Tabularium psychiatriae



Yüklə 0,54 Mb.
səhifə12/15
tarix09.02.2017
ölçüsü0,54 Mb.
#8004
1   ...   7   8   9   10   11   12   13   14   15

Járulékos tünetek

  • Mentalis retardatio (az esetek 2/3-a)

  • Esetleg kiemelkedő részteljesítmények

  • Enuresis, encopresis stb.

  • Az autismus atípusos formái (a három cardinalis tünet közül valamelyik hiányzik)

  • Rett-syndroma (csak leányoknál)

  • Egyéb desintegrativ zavarok (Dementia infantilis Helleri)

  • Asperger-syndroma

6. Gyermek- és serdülőkorban kezdődő magatartászavarok

6.1. Hyperkineticus tünetcsoportok (Figyelem-deficit syndromák)



  • Rövid figyelmi terjedelem

  • Könnyű elterelhetőség

  • Perseveratio

  • Koncentráció-gyengeség

  • Befejezetlen tevékenységek

6.2. Viselkedészavarok:

  • Rendszeresen visszatérő, tartós viselkedésmódok

  • Mások jogainak durva megsértése

  • Durva, agresszív, romboló megnyilvánulások

  • Morális kisiklások


25. fejezet - GERONTOPSYCHIATRIA

1. Gerontopsychiatria

1.1. Definíció

Idős személyek1 érzékelési, gondolkodási és magatartási zavaraival, azok kórismézésével és kezelésével foglalkozó speciális szakterület a psychiatrián belül. Egyaránt magában foglalja az időseknél jelentkező életkorfüggő psychés zavarok, az átmeneti, illetve tartós progressiv tünetegyüttesek, valamint a korábban kialakult chronicus psychiatriai betegségek időskori sajátosságainak orvosi megítélését.

1.2. A gerontopsychiatria jelentősége


  • Az idős korban kialakuló generációs és élettörténeti változások pathogen szerepe jelentős.

  • A somaticus és mentalis öregedés jelenségeinek a gerontopsychiatriai kórképek korai szakától történő elkülönítése nem könnyű.

  • Az idős populáció biológiai és psychotherapiás kezelési protokollja és terápiás válaszkészsége eltér a fiatal betegekéitől.

1.3. Az időskor physiologiás változásai

  • Enyhe memóriacsökkenés2.

  • A felfogóképesség, a verbalis és performatív kombinatív intellektuális teljesítmény enyhe csökkenése.

  • A somaticus teljesítménycsökkenés miatt beszűkülő élettér (időben és térben).

1.4. Az időskor psychologiai változásai

  • Nemzedékváltás: a közösségi és családi szerepek nivellálódása.

  • Személyes autonómia elvesztése.

  • Hasznosságtudat csökkenése.

  • Túlzott óvatosság, a dinamizmus elvesztése, dogmatikus gondolkodási minták.

1.5. Az időskor szociális változásai

  • Társadalmi hasznosság csökkenése.

  • Romló anyagi helyzet.

  • Korosztályhoz tartozó szociális tér beszűkülése, következményes izoláció.

  • Fokozott aggodalmaskodás miatt nehézségek a döntési helyzetekben.3

1.6. Idős korban jelentkező átmeneti mentalis zavarok okai

  • Kritikus életesemény4

  • Intercurrens (pl. lázas) betegségek

  • Chronicus belszervi betegségek sub/decompensatiója

  • Chronicus psychiatriai betegségek sub/decompensatiója

  • Endocrin zavarok

  • Egyéb okú biológiai krízisállapotok (metabolikus vagy oxygenisatiós zavarral)

  • Gyógyszermellékhatások

  • Gyógyszerinterakciók

1.7. Az idős kor leggyakoribb biológiai krízisállapotai

  • Exsiccosis

  • Electrolyt-háztartási zavar

  • Infectio (lázas állapot)

  • Hypoxaemia (általános, cerebralis)

  • Cardialis insufficientia

  • Hyper-, hypotonia

  • Cukorháztartás zavara

  • Hepaticus-renalis insufficientia

  • Malabsorptio (vitaminhiány)

