Tabularium psychiatriae

Járulékos tünetek

• 
  Mentalis retardatio (az esetek 2/3-a)
  
• 
  Esetleg kiemelkedő részteljesítmények
  
• 
  Enuresis, encopresis stb.
  
• 
  Az autismus atípusos formái (a három cardinalis tünet közül valamelyik hiányzik)
  
• 
  Rett-syndroma (csak leányoknál)
  
• 
  Egyéb desintegrativ zavarok (Dementia infantilis Helleri)
  
• 
  Asperger-syndroma
  

6. Gyermek- és serdülőkorban kezdődő magatartászavarok

6.1. Hyperkineticus tünetcsoportok (Figyelem-deficit syndromák)

• 
  Rövid figyelmi terjedelem
  
• 
  Könnyű elterelhetőség
  
• 
  Perseveratio
  
• 
  Koncentráció-gyengeség
  
• 
  Befejezetlen tevékenységek
  

6.2. Viselkedészavarok:

• 
  Rendszeresen visszatérő, tartós viselkedésmódok
  
• 
  Mások jogainak durva megsértése
  
• 
  Durva, agresszív, romboló megnyilvánulások
  
• 
  Morális kisiklások
  

25. fejezet - GERONTOPSYCHIATRIA

1. Gerontopsychiatria

1.1. Definíció

Idős személyek¹ érzékelési, gondolkodási és magatartási zavaraival, azok kórismézésével és kezelésével foglalkozó speciális szakterület a psychiatrián belül. Egyaránt magában foglalja az időseknél jelentkező életkorfüggő psychés zavarok, az átmeneti, illetve tartós progressiv tünetegyüttesek, valamint a korábban kialakult chronicus psychiatriai betegségek időskori sajátosságainak orvosi megítélését.

1.2. A gerontopsychiatria jelentősége

• 
  Az idős korban kialakuló generációs és élettörténeti változások pathogen szerepe jelentős.
  
• 
  A somaticus és mentalis öregedés jelenségeinek a gerontopsychiatriai kórképek korai szakától történő elkülönítése nem könnyű.
  
• 
  Az idős populáció biológiai és psychotherapiás kezelési protokollja és terápiás válaszkészsége eltér a fiatal betegekéitől.
  

1.3. Az időskor physiologiás változásai

• 
  Enyhe memóriacsökkenés².
  
• 
  A felfogóképesség, a verbalis és performatív kombinatív intellektuális teljesítmény enyhe csökkenése.
  
• 
  A somaticus teljesítménycsökkenés miatt beszűkülő élettér (időben és térben).
  

1.4. Az időskor psychologiai változásai

• 
  Nemzedékváltás: a közösségi és családi szerepek nivellálódása.
  
• 
  Személyes autonómia elvesztése.
  
• 
  Hasznosságtudat csökkenése.
  
• 
  Túlzott óvatosság, a dinamizmus elvesztése, dogmatikus gondolkodási minták.
  

1.5. Az időskor szociális változásai

• 
  Társadalmi hasznosság csökkenése.
  
• 
  Romló anyagi helyzet.
  
• 
  Korosztályhoz tartozó szociális tér beszűkülése, következményes izoláció.
  
• 
  Fokozott aggodalmaskodás miatt nehézségek a döntési helyzetekben.³
  

1.6. Idős korban jelentkező átmeneti mentalis zavarok okai

• 
  Kritikus életesemény⁴
  
• 
  Intercurrens (pl. lázas) betegségek
  
• 
  Chronicus belszervi betegségek sub/decompensatiója
  
• 
  Chronicus psychiatriai betegségek sub/decompensatiója
  
• 
  Endocrin zavarok
  
• 
  Egyéb okú biológiai krízisállapotok (metabolikus vagy oxygenisatiós zavarral)
  
• 
  Gyógyszermellékhatások
  
• 
  Gyógyszerinterakciók
  

1.7. Az idős kor leggyakoribb biológiai krízisállapotai

• 
  Exsiccosis
  
• 
  Electrolyt-háztartási zavar
  
• 
  Infectio (lázas állapot)
  
• 
  Hypoxaemia (általános, cerebralis)
  
• 
  Cardialis insufficientia
  
• 
  Hyper-, hypotonia
  
• 
  Cukorháztartás zavara
  
• 
  Hepaticus-renalis insufficientia
  
• 
  Malabsorptio (vitaminhiány)
  
