton szindrómában az Elidel krémet nem vizsgálták. A pimekrolimusz fokozott szisztémás felszívódásának lehetősége miatt ilyen betegekben az Elidel alkalmazása nem ajánlott. Erythrodermiás betegekben az Elidel biztonságosságát nem vizsgálták, ezért ilyen betegekben alkalmazása nem ajánlott. Az Elidel fedőkötéssel való alkalmazását nem tanulmányozták, ilyen kezelés nem ajánlott. Súlyosan gyulladt és/vagy károsodott bőrű betegek esetében a szisztémás koncentrációk magasabbak lehetnek. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az Elidel és más gyógyszerek közti kölcsönhatásokat szisztematikusan nem vizsgálták. A pimekrolimuszt kizárólag a CYP 450 3A4 metabolizálja. Az abszorbció minimális mértékéből adódóan valószínűtlen, hogy az Elidel és a szisztémásan adott gyógyszerek között interakció fordulhatna elő (lásd 5.2 pont). Jelen adatok szerint az Elidel együtt adható antihisztaminokkal, antibiotikumokkal és (orális/nazális/inhalációs) kortikoszteroidokkal. Minimális felszívódása miatt a vakcinációk hatását szisztémásan vélhetően nem befolyásolja, ezt az interakciót azonban nem vizsgálták. Kiterjedt betegség esetén a vakcinációt a kezelésmentes időszakban javasolt alkalmazni. A pimekrolimusz vakcináció helyén történő alkalmazását a helyi reakciók perzisztálása alatt nem vizsgálták, ezért nem ajánlott. Nem vizsgálták egyéb atópiás dermatitisben alkalmazott kezeléssel, pl. UVB, UVA, PUVA, azatioprin és ciklosporin A kezeléssel együtt. Az Elidel állatokban nem mutatott fotokarcinogén hatást (lásd 5.3 pont). Ennek ellenére, minthogy emberi hatását nem ismerjük, Elidelkezelés alatt a fokozott ultraibolya sugárzást (UVA, UVB, PUVA kezelést), szoláriumot kerülni kell. Ritkán hőhullámokat, kiütést, égő érzést, viszketést vagy izzadást figyeltek meg pimekrolimusz krém alkalmazása mellett történő alkohol fogyasztást követően (lásd 4.8 pont). 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Nincs megfelelő adat az Elidel terhességben való alkalmazásáról. Állatkísérletek - bőrön alkalmazva - sem direkt, sem indirekt káros hatásokat nem mutattak a terhességre, az embrió/foetus fejlődésére. Per os alkalmazás állatkísérletekben reprodukciós toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). Az Elidel helyi alkalmazása során a pimekrolimusz felszívódása minimális (lásd 5.2 pont), ezért a potenciális kockázat emberekben kicsi. Mindazonáltal terhesség alatt az Elidel nem alkalmazható.
Az Elidel krém helyi alkalmazását követő, a tejbe történő kiválasztódást vizsgáló állatkísérleteket nem végeztek és a szoptatás ideje alatti alkalmazásra vonatkozó humán adatok sincsenek. Nem ismert, vajon a pimekrolimusz kiválasztódik-e az anyatejjel helyi alkalmazás során. Mivel az Elidel helyi alkalmazása során a pimekrolimusz felszívódása minimális (lásd 5.2 pont), ezért a potenciális kockázat emberekben kicsi. Az Elidel t elővigyázatosan kell alkalmazni szoptatás esetén. Szoptatás időszakában alkalmazható az Elidel krém, de a mell tájékát szigorúan kikerülve, így elkerülhető a készítmény csecsemő általi véletlenszerű lenyelése. Termékenység A pimekrolimusszal kapcsolatban nincsenek sem a női sem a férfi termékenységre vonatkozó klinikai adatok (lásd 5.3 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az Elidel nem befolyásolja hátrányosan a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatás az alkalmazás helyén jelentkező reakció volt, mely az Elidellel kezeltek 19%-ában jelentkezett, szemben a kontrollcsoport 16%-ával. Ezek a reakciók általában a kezelés legelején jelentkeztek, enyhék vagy közepesen súlyosak voltak és rövid ideig tartottak. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra, a leggyakoribbal kezdve, megegyezés szerint: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Forgalomba hozatal után: Rosszindulatú elváltozásokról - beleértve a cutan és egyéb típusú limfómákat és a bőr daganatos megbetegedéseit - számoltak be a pimekrolimusz tartalmú krémet alkalmazó betegek körében (lásd 4.4 pont). Forgalomba hozatalt követő és klinikai vizsgálatokban történő alkalmazás során lymphadenopathiás eseteket jelentettek, bár az Elidel kezeléssel ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg (lásd 4.4 pont).