  • Endocrin dysfunctio

  • Intoxicatio

  • Abstinentialis állapot

2. A legfontosabb speciális időskori psychiatriai kórképek5

2.1. Dementiával



  • Alzheimer típusú senilis dementia

  • Pick-betegség

  • Multiinfarctus dementia

  • Parkinson-kórhoz társuló dementiák

  • Jakob–Creutzfeldt-kór

2.2. Psychosissal

  • Senilis paranoid psychosis

  • Időskori paraphreniák

  • Ekbom-syndroma

2.3. Affectiv zavarral

  • Organicus affectiv zavar („involutiós depressio”)

  • Oligosymptomás depressio

2.4. Szorongásos zavarral

  • Organicus generalizált szorongás és somatisatiós zavar

2.5. Személyiségzavarral

  • Organicus paranoia („involutiós paranoia”)

  • Senilis hypochondria

3. A fiatalabb korban kialakult elmebetegségek időskori sajátosságai

3.1. Schizophrenia



  • A schubok nem olyan látványosak

  • A productiv (téboly)tünetek halványabbak

  • A negatív tünetek gyakoribbak

  • Az emotionalis defectus kifejezettebb

  • Az izoláció miatt a suicidium veszélye fokozott

  • Az ösztöncselekvések hangsúlyozottabbak

3.2. Affectiv kórképek

  • A fázisok reversibilitása csökken

  • Rövidebb ideig tartó euthym periódusok

  • A testi panaszok gyakoribbak

  • Az átmeneti syndromák gyakoriak (pl. delirium, paranoid psychosis)

  • Személyiségtorzulás könnyebben kialakulhat

3.3. Az időskori alvászavar jellegzetességei

  • Megnyúlt elalvási latencia

  • Megrövidült alvástartam

  • Gyakori éjjeli felébredések

  • „Split sleep”6

  • Alvást zavaró, felerősödő testi tünetek (pl. nycturia, fájdalmak)

  • Gyötrő álomélmények

  • Az alvás pihentető élményének hiánya

4. A gerontopsychiatriai diagnosztika jellegzetességei

4.1. Anamnesis



  • A korábbi, orvosi ellátást nem igényelt psychiatriai előzmények (pl. cyclothymiára vagy sensitivitásra utaló események stb.) fontossága

  • A korábban elszenvedett, orvosi észlelésre nem került somaticus noxák (pl. fejtraumák, vascularis rizikófaktorok stb.) jelentősége

  • Toxicogen környezeti és egyéb noxák (pl. vegyi anyagok expositiója, kezelések toxicus szerekkel stb.)

  • A somaticus, psychés és szociális szférában bekövetkezett aktuális változások jelentősége

4.2. Vizsgálatok

  • Primaer metabolikus encephalopathia irányában (neurológia – idegsebészet)

  • Secundaer metabolicus encephalopathia irányában (belgyógyászat – sebészet és társszakmák)

  • A somaticus és psychés tartalékok felmérése (monitor vizsgálatok, illetve terheléses tesztek jelentősége)

5. A gerontopsychiatriai terápiák sajátosságai

5.1. Pharmacotherapia



  • Lassult gyógyszerfelszívódás

  • Megnyúlt eliminatiós idő

  • Polymorbiditás következtében megváltozott gyógyszerhasznosítás

  • Polymorbiditás miatti polytherapia – fokozott gyógyszerinterakciók

  • Mellékhatásokkal szembeni nagyobb, illetve atípusos érzékenység

  • Gyakoribb terápiarezisztencia

  • Gyakoribb paradox gyógyszerhatás

  • Gyakoribb gyógyszerkumuláció

  • Hevesebb vegetativ, illetve cardiovascularis reakciók (pl. orthostaticus hypotensio)

  • Rosszabb compliance

  • A terápiás hatás (pl. vigilantia-fokozódás, sedatio stb.) is decompensatiót idézhet elő

5.2. Gondozás

  • Terápiás célkitűzést kell kijelölni („terápiás kompromisszum”)

  • Csak kontrollált gyógyszerelés biztonságos (lehetőleg napi egyszeri gyógyszerszedés!)