• 
  Endocrin dysfunctio
  
• 
  Intoxicatio
  
• 
  Abstinentialis állapot
  

2. A legfontosabb speciális időskori psychiatriai kórképek⁵

2.1. Dementiával

• 
  Alzheimer típusú senilis dementia
  
• 
  Pick-betegség
  
• 
  Multiinfarctus dementia
  
• 
  Parkinson-kórhoz társuló dementiák
  
• 
  Jakob–Creutzfeldt-kór
  

2.2. Psychosissal

• 
  Senilis paranoid psychosis
  
• 
  Időskori paraphreniák
  
• 
  Ekbom-syndroma
  

2.3. Affectiv zavarral

• 
  Organicus affectiv zavar („involutiós depressio”)
  
• 
  Oligosymptomás depressio
  

2.4. Szorongásos zavarral

• 
  Organicus generalizált szorongás és somatisatiós zavar
  

2.5. Személyiségzavarral

• 
  Organicus paranoia („involutiós paranoia”)
  
• 
  Senilis hypochondria
  

3. A fiatalabb korban kialakult elmebetegségek időskori sajátosságai

3.1. Schizophrenia

• 
  A schubok nem olyan látványosak
  
• 
  A productiv (téboly)tünetek halványabbak
  
• 
  A negatív tünetek gyakoribbak
  
• 
  Az emotionalis defectus kifejezettebb
  
• 
  Az izoláció miatt a suicidium veszélye fokozott
  
• 
  Az ösztöncselekvések hangsúlyozottabbak
  

3.2. Affectiv kórképek

• 
  A fázisok reversibilitása csökken
  
• 
  Rövidebb ideig tartó euthym periódusok
  
• 
  A testi panaszok gyakoribbak
  
• 
  Az átmeneti syndromák gyakoriak (pl. delirium, paranoid psychosis)
  
• 
  Személyiségtorzulás könnyebben kialakulhat
  

3.3. Az időskori alvászavar jellegzetességei

• 
  Megnyúlt elalvási latencia
  
• 
  Megrövidült alvástartam
  
• 
  Gyakori éjjeli felébredések
  
• 
  „Split sleep”⁶
  
• 
  Alvást zavaró, felerősödő testi tünetek (pl. nycturia, fájdalmak)
  
• 
  Gyötrő álomélmények
  
• 
  Az alvás pihentető élményének hiánya
  

4. A gerontopsychiatriai diagnosztika jellegzetességei

4.1. Anamnesis

• 
  A korábbi, orvosi ellátást nem igényelt psychiatriai előzmények (pl. cyclothymiára vagy sensitivitásra utaló események stb.) fontossága
  
• 
  A korábban elszenvedett, orvosi észlelésre nem került somaticus noxák (pl. fejtraumák, vascularis rizikófaktorok stb.) jelentősége
  
• 
  Toxicogen környezeti és egyéb noxák (pl. vegyi anyagok expositiója, kezelések toxicus szerekkel stb.)
  
• 
  A somaticus, psychés és szociális szférában bekövetkezett aktuális változások jelentősége
  

4.2. Vizsgálatok

• 
  Primaer metabolikus encephalopathia irányában (neurológia – idegsebészet)
  
• 
  Secundaer metabolicus encephalopathia irányában (belgyógyászat – sebészet és társszakmák)
  
• 
  A somaticus és psychés tartalékok felmérése (monitor vizsgálatok, illetve terheléses tesztek jelentősége)
  

5. A gerontopsychiatriai terápiák sajátosságai

5.1. Pharmacotherapia

• 
  Lassult gyógyszerfelszívódás
  
• 
  Megnyúlt eliminatiós idő
  
• 
  Polymorbiditás következtében megváltozott gyógyszerhasznosítás
  
• 
  Polymorbiditás miatti polytherapia – fokozott gyógyszerinterakciók
  
• 
  Mellékhatásokkal szembeni nagyobb, illetve atípusos érzékenység
  
• 
  Gyakoribb terápiarezisztencia
  
• 
  Gyakoribb paradox gyógyszerhatás
  
• 
  Gyakoribb gyógyszerkumuláció
  
• 
  Hevesebb vegetativ, illetve cardiovascularis reakciók (pl. orthostaticus hypotensio)
  
• 
  Rosszabb compliance
  
• 
  A terápiás hatás (pl. vigilantia-fokozódás, sedatio stb.) is decompensatiót idézhet elő
  

5.2. Gondozás

• 
  Terápiás célkitűzést kell kijelölni („terápiás kompromisszum”)
  
• 
  Csak kontrollált gyógyszerelés biztonságos (lehetőleg napi egyszeri gyógyszerszedés!)
  