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.
A pimekrolimusz lipofil, gyulladásgátló ascomycin makrolaktám származék, mely sejtszelektíven gátolja a proinflammációs citokinek termelését és felszabadulását. A pimekrolimusz nagy affinitással kötődik a makrofilin-12-höz és gátolja a kalcium-dependens foszfatázt, a kalcineurint. Ennek következtében gátolja a T sejtek- gyulladásos citokinjeinek szintézisét.
Állatmodellekben a pimekrolimusz erős gyulladásgátló hatást mutat helyi vagy szisztémás alkalmazáskor. Az allergiás contact dermatitises (ACD) sertés modellben a lokális pimekrolimusz ugyanolyan hatásos, mint a legerősebb kortikoszteroidok. A kortikoszteroidoktól eltérően a pimekrolimusz nem okoz a sertésekben bőratrophiát, rágcsálókban nincs hatással a Langerhans-sejtekre. A pimekrolimusz nem gyengíti a primer immunválaszt, és nincs hatással allergiás kontakt dermatitises rágcsálókban a nyirokcsomókra. A helyileg alkalmazott pimekrolimusz a kortikoszteroidokhoz hasonlóan penetrál a bőrbe, de azoknál sokkal kevésbé hatol át rajta, ami csak kismértékű szisztémás felszívódást jelent. Összegezve, a pimekrolimusz a kortikoszteroidoktól eltérő bőrszelektív farmakológiai tulajdonságokat mutat. Klinikai hatásosság és biztonságosság Az Elidel hatásossági és biztonságossági profilját eddig több mint 2000 betegben vizsgálták, beleértve 3 hónapos vagy idősebb csecsemőket, gyermekeket, serdülőket és felnőtteket fázis II és III vizsgálatokban. Ezek közül több mint 1500-at kezeltek Elidel-lel, és több mint 500-at kontrollként, hatóanyagot nem tartalmazó krémmel és/vagy helyi kortikoszteroidokkal. Rövid tartamú (akut) kezelés Gyermekek és serdülők: Két 6 hetes, hatóanyagot nem tartalmazó krémmel kontrollált vizsgálatot végeztek, összesen 403, 2-17 év közötti gyermekek körében. A betegek naponta kétszeri Elidel kezelést kaptak. A két vizsgálat adatait összevonták. Csecsemők: Hasonló, 6 hetes vizsgálat történt 186, 3-23 hónapos betegen. E három 6 hetes vizsgálat eredményei a kezelés végén az alábbiak voltak:
A gyermekek és serdülők 44%-ában, a csecsemők 70%-ában a viszketés szignifikánsan javult a kezelés első hetében. Felnőttek: a középsúlyos-súlyos atópiás dermatitis rövid-távú (3 hetes) kezelésében az Elidel kevésbé volt hatásos, mint az 0,1%-os betametazon-17-valerát. Hosszú tartamú kezelés Két kettős-vak, atópiás dermatitises betegek körében végzett hosszú távú vizsgálatban 713 gyermeket és serdülőt (2-17 éves) és 251 csecsemőt (3-23 hónapos) kezeltek Elidel-lel, melyet báziskezelésként értékeltek ki. Az Elidel csoport a viszketés és bőrpír első jelére Elidel-t kapott, hogy az atópiás dermatitis progresszióját megelőzzék. Lokális, közepes hatású kortikoszteroidot abban az esetben kaptak, ha a súlyos fokú betegség fellobbanását Elidel-lel nem sikerült kontrollálni. A kortikoszteroid-kezelés elkezdésekor az Elidel alkalmazását felfüggesztették. A vizsgálat vak jellegét a kontrollcsoportban alkalmazott hatóanyagot nem tartalmazó krém biztosította. Mindkét vizsgálat a fellobbanások incidenciájának csökkenését mutatta (p<0.001) az Elidel csoport javára; az Elidelterápia jobb hatásosságot mutatott valamennyi másodlagos kiértékelés (Ekzema Area Súlyossági Index, IGA, a beteg megítélése) alapján is; a viszketést az Elidelkezelés egy héten belül csökkentette. Az Elidelkezelés mellett szignifikánsan