  • A betegek folyamatos psychés támogatása az adaptáció elősegítésére

  • A betegségbelátás megtartottsága affectiv, elvesztése deluzív zavar veszélyét erősíti

  • A betegek mobilizációjának fontossága

  • A megtartott somaticus és psychés képességekre kell alapozni

  • Folyamatos aktivitás az izoláció ellen (suicidium praeventio)

5.3. Gerontopsychiatriai páciensek életminősége fenntartásának szocioterápiás lehetőségei

  • Megszokott környezetben tartás

  • Saját korosztályból is személyes kapcsolatok megőrzése (napközi, klub stb.)

  • Óvatos (asszisztált) nemzedékváltás a családi hierarchiában

  • A hasznosságtudat megőrzése

5.4. A hasznosságtudat megtartásának lehetőségei a mindennapi életvitel során

  • Mesemondó „nagymama” (bölcsődében – óvodában)

  • Barkácsoló „nagypapa”

  • „Bébiszitter” szolgálat

  • Személyes történetek, múltbeli események, ismert, már nem élő személyekkel történt találkozások, élmények rögzítése, lejegyzése

  • Zenei, nyelvi, történelmi, néprajzi szájhagyomány megőrzése

  • Kézműves gyakorlatok átadása

  • Családfa készítés

  • Kutyasétáltatás

  • Főzőtanfolyam stb.


26. fejezet - ??? [Error: Reference source not found]PSYCHIATRIAI SÜRGőSSÉGI ÁLLAPOTOK

1. Psychiatriai sürgősségi állapotok

1.1. Definíció

Minden olyan – beavatkozást igénylő – állapot, amelyben a beteg viselkedése vagy tevékenysége közvetlen vagy közvetett fizikai veszélyt jelent a páciens vagy környezete számára.

1.2. Sürgős beavatkozás történhet


  • A beteg kérésére

  • A környezet kérésére

  • Más orvos kérésére

2. A sürgősségi beavatkozás általános lépései

2.1. Biztonságos körülmények megteremtése a beteg, a hozzátartozók és az egészségügyi személyzet számára.

Az agresszív magatartás legfőbb ellenszere a határozott fellépés és a kétségtelen fizikai fölény érzékeltetése – ez a tényleges fizikai beavatkozást legtöbbször elkerülhetővé teszi.

2.2. A helyzet feszültségének csökkentése

Nyugodt magatartás, egyszerű magyarázatok, illetve instrukciók, korlátozott mértékben megtartott rugalmasság a beteg álláspontjának elfogadásában az intézkedések során, kellő mértékű és segítő szándékú odafordulás.1

2.3. Rövid tájékozódó vizsgálat (⟨5 min), mely az alábbiakra irányul

Fő tünet, anamnesisben szereplő releváns adatok, tájékozódó fizikális status:


  • Oki kezelést igénylő, pl. traumás, neuroinfectiv stb.

  • Az esetleg elkerülhetetlen somaticus, a psychiatriai ellátást akadályozó eltérés jelenléte.

  • Pulsusszám, RR, sz.e. testhőmérséklet2.

2.4. Előzetes diagnózis

  • A kórállapot nem tisztázható

  • Toxicus állapot, vagy megvonásos crisis

  • Delirium

  • Mania

  • Schizophreniform psychosis

  • Major depressio

  • Psychogen psychosis

  • Személyiségzavar (borderline, paranoid)

2.5. Ellátás

  • P.os gyógyszer megajánlása, elutasítás esetén:

  • „Hypovigil neurolepsis” = parenteralis benzodiazepin3 (pl. 1-3 mg clonazepam) + antipsychoticum4 (pl. 5-10 mg haloperidol) iv., szükség esetén infusióban, a későbbiekben (még az iv. adag kiürülése előtt) im. ismételve.