• 
  A betegek folyamatos psychés támogatása az adaptáció elősegítésére
  
• 
  A betegségbelátás megtartottsága affectiv, elvesztése deluzív zavar veszélyét erősíti
  
• 
  A betegek mobilizációjának fontossága
  
• 
  A megtartott somaticus és psychés képességekre kell alapozni
  
• 
  Folyamatos aktivitás az izoláció ellen (suicidium praeventio)
  

5.3. Gerontopsychiatriai páciensek életminősége fenntartásának szocioterápiás lehetőségei

• 
  Megszokott környezetben tartás
  
• 
  Saját korosztályból is személyes kapcsolatok megőrzése (napközi, klub stb.)
  
• 
  Óvatos (asszisztált) nemzedékváltás a családi hierarchiában
  
• 
  A hasznosságtudat megőrzése
  

5.4. A hasznosságtudat megtartásának lehetőségei a mindennapi életvitel során

• 
  Mesemondó „nagymama” (bölcsődében – óvodában)
  
• 
  Barkácsoló „nagypapa”
  
• 
  „Bébiszitter” szolgálat
  
• 
  Személyes történetek, múltbeli események, ismert, már nem élő személyekkel történt találkozások, élmények rögzítése, lejegyzése
  
• 
  Zenei, nyelvi, történelmi, néprajzi szájhagyomány megőrzése
  
• 
  Kézműves gyakorlatok átadása
  
• 
  Családfa készítés
  
• 
  Kutyasétáltatás
  
• 
  Főzőtanfolyam stb.
  

26. fejezet - ??? [Error: Reference source not found]PSYCHIATRIAI SÜRGőSSÉGI ÁLLAPOTOK

1. Psychiatriai sürgősségi állapotok

1.1. Definíció

Minden olyan – beavatkozást igénylő – állapot, amelyben a beteg viselkedése vagy tevékenysége közvetlen vagy közvetett fizikai veszélyt jelent a páciens vagy környezete számára.

1.2. Sürgős beavatkozás történhet

• 
  A beteg kérésére
  
• 
  A környezet kérésére
  
• 
  Más orvos kérésére
  

2. A sürgősségi beavatkozás általános lépései

2.1. Biztonságos körülmények megteremtése a beteg, a hozzátartozók és az egészségügyi személyzet számára.

Az agresszív magatartás legfőbb ellenszere a határozott fellépés és a kétségtelen fizikai fölény érzékeltetése – ez a tényleges fizikai beavatkozást legtöbbször elkerülhetővé teszi.

2.2. A helyzet feszültségének csökkentése

Nyugodt magatartás, egyszerű magyarázatok, illetve instrukciók, korlátozott mértékben megtartott rugalmasság a beteg álláspontjának elfogadásában az intézkedések során, kellő mértékű és segítő szándékú odafordulás.¹

2.3. Rövid tájékozódó vizsgálat (⟨5 min), mely az alábbiakra irányul

Fő tünet, anamnesisben szereplő releváns adatok, tájékozódó fizikális status:

• 
  Oki kezelést igénylő, pl. traumás, neuroinfectiv stb.
  
• 
  Az esetleg elkerülhetetlen somaticus, a psychiatriai ellátást akadályozó eltérés jelenléte.
  
• 
  Pulsusszám, RR, sz.e. testhőmérséklet².
  

2.4. Előzetes diagnózis

• 
  A kórállapot nem tisztázható
  
• 
  Toxicus állapot, vagy megvonásos crisis
  
• 
  Delirium
  
• 
  Mania
  
• 
  Schizophreniform psychosis
  
• 
  Major depressio
  
• 
  Psychogen psychosis
  
• 
  Személyiségzavar (borderline, paranoid)
  

2.5. Ellátás

• 
  P.os gyógyszer megajánlása, elutasítás esetén:
  
• 
  „Hypovigil neurolepsis” = parenteralis benzodiazepin³ (pl. 1-3 mg clonazepam) + antipsychoticum⁴ (pl. 5-10 mg haloperidol) iv., szükség esetén infusióban, a későbbiekben (még az iv. adag kiürülése előtt) im. ismételve.
  