több beteg fejezte be a 6 hónapos vizsgálatot (gyermekek: 61% Elidel vs 34% kontroll, csecsemők: 70% Elidel vs 33% kontroll), illetve a 12 hónapos vizsgálatot (gyermekek: 51% Elidel vs 28% kontroll, csecsemők: 57% vs 28% kontroll) fellobbanás nélkül. Az Elidel csökkenti a helyi kortikoszteroidok alkalmazásának mennyiségét: Az Elidelkezelés mellett szignifikánsan több beteg nem használt helyi kortikoszteroidokat a 12 hónapos vizsgálat ideje alatt (gyermekek: 57% Elidel vs 32% kontroll, csecsemők: 64% Elidel vs 35% kontroll). Az Elidel hatékonysága a kezelés végéig megmaradt. Hasonló elrendezésű, randomizált, kettős-vak, párhuzamos csoportos, vivőanyag-kontrollált klinikai vizsgálatot végeztek 192 középsúlyos-súlyos atópiás dermatitises felnőttnél 6 hónapon át. A 24 hetes kezelési periódusban az Elidel csoportban 14,2 ± 24,2% napon át, a kontroll csoportban 37,2 ± 34,6% napon át alkalmaztak lokális kortikoszteroidot (p<0,001). Az Elidel csoportban a betegek 50%-a, a kontroll csoportba válogatott betegeknek pedig 24%-a nem tapasztalt fellobbanást. Egy 1 évig tartó, kettős-vak vizsgálatban középsúlyos-súlyos atópiás dermatitisben szenvedő felnőttekben a 0,1%-os triamcinolon-acetonid (törzsre, végtagokra) plusz 1%-os hidrokortizon-acetát (arcra, nyakra, hajlatokra) krém hatását hasonlították össze Elidel-lel. Mindegyiket megszorítás nélkül alkalmazták. A kontrollcsoportban a betegek fele alkalmazott helyi kortikoszteroidot a vizsgálat napjainak több, mint 95%-ában. Ebben a hosszú távú (52 hetes) vizsgálatban a középsúlyos-súlyos atópiás dermatitisben szenvedő felnőttek kezelésében az Elidel kevésbé volt hatásos, mint a 0,1% os triamcinolon acetonid (törzsre, végtagokra) plusz 1% os hidrokortizon acetát (arcra, nyakra, hajlatokra) kezelés. A hosszú-távú kezelések 1 évig tartottak. Pediatriai klinikai vizsgálati adatok 24 hónapra vonatkozóan vannak. Napi kétszerinél gyakoribb kezelést nem végeztek. Speciális vizsgálatok A tolerálhatósági vizsgálatokban az Elidel sem irritáló, kontakt szenzibilizáló, fototoxikus és fotoszenzibilizáló, sem kumulatív irritációs hatást nem mutatott. Az Elidel emberben atrophiát okozó hatását vizsgálták –16 egészséges önkéntesen, 4 héten keresztül- közepes, ill. erős hatású lokális kortikoszteroidokkal (betametazon-17-valerát 0,1% krém, triamcinolon-acetonid 0,1% krém), valamint hatóanyagot nem tartalmazó krémmel összehasonlítva. Mindkét lokális kortikoszteroid szignifikánsan csökkentette a bőr vastagságát (amit echographiával igazoltak) összehasonlítva az Elidellel és hatóanyagot nem tartalmazó krémmel, melyek a bőr vastagságát nem csökkentették. Gyermekek A csecsemőkön gyermekeken és serdülőkön végzett releváns vizsgálatok eredményeit részletesen lásd feljebb . 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Állatkísérletes adatok A pimekrolimusz biológiai hasznosulása törpe sertésekben semi-occlusio mellett egyszeri 22 órás alkalmazás után 0,03% volt. A gyógyszer mennyisége a bőrben az alkalmazás helyén (csaknem kizárólag a változatlan pimekrolimusz) 10 napon át gyakorlatilag konstans maradt. Humán adatok Felszívódás felnőttekben A pimekrolimusz szisztémás expozícióját 12 felnőtt atópiás dermatitises beteg naponta kétszer 3 héten át adott Elidelkezelése során vizsgálták. Az érintett testfelszínük (BSA) 15-59% között volt. A pimekrolimusz vérkoncentrációja 