Fentiek kontraindikációja esetén adható

  • Narcoticum (pl. morphinszármazékok – csak átmeneti nyugtató hatás)

  • Neuroleptanalgesia („lyticus koktél”)

  • Trazodon5

  • Beta-blockolók, buspiron

2.6. Acut parenteralis antipsychoticum, illetve benzodiazepin kezelés ellenjavallatai

  • Malignus neurolepticus-syndroma (MNS) gyanúja

  • Acut dystonia

  • Progressiv intracranialis betegség, vérzés, stb. gyanúja

  • CO2 retentio

  • Benzodiazepin függőség

  • Ha a tudat éberségi szint követése klinikailag fontos

3. A suicid beteg (öngyilkos magatartás)

3.1. Rizikótényezők



  • Idült betegségek6

  • Korábban elkövetett suicid kísérlet (30-40%)

  • Az eseményt közvetlenül megelőző időszakban suicid fantáziák jelenléte ( 60%)

  • Pánik rosszullétek

  • Alvászavar

  • Izoláció

  • Munkanélküliség

  • Egy hónapon belüli orvosi kontroll (!)

3.2. A beteginterjú szempontjai (heteroanamnesis mindig szükséges)7

  • Suicid fantáziák

  • Suicid tervek

  • Szociális hatások, élethelyzet

  • Cognitiv zavar

  • Psychosis

  • Depressiós prodroma

  • Betegségtudat, jövőkép

4. A chronicus suicid beteg (pl. borderline személyiségzavar esetén)

4.1. Ellátásuk nagyon nehéz, mert:



  • Manipulativ magatartásúak, a hospitalisatio regressiv viselkedést erősít

  • A gyógyszerek bizonytalan hatásúak

  • Komorbid állapotok (major depressio vagy psychosis) is előfordulhatnak

4.2. Lehetőségek suicid veszély fennállása esetén:

  • Kényszerkezelés.8

  • Önként vállalt hospitalisatio a beteg által elfogadott (aláírt) terápiás tervvel.

  • A hospitalisatio elhárítása esetén:

  • Ambulans kezelés

  • Terápiás szerződés

  • Egyszerű, pontos instrukciók

5. A homicid, illetve agresszív beteg

5.1. Rizikótényezők



  • Korábban előfordult agresszív vagy homicid magatartás

  • Antiszociális személyiségvonások

  • Drog- alkoholfüggőség

  • Szociális fékek lazulásával járó (pl. frontalis) agyi károsodás, impulsuskontroll zavar

  • Extrém mértékű indulatosság (düh)

5.2. Agresszivitással társuló legfontosabb psychiatriai kórképek

  • Impulsiv schizophrenia

  • Paranoid zavarok

  • Psychoticus mania

  • Személyiségzavarok9 szociális ütközés esetén

  • Dementia (zavartsággal)

  • Delirium tremens

5.3. Egyéb kórképek, melyekhez agresszív magatartás társulhat

  • Drogfüggőség (PCP, stimulánsok, sedativumok megvonása)

  • Epilepsia (prodroma, aura, ictalis agresszió vagy automatizmusok, post-ictalis tenebrositas)

5.4. Az ellátáshoz szükséges adatok (a betegvizsgálat szempontjai)

  • Anamnesis:

Előző hasonló epizódok, büntetőeljárások, agresszivitást megelőző állapot jellemzői, kiváltó tényezők, kimenetel.

  • Mentalis status:

Különös tekintettel a cselekedet határozott/tervezett vagy határozatlan/ nem célzott irányára.

Parancs-hallucinatiók, delirium, sensitiv/paranoid állapot, irritabilitas jelenléte.



  • Fizikális status:Elsősorban droghatás vagy -megvonás, epilepsiás jelenség tisztázására.