Fentiek kontraindikációja esetén adható

• 
  Narcoticum (pl. morphinszármazékok – csak átmeneti nyugtató hatás)
  
• 
  Neuroleptanalgesia („lyticus koktél”)
  
• 
  Trazodon⁵
  
• 
  Beta-blockolók, buspiron
  

2.6. Acut parenteralis antipsychoticum, illetve benzodiazepin kezelés ellenjavallatai

• 
  Malignus neurolepticus-syndroma (MNS) gyanúja
  
• 
  Acut dystonia
  
• 
  Progressiv intracranialis betegség, vérzés, stb. gyanúja
  
• 
  CO₂ retentio
  
• 
  Benzodiazepin függőség
  
• 
  Ha a tudat éberségi szint követése klinikailag fontos
  

3. A suicid beteg (öngyilkos magatartás)

3.1. Rizikótényezők

• 
  Idült betegségek⁶
  
• 
  Korábban elkövetett suicid kísérlet (30-40%)
  
• 
  Az eseményt közvetlenül megelőző időszakban suicid fantáziák jelenléte ( 60%)
  
• 
  Pánik rosszullétek
  
• 
  Alvászavar
  
• 
  Izoláció
  
• 
  Munkanélküliség
  
• 
  Egy hónapon belüli orvosi kontroll (!)
  

3.2. A beteginterjú szempontjai (heteroanamnesis mindig szükséges)⁷

• 
  Suicid fantáziák
  
• 
  Suicid tervek
  
• 
  Szociális hatások, élethelyzet
  
• 
  Cognitiv zavar
  
• 
  Psychosis
  
• 
  Depressiós prodroma
  
• 
  Betegségtudat, jövőkép
  

4. A chronicus suicid beteg (pl. borderline személyiségzavar esetén)

4.1. Ellátásuk nagyon nehéz, mert:

• 
  Manipulativ magatartásúak, a hospitalisatio regressiv viselkedést erősít
  
• 
  A gyógyszerek bizonytalan hatásúak
  
• 
  Komorbid állapotok (major depressio vagy psychosis) is előfordulhatnak
  

4.2. Lehetőségek suicid veszély fennállása esetén:

• 
  Kényszerkezelés.⁸
  
• 
  Önként vállalt hospitalisatio a beteg által elfogadott (aláírt) terápiás tervvel.
  
• 
  A hospitalisatio elhárítása esetén:
  

• 
  Ambulans kezelés
  
• 
  Terápiás szerződés
  
• 
  Egyszerű, pontos instrukciók
  

5. A homicid, illetve agresszív beteg

5.1. Rizikótényezők

• 
  Korábban előfordult agresszív vagy homicid magatartás
  
• 
  Antiszociális személyiségvonások
  
• 
  Drog- alkoholfüggőség
  
• 
  Szociális fékek lazulásával járó (pl. frontalis) agyi károsodás, impulsuskontroll zavar
  
• 
  Extrém mértékű indulatosság (düh)
  

5.2. Agresszivitással társuló legfontosabb psychiatriai kórképek

• 
  Impulsiv schizophrenia
  
• 
  Paranoid zavarok
  
• 
  Psychoticus mania
  
• 
  Személyiségzavarok⁹ szociális ütközés esetén
  
• 
  Dementia (zavartsággal)
  
• 
  Delirium tremens
  

5.3. Egyéb kórképek, melyekhez agresszív magatartás társulhat

• 
  Drogfüggőség (PCP, stimulánsok, sedativumok megvonása)
  
• 
  Epilepsia (prodroma, aura, ictalis agresszió vagy automatizmusok, post-ictalis tenebrositas)
  

5.4. Az ellátáshoz szükséges adatok (a betegvizsgálat szempontjai)

• 
  Anamnesis:
  

Előző hasonló epizódok, büntetőeljárások, agresszivitást megelőző állapot jellemzői, kiváltó tényezők, kimenetel.

• 
  Mentalis status:
  

Különös tekintettel a cselekedet határozott/tervezett vagy határozatlan/ nem célzott irányára.

Parancs-hallucinatiók, delirium, sensitiv/paranoid állapot, irritabilitas jelenléte.

• 
  Fizikális status:Elsősorban droghatás vagy -megvonás, epilepsiás jelenség tisztázására.
  