77,5%-ban 0,5 ng/ml alatt maradt, és a minták 99,8%-a 1 ng/ml alatt volt. A legmagasabb mért pimekrolimusz vérkoncentráció egy betegben 1,4 ng/ml volt. Negyven felnőtt beteg esetében, akiknek kiindulási testfelszín-érintettsége 14-62% volt, egy éves kezelés után Elidel-lel; a pimekrolimusz vérkoncentráció 98%-ban 0,5 ng/ml alatt maradt. A maximális vérkoncentráció 0,8 ng/ml volt, ezt két betegben mérték a kezelés 6. hetében. A 12 hónapos kezelés során a vérkoncentráció nem nőtt egyetlen betegben sem. Nyolc felnőtt atópiás dermatitises betegben, akikben mérhető volt az AUC-szint, az AUC(0-12 óra) értékek 2,5–11,4 ng h/ml között változtak. Felszívódás gyermekekben A pimekrolimusz szisztémás expozícióját 58 gyermek betegben (3 hónap-14 éves) vizsgálták, a kiindulási testfelszín érintettségük 10-92% volt. A gyermekeket 3 héten át, naponta kétszer kezelték Elidel-lel, és közülük ötöt - igény szerint - 1 éven keresztül. Ezekben a betegekben a pimekrolimusz vérkoncentráció következetesen alacsony volt, függetlenül a betegség kiterjedésétől és a kezelés tartamától. A vérkoncentráció tartomány a felnőttekben mért értékekhez hasonló volt, mintegy 60%-ban 0,5 ng/ml alatt, és a minták 97%-ában 2 ng/ml alatt maradt. A legmagasabb vérkoncentrációt két gyermekben (egy 8 hónaposban és egy 14 évesben) mérték, ez 2,0 ng/ml volt. Csecsemőkben (3-23 hónapos) egy esetben a legmagasabb vérkoncentráció 2,6 ng/ml volt. Az egy évig tartó kezelésben részesülő 5 betegben az értékek konzekvensen alacsonyak voltak, a legmagasabb érték 1,94 ng/ml volt (1 betegben). A betegekben a vérkoncentráció nem növekedett a 12 hónapos kezelés folyamán. Nyolc gyermekben (2-14 éves) az AUC(0-12 óra) értékek 5,4 – 18,8 ng h/ml között változtak. A <40% testfelszín érintettségű és a ≥ 40% testfelszín érintettségű betegek kiindulási AUC értékei hasonlóak voltak. A klinikai farmakológiai vizsgálatokban a maximális testfelszín érintettség 92% volt, a fázis III vizsgálatokban pedig 100%. Eloszlás Bőrszelektivitása folytán a helyi alkalmazás után a pimekrolimusz vérszintjei nagyon alacsonyak. A pimekrolimusz metabolizmusa ezért lokális alkalmazás során nem vizsgálható. In vitro plazma protein kötődés vizsgálatok azt mutatták, hogy a plazmában a pimekrolimusz 99,6%-ban a proteinekhez kötődik. A pimekrolimusz legnagyobb része a plazmában különböző lipoproteinekhez kötődik. Biotranszformáció Egészséges egyéneknek radioaktív anyaggal jelzett pimekrolimusz egyszeri per os adása után a változatlan pimekrolimusz volt a fő aktív komponens a vérben; számos mérsékelt polaritású metabolit is jelen volt, melyek főleg O-demetiláció és oxidáció termékei voltak. In vitro nem lehetett kimutatni a pimekrolimusz metabolizmusát humán bőrben. Elimináció Az aktív hatóanyaghoz kötött radioaktív anyag főként a széklettel (78,4%) ürült, és csak egy igen kis rész (2,5%) jelent meg a vizeletben. A bevitt radioaktivitás 80,9%-át lehetett visszanyerni. Az anyavegyületet nem lehetett kimutatni a vizeletben, és a székletben csak a radioaktivitás 1%-a volt a változatlan pimekrolimusznak tulajdonítható. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos ismételt dózistoxicitási, reprodukciós toxicitási, valamint karcinogenitási vizsgálatok per os alkalmazása során csak a maximális humán expozíció többszörösének megfelelő mennyiségek esetén mutattak hatásokat, ezeknek pedig a klinikai alkalmazás szempontjából nincs jelentőségük. A pimekrolimusznak nincs genotoxikus, antigén, fototoxikus, fotoallergizáló vagy fotokarcinogén hatása. Dermális alkalmazás során nem volt hatása az embrió/foetus fejlődésére patkányokban és nyulakban, illetve a karcinogenitási tesztekben egerekben és patkányokban. Hím és nőstény patkányokban a reprodukciós szervekre gyakorolt hatás és a nemi hormon funkció változása volt látható, 10 vagy 40 mg/kg/nap per os alkalmazás esetén (=a maximális humán dermális expozíció 20 60 szorosa) ismételt dózistoxicitási vizsgálat során, ezt a fertilitási vizsgálatok mutatták. A nőstények fertilitásra gyakorolt „Nem Megfigyelt Mellékhatás Szintje” (NOAEL - no observed adverse effect level) 10 mg/kg/nap volt (=a maximális humán expozíció 20-szorosa, bőrön történő alkalmazást követően). A nyulakban végzett, per os embriotoxicitási vizsgálatban 20 mg/kg/nap adag mellett (= a maximális humán expozíció 7-szerese, bőrön történő alkalmazást követően) a maternális toxicitással összefüggően magasabb reszorpciós ráta volt megfigyelhető, de az élő foetusok száma nem változott. Majmokon végzett 39 hetes orális toxikológiai vizsgálatban valamennyi dózis mellett a limfómák előfordulási gyakoriságának dózisfüggő növekedését figyelték meg. Néhány állat esetében a gyógyulás jeleit és/vagy a hatások legalább részleges reverzibilitását észlelték az adagolás abbahagyása után. Mivel NOAEL nem származtatható, ezért a majomban észlelt nem karcinogén koncentráció és a betegek expozíciója közötti biztonsági határ nem mérhető fel. A 15 mg/kg/nap LOAEL (Lowest Observed Adverse Effect Level - legkisebb megfigyelhető mellékhatás szint) melletti szisztémás expozíció az emberben (gyermekbeteg esetében) megfigyelt legnagyobb maximális expozíció 31 szerese volt. Emberben a potenciális veszély nem zárható ki teljesen, mivel a pimekrolimusz krém hosszú távú alkalmazása mellett a helyi immunszuppresszió kialakulásának lehetősége nem ismert. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-hidroxid, vízmentes citromsav, benzil-alkohol, nátrium-cetil-sztearil-szulfát, mono- és digliceridek, sztearil-alkohol, cetil-alkohol, propilénglikol, oleil-alkohol, közepes szénláncú zsírsavak trigliceridjei, tisztított víz. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. Felbontás után: 12 hónap. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható! 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Csavaros polipropilén kupakkal és fenol-epoxi belső védőlakkal bevont alumínium tubus. 5 g, 15 g, 30 g, 60 g vagy 100 g tubusban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Emolliensek az Elidel-lel együtt alkalmazhatóak (lásd 4.2 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani Megjegyzés: (egy keresztes) Osztályozás: II. csoportKizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Meda Pharma Hungary Kft.1139 Budapest Váci út 91. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-9011/01 (15g) OGYI-T-9011/02 (30 g) OGYI-T-9011/03 (100 g) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2003. augusztus 26. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. január 17. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2014. január 17. OGYI/34647/2013 Yüklə 108,18 Kb. Dostları ilə paylaş:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||