  • Az agresszivitás mértékének/veszélyességének meghatározása:

  • Verbalis agresszivitás (pl. dühös vitától a személyes halálos fenyegetésig)

  • Tárgyi fizikai agresszió (pl. ajtócsapkodástól a gyújtogatásig)

  • Személyi fizikai önagresszió (pl. fájdalomingertől a véres sebzésig)

  • Személyi fizikai agresszió más személyen (pl. fenyegető gesztusok tól, ruházat rongálástól véres sérülés okozásáig)

5.5. Azonnali teendők agresszív magatartás esetén

  • A beteg kóros magatartásának megakadályozása

  • Indokolt esetben a kiszemelt áldozat értesítése, illetve védelme

  • Psychiatriai kezelés (hospitalisatio) szervezése

5.6. A beteg aktivitásának fizikai korlátozása1

  • Ha a beteg és a környezet biztonsága egyéb módon nem biztosítható

  • Ha a beteg erősen agitált magatartása közvetlen veszélyt jelenthet

5.7. Leggyakoribb kórképek, melyekben fizikai korlátozás (a beteg rögzítése) válhat szükségessé

  • Delirium (agitált szaka)

  • Schizophrenia

  • Mania

  • Suicid vagy homicid magatartás

  • Drog intoxicatio vagy – megvonásos állapot

5.8. A beteg fizikai korlátozása hibás, ha:

  • Alkalmazható egyéb, kevésbé restrictiv (pl. gyógyszeres) kezelési forma

  • Ha a korlátozás a beteg számára büntetésként hat

5.9. A fizikai korlátozás szabályai

  • Legalább 5 személy jelenléte szükséges (lehetőleg a biztonsági szolgálat tagjainak jelenlétével, illetve segítségével)

  • A kényszerintézkedést pontosan dokumentálni kell, orvosi aláírással

  • A rögzítés várható időtartamát meg kell jelölni

  • Szakszerű rögzítés szükséges, a beteg folyamatos megfigyelésével

  • Lehetőleg képzett személyek végezzék a korlátozást

  • Nyugodt, határozott hangon kell tájékoztatni a beteget, hogy mi történik és miért10

  • Folyamatosan ápolási dokumentációt kell vezetni, időszakosan újra értékelve a további korlátozás szükségességét


27. fejezet - BIOLÓGIAI TERÁPIÁK

1. Antipsychoticumok

1.1. Az antipsychoticumok főbb javallatai


  • A schizophreniák és egyéb psychoticus állapotok valamennyi formája.

  • Psychoticus depressio.

  • Psychoticus mania; súlyos, nem psychoticus maniában is indikált lehet.

  • Személyiségzavarok (például schizotyp vagy borderline személyiségzavar) psychoticus decompensatióiban.

  • Somaticus betegség, illetve psychoactiv szerek által indukált psychoticus zavarok.

  • Általánosságban heveny izgalmi állapotok, agitatio, agressivitas vagy egyéb sürgős psychiatriai beavatkozást igénylő állapotok.

1.2. Az antipsychoticumok felosztása

1.2.1. Az antipsychoticumok felosztása



  • Kis potenciálú szerek, pl. chlorpromazin, chlorprotixen, thioridazin.

  • Közepes potenciálú szerek, pl. flupenthixol.

  • Nagy potenciálú szerek, pl. haloperidol, fluphenazin, trifluoperazin.

1.2.2. Atípusos antipsychoticumok:

  • Amisulprid

  • Clozapin

  • Olanzapin

  • Quetiapin

  • Risperidon

  • Sertindol

  • Ziprasidon

1.2.3. Depó készítmények (jelenleg csak a típusos szereknek vannak - 2-4 hetes hatástartammal - ilyen kiszerelései):

  • Haloperidol decanoat

  • Fluphenazin decanoat

  • Flupenthixol decanoat

  • Pipotiazin palmitat

  • Zuclopenthixol decanoat

1.2.4. Rövid hatástartamú (1-3 nap) depó készítmény:

  • Zuclopenthixol acetat.

1.3. Az antipsychoticumok mellékhatásai

A típusos szerek mellékhatásai sokkal súlyosabbak, mint az atípusos szerekéi, és az életminőséget károsan befolyásolják. Ezért - ha adagolásuk során mellékhatást észlelünk, atípusos szerre történő átváltás indokolt. A mellékhatások miatti gyógyszer-intolerantia schizophrenia esetében a therapiaresistentia kategóriájába tartozik.