• 
  Az agresszivitás mértékének/veszélyességének meghatározása:
  

• 
  Verbalis agresszivitás (pl. dühös vitától a személyes halálos fenyegetésig)
  
• 
  Tárgyi fizikai agresszió (pl. ajtócsapkodástól a gyújtogatásig)
  
• 
  Személyi fizikai önagresszió (pl. fájdalomingertől a véres sebzésig)
  
• 
  Személyi fizikai agresszió más személyen (pl. fenyegető gesztusok tól, ruházat rongálástól véres sérülés okozásáig)
  

5.5. Azonnali teendők agresszív magatartás esetén

• 
  A beteg kóros magatartásának megakadályozása
  
• 
  Indokolt esetben a kiszemelt áldozat értesítése, illetve védelme
  
• 
  Psychiatriai kezelés (hospitalisatio) szervezése
  

5.6. A beteg aktivitásának fizikai korlátozása1

• 
  Ha a beteg és a környezet biztonsága egyéb módon nem biztosítható
  
• 
  Ha a beteg erősen agitált magatartása közvetlen veszélyt jelenthet
  

5.7. Leggyakoribb kórképek, melyekben fizikai korlátozás (a beteg rögzítése) válhat szükségessé

• 
  Delirium (agitált szaka)
  
• 
  Schizophrenia
  
• 
  Mania
  
• 
  Suicid vagy homicid magatartás
  
• 
  Drog intoxicatio vagy – megvonásos állapot
  

5.8. A beteg fizikai korlátozása hibás, ha:

• 
  Alkalmazható egyéb, kevésbé restrictiv (pl. gyógyszeres) kezelési forma
  
• 
  Ha a korlátozás a beteg számára büntetésként hat
  

5.9. A fizikai korlátozás szabályai

• 
  Legalább 5 személy jelenléte szükséges (lehetőleg a biztonsági szolgálat tagjainak jelenlétével, illetve segítségével)
  
• 
  A kényszerintézkedést pontosan dokumentálni kell, orvosi aláírással
  
• 
  A rögzítés várható időtartamát meg kell jelölni
  
• 
  Szakszerű rögzítés szükséges, a beteg folyamatos megfigyelésével
  
• 
  Lehetőleg képzett személyek végezzék a korlátozást
  
• 
  Nyugodt, határozott hangon kell tájékoztatni a beteget, hogy mi történik és miért¹⁰
  
• 
  Folyamatosan ápolási dokumentációt kell vezetni, időszakosan újra értékelve a további korlátozás szükségességét
  

27. fejezet - BIOLÓGIAI TERÁPIÁK

1. Antipsychoticumok

1.1. Az antipsychoticumok főbb javallatai

• 
  A schizophreniák és egyéb psychoticus állapotok valamennyi formája.
  
• 
  Psychoticus depressio.
  
• 
  Psychoticus mania; súlyos, nem psychoticus maniában is indikált lehet.
  
• 
  Személyiségzavarok (például schizotyp vagy borderline személyiségzavar) psychoticus decompensatióiban.
  
• 
  Somaticus betegség, illetve psychoactiv szerek által indukált psychoticus zavarok.
  
• 
  Általánosságban heveny izgalmi állapotok, agitatio, agressivitas vagy egyéb sürgős psychiatriai beavatkozást igénylő állapotok.
  

1.2. Az antipsychoticumok felosztása

1.2.1. Az antipsychoticumok felosztása

• 
  Kis potenciálú szerek, pl. chlorpromazin, chlorprotixen, thioridazin.
  
• 
  Közepes potenciálú szerek, pl. flupenthixol.
  
• 
  Nagy potenciálú szerek, pl. haloperidol, fluphenazin, trifluoperazin.
  

1.2.2. Atípusos antipsychoticumok:

• 
  Amisulprid
  
• 
  Clozapin
  
• 
  Olanzapin
  
• 
  Quetiapin
  
• 
  Risperidon
  
• 
  Sertindol
  
• 
  Ziprasidon
  

1.2.3. Depó készítmények (jelenleg csak a típusos szereknek vannak - 2-4 hetes hatástartammal - ilyen kiszerelései):

• 
  Haloperidol decanoat
  
• 
  Fluphenazin decanoat
  
• 
  Flupenthixol decanoat
  
• 
  Pipotiazin palmitat
  
• 
  Zuclopenthixol decanoat
  

1.2.4. Rövid hatástartamú (1-3 nap) depó készítmény:

• 
  Zuclopenthixol acetat.
  

1.3. Az antipsychoticumok mellékhatásai

A típusos szerek mellékhatásai sokkal súlyosabbak, mint az atípusos szerekéi, és az életminőséget károsan befolyásolják. Ezért - ha adagolásuk során mellékhatást észlelünk, atípusos szerre történő átváltás indokolt. A mellékhatások miatti gyógyszer-intolerantia schizophrenia esetében a therapiaresistentia kategóriájába tartozik.

1.3.1. Extrapyramidalis tünetek:

típusos szerek jellegzetes mellékhatásai; egyes atípusos szereknél is felléphetnek, nagyobb adagok esetén.

• 
  Parkinson-syndroma
  
• 
  Acathisia
  
• 
  Acut dystonia
  
• 
  Tardiv dyskinesia
  
• 
  Neurolepticus malignus syndroma
  

1.3.2. Neurolepticus deficit syndroma:

típusos antipsychoticumok által okozott motoros Parkinson-syndroma és mentalis gátoltság gyakran tartós sedálás, mely hasonlít a negatív syndroma, illetve a depressio tüneteire.

1.3.3. Hyperprolactinaemia:

a típusos antipsychoticumok jellegzetes mellékhatása, egyes atípusos szerek is okoznak hyperprolactinaemiát.

• 
  Mellfeszülés
  
• 
  Tejcsorgás
  
• 
  Amenorrhoea
  
• 
  ? Csontritkulás
  
• 
  ? Sexualis és fertilitasi zavarok
  

1.3.4. Egyéb endocrin mellékhatások:

• 
  Glucose-intolerantia (diabetes mellitus gyakoribb antipsychoticus kezelés mellett)
  
• 
  Hízás
  

1.3.5. Vegetativ mellékhatások:

• 
  Anticholinerg hatások (homályos látás, obstipatio, szájszárazság, vizeletretentio stb.)
  
• 
  Adrenerg mellékhatások: orthostaticus vérnyomáscsökkenés
  

EKG-eltérések pl: QTc megnyúlás

Vérképzőszervi eltérések

Májkárosodás

1.4. Az antipsychoticumok adagolása

Monoterápia az ideális. Két készítmény együttes adása kivételes esetekben elfogadható, három antipsychoticum együttes adása nem indokolható.

1.4.1. Az adagolás módja:

• 
  Leggyakrabban per os
  
• 
  Parenteralis adagolás:
  

• 
  Heveny fázisban, pl. agitáció kezelésére.
  
• 
  Fenntartó kezelésre depó készítmény adható.
  

1.4.2. Az adagolás ideje:

• 
  Schizophrenia acut fázisában: az antipsychoticus hatás 2-4 hét alatt ítélhető meg.
  
• 
  Fenntartó kezelés schizophreniában: első megbetegedésben a pozitív tünetek megszűnése után 12 hónapig, relapsus esetén minimálisan két évig, ismételt relapsusok esetén folyamatos antipsychoticus pharmacotherapia javasolt.
  

1.4.3. Áttérés típusos szerről atípusos szerre:

• 
  Elhagyjuk a típusos szert, és utána kezdjük el az atípusos szer adását.
  

Előny:kisebb a gyógyszeres interakciók fellépésének valószínűsége.

Hátrány:nagyobb az elvonási syndromák és a relapsus kockázata.

• 
  A típusos szer adagját lassan csökkentjük, ezzel egyidőben fokozatosan emeljük az atípusos szer adagját.
  

Előny:kisebb az elvonási syndromák és a relapsus kockázata.

Hátrány:nagyobb a gyógyszeres interakciók fellépésének valószínűsége.

2. Anxiolyticumok

2.1. Az anxiolyticumok főbb javallatai

• 
  Szorongásos zavarok közé sorolt kórképek.
  
• 
  Egyéb psychiatriai betegségeket kísérő szorongásos állapotok.
  
• 
  Somaticus betegségekhez társuló szorongásos állapotok.
  
• 
  Alkohol- és gyógyszerelvonási syndromák acut fázisa.
  
• 
  Insomniák.
  

2.2. Az anxiolyticumok felosztása

• 
  Benzodiazepin-származékok.
  
• 
  5-HT1A receptor partialis agonistái.
  
• 
  Antidepressiv szerek.
  
• 
  Beta-receptor blockolók.
  

2.2.1. Benzodiazepin-származékok

• 
  Kis potenciálú szerek (pl. chlordiazepoxid, diazepam) fő indikációja: enyhébb szorongás átmeneti, rövid ideig tartó kezelése.
  
• 
  Nagy potenciálú szerek (alprazolam, clonazepam, lorazepam) fő indikációja: súlyos szorongás (pánikrohamok is), és tartós kezelések.
  