1.3.1. Extrapyramidalis tünetek:

típusos szerek jellegzetes mellékhatásai; egyes atípusos szereknél is felléphetnek, nagyobb adagok esetén.



  • Parkinson-syndroma

  • Acathisia

  • Acut dystonia

  • Tardiv dyskinesia

  • Neurolepticus malignus syndroma

1.3.2. Neurolepticus deficit syndroma:

típusos antipsychoticumok által okozott motoros Parkinson-syndroma és mentalis gátoltság gyakran tartós sedálás, mely hasonlít a negatív syndroma, illetve a depressio tüneteire.

1.3.3. Hyperprolactinaemia:

a típusos antipsychoticumok jellegzetes mellékhatása, egyes atípusos szerek is okoznak hyperprolactinaemiát.



  • Mellfeszülés

  • Tejcsorgás

  • Amenorrhoea

  • ? Csontritkulás

  • ? Sexualis és fertilitasi zavarok

1.3.4. Egyéb endocrin mellékhatások:

  • Glucose-intolerantia (diabetes mellitus gyakoribb antipsychoticus kezelés mellett)

  • Hízás

1.3.5. Vegetativ mellékhatások:

  • Anticholinerg hatások (homályos látás, obstipatio, szájszárazság, vizeletretentio stb.)

  • Adrenerg mellékhatások: orthostaticus vérnyomáscsökkenés

EKG-eltérések pl: QTc megnyúlás

Vérképzőszervi eltérések

Májkárosodás

1.4. Az antipsychoticumok adagolása

Monoterápia az ideális. Két készítmény együttes adása kivételes esetekben elfogadható, három antipsychoticum együttes adása nem indokolható.

1.4.1. Az adagolás módja:



  • Leggyakrabban per os

  • Parenteralis adagolás:

  • Heveny fázisban, pl. agitáció kezelésére.

  • Fenntartó kezelésre depó készítmény adható.

1.4.2. Az adagolás ideje:

  • Schizophrenia acut fázisában: az antipsychoticus hatás 2-4 hét alatt ítélhető meg.

  • Fenntartó kezelés schizophreniában: első megbetegedésben a pozitív tünetek megszűnése után 12 hónapig, relapsus esetén minimálisan két évig, ismételt relapsusok esetén folyamatos antipsychoticus pharmacotherapia javasolt.

1.4.3. Áttérés típusos szerről atípusos szerre:

  • Elhagyjuk a típusos szert, és utána kezdjük el az atípusos szer adását.

Előny:kisebb a gyógyszeres interakciók fellépésének valószínűsége.

Hátrány:nagyobb az elvonási syndromák és a relapsus kockázata.

  • A típusos szer adagját lassan csökkentjük, ezzel egyidőben fokozatosan emeljük az atípusos szer adagját.

Előny:kisebb az elvonási syndromák és a relapsus kockázata.

Hátrány:nagyobb a gyógyszeres interakciók fellépésének valószínűsége.

2. Anxiolyticumok

2.1. Az anxiolyticumok főbb javallatai


  • Szorongásos zavarok közé sorolt kórképek.

  • Egyéb psychiatriai betegségeket kísérő szorongásos állapotok.

  • Somaticus betegségekhez társuló szorongásos állapotok.

  • Alkohol- és gyógyszerelvonási syndromák acut fázisa.

  • Insomniák.

2.2. Az anxiolyticumok felosztása

  • Benzodiazepin-származékok.

  • 5-HT1A receptor partialis agonistái.

  • Antidepressiv szerek.

  • Beta-receptor blockolók.

2.2.1. Benzodiazepin-származékok

  • Kis potenciálú szerek (pl. chlordiazepoxid, diazepam) fő indikációja: enyhébb szorongás átmeneti, rövid ideig tartó kezelése.

  • Nagy potenciálú szerek (alprazolam, clonazepam, lorazepam) fő indikációja: súlyos szorongás (pánikrohamok is), és tartós kezelések.