2.2.2. 5-HT1A receptor partialis agonistái

• 
  Jelenleg csak buspiron van forgalomban.
  
• 
  Indikáció: generalizált szorongás (pánikrohamokban nem hatékony) hosszú távú kezelése.
  

2.2.3. Antidepressiv szerek

2.2.3.1. A gyógyszerválasztás szempontjai:

• 
  Az alkalmazási előiratok nagyon különbözőek; az egyes antidepressiv szerek különböző szorongásos kórképekben (pl. kényszerbetegség, pánikzavar, szociális phobia) indikáltak.
  
• 
  Mellékhatásprofil: tri- és tetracyclikus szerrel nem indítunk terápiát, a többi szer főbb mellékhatásait ld. e fejezetben.
  

2.2.4. Beta-receptor blockolók

• 
  Indikáció: egyszerű (körülírt) szociális phobia. Egyéb szorongásos kórképben hatástalan.
  

2.3. Az anxiolyticumok főbb mellékhatásai

2.3.1. Benzodiazepinek:

• 
  Álmosság, bágyadtság (pár hét alatt tolerantia fejlődik ki).
  
• 
  Figyelem- és emlékezészavarok.
  
• 
  Coordinatiós zavarok.
  
• 
  Rebound (az alapbetegség tünetei “visszacsapnak” a szer elhagyásakor).
  
• 
  Dependentia (terápiás alkalmazás esetén ritka).
  

2.3.2. Buspiron:

• 
  Gastrointestinalis tünetek (nausea, dyspepsia).
  

2.3.3. Antidepressiv szerek:

(Lásd e fejezetben később)

2.3.4. Beta-blockolók:

• 
  Orthostaticus hypotonia.
  
• 
  Bradycardia.
  
• 
  Depressio (kivétel propranolol: 5-HT1A hatás is).
  

2.4. Az anxiolyticumok adagolása

2.4.1. Benzodiazepinek:

• 
  Hatásuk gyorsan jelentkezik (20-40 perc a legtöbb szernél).
  
• 
  Alkalmazkodási zavarok, átmeneti szorongásos állapotok: rövid ideig (kb. 1 hónap).
  
• 
  Súlyos szorongásos kórképek (pánikbetegség, posttraumás stress syndroma): tartós kezelés is indokolt lehet (több hónap).
  
• 
  A terápiás adagot a dózis lassú emelésével állapítjuk meg egyedileg.
  
• 
  A benzodiazepineket az adag lassú csökkentésével hagyjuk el.
  

2.4.2. Buspiron:

• 
  A hatás csak 2-4 hét után jelentkezik.
  
• 
  A terápia időtartama: generalizált szorongásban gyakran több év.
  

2.4.3. Beta-blockolók:

Csak alkalmilag rendeljük, az indikációnak megfelelően körülírt szorongásban (pl. lámpaláz, vizsgadrukk).

2.4.4. Antidepressiv szerek:

• 
  A depressióban és a szorongásos kórképekben hatékony dózis eltérő lehet.
  
• 
  Hatásuk csak 4-6 (néha több!) hét után jelentkezik.
  
• 
  A terápia kezdetekor
  

• 
  Átmenetileg ronthatják a beteg állapotát (előfordul a szorongás fokozódása, nyugtalanság, és a terápia elején kifejezettebbek a gastrointestinalis mellékhatások).
  
• 
  Mérlegelendő a kombináció nagy potenciálú benzodiazepin-származékkal.
  

3. Altatók

3.1. Az altatók főbb javallatai

• 
  Insomniák
  

3.2. Az altatószerek felosztása

• 
  Benzodiazepin-származékok
  

• 
  Rövid felezési idejű szerek: midazolam
  
• 
  Közepes felezési idejű szerek: brotizolam, cinolazepam, temazepam
  
• 
  Hosszú felezési idejű szerek: flunitrazepam, nitrazepam
  

• 
  Benzodiazepin (vagy omega-) receptorra ható szerek:
  

• 
  Zolpidem, zopiclon, zaleplon
  

3.3. Az altatószerek mellékhatásai

• 
  Benzodiazepinek: lásd fent.
  
• 
  Zolpidem: klinikailag jelentéktelen mellékhatások.
  
• 
  Zaleplon: gastrointestinalis mellékhatások, fémes íz.
  

3.4. Az altatók adagolása

• 
  Csak átmenetileg alkalmazzuk.
  
• 
  A benzodiazepinek anxiolyticus hatásával szemben nem fejlődik ki tolerantia, a sedatohypnoticus hatással szemben azonban pár hét alatt tolerantia alakul ki, ezért időben limitáltan alkalmazandók.
  

4. Antidepressiv szerek

4.1. Az antidepressiv szerek javallatai

• 
  Depressiós epizód
  
• 
  Dysthymia
  
• 
  Somaticus betegségekhez társuló depressio
  
• 
  Postpsychoticus depressio
  
• 
  Pánikbetegség
  
• 
  Phobiák
  
• 
  Kényszerbetegség
  
• 
  Étkezési zavarok
  

4.2. Az antidepressiv szerek felosztása:

• 
  Tricyclikus (TCA: pl. amitriptylin, clomipramin, imipramin) és tetracyclikus (pl. maprotilin) szerek.
  
• 
  Selectiv serotonin reuptake gátlók (SSRI: pl. citalopram, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, sertralin).
  
• 
  Reversibilis MAO-A gátló (RIMA: moclobemid).
  
• 
  Selectiv serotonin noradrenalin reuptake gátlók (SSNRI) vagy “kettős hatású” antidepressivumok (pl. mirtazapin, nefazodon, venlafaxin).
  
• 
  Selectiv noradrenalin reuptake gátlók (SNRI: pl. reboxetin).
  
• 
  Egyéb szerek (pl. mianserin, tianeptin).
  

4.3. A (hazai forgalomban lévő) antidepressiv szerek főbb mellékhatásai:

• 
  TCA és tetracyclikus szerek: anticholinerg (homályos látás, vizeletretenció stb.); adrenerg (hypotonia); antihistamin hatások (álmosság, hízás); cardiotoxicitas, májkárosodás.
  
• 
  SSRI: serotonerg (gastrointestinalis, sexualis), esetleg dopaminerg (feszültség fokozódása).
  
• 
  RIMA: adrenerg (hypertonia).
  
• 
  Osztályozástól függetlenül: máj különböző cytochrom P-450 isoenzymeinek gátlása.
  

4.4. Az antidepressiv szerek adagolása

• 
  A mellékhatásoktól függő titrálás szükséges lehet.
  
• 
  Nem sedativ szereknél az első hetekben nagy potenciálú benzodiazepin készítmény adása mérlegelendő.
  
• 
  Kerüljük a subtherapiás adagolást – ha a beteg nem tolerálja a terápiás adagot, váltsunk másik szerre.
  
• 
  A terápia időtartama.
  

• 
  Az első depressiós fázis után min. 6 hónap.
  
• 
  Ismételt fázisok után évek (!).
  

5. Hangulatstabilizátorok

5.1. A hangulatstabilizátorok javallatai

• 
  Bipolaris affectiv kórképek.
  
• 
  Bipolaris schizoaffectiv kórképek.
  

5.2. A hangulatstabilizátorok felosztása

• 
  Lithium
  
• 
  Antiepilepticumok
  

• 
  Carbamazepin
  
• 
  Valproinsav-származékok
  

5.3. A hangulatstabilizátorok főbb mellékhatásai

• 
  Lithium
  

• 
  Korai: közérzet zavarai, szédülés, émelygés, hányinger.
  
• 
  Késői: hypothyreosis, súlygyarapodás.
  
• 
  Intoxikáció: tremor, hasmenés, hányinger, ataxia, dysarthria, súlyos esetekben tudatzavar, coma, halál.
  

• 
  Carbamazepin
  

• 
  Gastrointestinalis tünetek, leukopenia.
  

• 
  Valproinsav-származékok
  

• 
  Gastrointestinalis mellékhatások.
  

6. Electroconvulsiv terápia (ECT)

6.1. Az ECT javallatai

• 
  Gyógyszeres kezelésre nem reagáló depressiós epizód.
  
• 
  Súlyos katatón syndromák.
  
• 
  Maniás és kevert syndromák egyes esetei.
  

6.2. Az ECT mellékhatásai

• 
  Amnesia
  
• 
  Anaesthesia mellékhatásai
  

7. Alvásmegvonás

7.1. Az alvásmegvonás javallata

• 
  Enyhe vagy közepes (primaer) depressiós epizód.
  

7.2. Az alvásmegvonás formái

• 
  Teljes vagy részleges.
  

8. Fényterápia

8.1. A fényterápia javallata:

• 
  Szezonális (téli) depressio.