2.2.2. 5-HT1A receptor partialis agonistái

  • Jelenleg csak buspiron van forgalomban.

  • Indikáció: generalizált szorongás (pánikrohamokban nem hatékony) hosszú távú kezelése.

2.2.3. Antidepressiv szerek

2.2.3.1. A gyógyszerválasztás szempontjai:



  • Az alkalmazási előiratok nagyon különbözőek; az egyes antidepressiv szerek különböző szorongásos kórképekben (pl. kényszerbetegség, pánikzavar, szociális phobia) indikáltak.

  • Mellékhatásprofil: tri- és tetracyclikus szerrel nem indítunk terápiát, a többi szer főbb mellékhatásait ld. e fejezetben.

2.2.4. Beta-receptor blockolók

  • Indikáció: egyszerű (körülírt) szociális phobia. Egyéb szorongásos kórképben hatástalan.

2.3. Az anxiolyticumok főbb mellékhatásai

2.3.1. Benzodiazepinek:



  • Álmosság, bágyadtság (pár hét alatt tolerantia fejlődik ki).

  • Figyelem- és emlékezészavarok.

  • Coordinatiós zavarok.

  • Rebound (az alapbetegség tünetei “visszacsapnak” a szer elhagyásakor).

  • Dependentia (terápiás alkalmazás esetén ritka).

2.3.2. Buspiron:

  • Gastrointestinalis tünetek (nausea, dyspepsia).

2.3.3. Antidepressiv szerek:

(Lásd e fejezetben később)

2.3.4. Beta-blockolók:



  • Orthostaticus hypotonia.

  • Bradycardia.

  • Depressio (kivétel propranolol: 5-HT1A hatás is).

2.4. Az anxiolyticumok adagolása

2.4.1. Benzodiazepinek:



  • Hatásuk gyorsan jelentkezik (20-40 perc a legtöbb szernél).

  • Alkalmazkodási zavarok, átmeneti szorongásos állapotok: rövid ideig (kb. 1 hónap).

  • Súlyos szorongásos kórképek (pánikbetegség, posttraumás stress syndroma): tartós kezelés is indokolt lehet (több hónap).

  • A terápiás adagot a dózis lassú emelésével állapítjuk meg egyedileg.

  • A benzodiazepineket az adag lassú csökkentésével hagyjuk el.

2.4.2. Buspiron:

  • A hatás csak 2-4 hét után jelentkezik.

  • A terápia időtartama: generalizált szorongásban gyakran több év.

2.4.3. Beta-blockolók:

Csak alkalmilag rendeljük, az indikációnak megfelelően körülírt szorongásban (pl. lámpaláz, vizsgadrukk).

2.4.4. Antidepressiv szerek:


  • A depressióban és a szorongásos kórképekben hatékony dózis eltérő lehet.

  • Hatásuk csak 4-6 (néha több!) hét után jelentkezik.

  • A terápia kezdetekor

  • Átmenetileg ronthatják a beteg állapotát (előfordul a szorongás fokozódása, nyugtalanság, és a terápia elején kifejezettebbek a gastrointestinalis mellékhatások).

  • Mérlegelendő a kombináció nagy potenciálú benzodiazepin-származékkal.

3. Altatók

3.1. Az altatók főbb javallatai



  • Insomniák

3.2. Az altatószerek felosztása

  • Benzodiazepin-származékok

  • Rövid felezési idejű szerek: midazolam

  • Közepes felezési idejű szerek: brotizolam, cinolazepam, temazepam

  • Hosszú felezési idejű szerek: flunitrazepam, nitrazepam

  • Benzodiazepin (vagy omega-) receptorra ható szerek:

  • Zolpidem, zopiclon, zaleplon

3.3. Az altatószerek mellékhatásai

  • Benzodiazepinek: lásd fent.

  • Zolpidem: klinikailag jelentéktelen mellékhatások.

  • Zaleplon: gastrointestinalis mellékhatások, fémes íz.

3.4. Az altatók adagolása

  • Csak átmenetileg alkalmazzuk.

  • A benzodiazepinek anxiolyticus hatásával szemben nem fejlődik ki tolerantia, a sedatohypnoticus hatással szemben azonban pár hét alatt tolerantia alakul ki, ezért időben limitáltan alkalmazandók.

4. Antidepressiv szerek

4.1. Az antidepressiv szerek javallatai



  • Depressiós epizód

  • Dysthymia

  • Somaticus betegségekhez társuló depressio

  • Postpsychoticus depressio

  • Pánikbetegség

  • Phobiák

  • Kényszerbetegség

  • Étkezési zavarok

4.2. Az antidepressiv szerek felosztása:

  • Tricyclikus (TCA: pl. amitriptylin, clomipramin, imipramin) és tetracyclikus (pl. maprotilin) szerek.

  • Selectiv serotonin reuptake gátlók (SSRI: pl. citalopram, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, sertralin).

  • Reversibilis MAO-A gátló (RIMA: moclobemid).

  • Selectiv serotonin noradrenalin reuptake gátlók (SSNRI) vagy “kettős hatású” antidepressivumok (pl. mirtazapin, nefazodon, venlafaxin).

  • Selectiv noradrenalin reuptake gátlók (SNRI: pl. reboxetin).

  • Egyéb szerek (pl. mianserin, tianeptin).

4.3. A (hazai forgalomban lévő) antidepressiv szerek főbb mellékhatásai:

  • TCA és tetracyclikus szerek: anticholinerg (homályos látás, vizeletretenció stb.); adrenerg (hypotonia); antihistamin hatások (álmosság, hízás); cardiotoxicitas, májkárosodás.

  • SSRI: serotonerg (gastrointestinalis, sexualis), esetleg dopaminerg (feszültség fokozódása).

  • RIMA: adrenerg (hypertonia).

  • Osztályozástól függetlenül: máj különböző cytochrom P-450 isoenzymeinek gátlása.

4.4. Az antidepressiv szerek adagolása

  • A mellékhatásoktól függő titrálás szükséges lehet.

  • Nem sedativ szereknél az első hetekben nagy potenciálú benzodiazepin készítmény adása mérlegelendő.

  • Kerüljük a subtherapiás adagolást – ha a beteg nem tolerálja a terápiás adagot, váltsunk másik szerre.

  • A terápia időtartama.

  • Az első depressiós fázis után min. 6 hónap.

  • Ismételt fázisok után évek (!).

5. Hangulatstabilizátorok

5.1. A hangulatstabilizátorok javallatai



  • Bipolaris affectiv kórképek.

  • Bipolaris schizoaffectiv kórképek.

5.2. A hangulatstabilizátorok felosztása

  • Carbamazepin

  • Valproinsav-származékok

5.3. A hangulatstabilizátorok főbb mellékhatásai

  • Lithium

  • Korai: közérzet zavarai, szédülés, émelygés, hányinger.

  • Késői: hypothyreosis, súlygyarapodás.

  • Intoxikáció: tremor, hasmenés, hányinger, ataxia, dysarthria, súlyos esetekben tudatzavar, coma, halál.

  • Carbamazepin

  • Gastrointestinalis tünetek, leukopenia.

  • Valproinsav-származékok

  • Gastrointestinalis mellékhatások.

6. Electroconvulsiv terápia (ECT)

6.1. Az ECT javallatai



  • Gyógyszeres kezelésre nem reagáló depressiós epizód.

  • Súlyos katatón syndromák.

  • Maniás és kevert syndromák egyes esetei.

6.2. Az ECT mellékhatásai

  • Amnesia

  • Anaesthesia mellékhatásai

7. Alvásmegvonás

7.1. Az alvásmegvonás javallata



  • Enyhe vagy közepes (primaer) depressiós epizód.

7.2. Az alvásmegvonás formái

  • Teljes vagy részleges.

8. Fényterápia

8.1. A fényterápia javallata:



  • Szezonális (téli) depressio.


Yüklə 0,54 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   ...   7   8   9   10   11   12   13   14   15




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azkurs.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin