Szocioterápiaaz egyén társas kapcsolatainak, társadalmi környezetének pozitív hatásaira épülő terápiás beavatkozás, mely a szociális tanulást és a kreatív önmegvalósulást segíti. A rehabilitáció legfőbb eszköze,mivel célja a beteg tevékenységének helyreállítása, és elveszett képességeinek visszaadása, a társadalomba való visszahelyezése.
1. Szocioterápia
28.1. táblázat -
Kórházi (intramuralis) szocioterápia függvénye
A psychiátriai osztály struktúrájának, vezetési stílusának.
A személyzet és a betegek kapcsolatrendszerének.
Az osztály nyitott vagy zárt jellegének.
Autokratikus vagy demokratikus szervezésének.
A nyitott rendszerként működő osztály jellemzői
Demokratikus a vezetési stílusa.
Jól működő a kapcsolat a külvilág és az osztály között.
A személyzet beállítódása partneri, betegcentrikus, empathiás.
Sokrétűek és jól kimunkáltak a formák a betegek és a személyzet, illetve a betegek egymás közötti érintkezésében.
A betegek megőrzik emberi kapcsolataikat, eredeti szokásaikat, sőt az egyes terápia formák erre épülnek, rehabilitációs esélyeik jelentősen javulnak.
A zárt rendszerként működő osztály
Előbbi ellentéte, a következményei sokrétűek, negatívak
A betegtől kapott információk a szituációra, és nem a betegsége problémáira vonatkoznak.
Az osztály totális jellege a beteget infantilizálja, regressiv állapotban tartja, elveszti a felelősséget saját sorsáért.
Megszakadnak korábbi emberi kapcsolatai.
Minimálisra csökkenti a rehabilitáció esélyeit.
Kórházon kívüli (extramuralis) szocioterápiák
Kezdetben a harmadlagos praeventio módszereként alakultak ki.
Később a másodlagos praeventióhoz is kapcsolódtak (psychoticus betegek otthoni kezelése a család bevonásával, crisisterápiák stb.).
Jelenleg a közösségi ellátások mindinkább előtérbe kerülnek.
Fő összetevői:
A folyamatos és mindig elérhető, követéssel végzett psychiatriai gondozás.
A korai betegség-felismerés és terápiás beavatkozások
Házi ápolás a hozzátartozók bevonásával.
Mobilis crisis-szolgáltatás és rehabilitáció.
A szocioterápiák céljainak és formáinak részletezését 29. fejezet - PSYCHIATRIAI REHABILITÁCIÓ
29. fejezet - PSYCHIATRIAI REHABILITÁCIÓ
A psychiatriai rehabilitációaz a tevékenység, melynek segítségével a psychés ártalmat szenvedett egyént különböző utakon és módokon olyan állapotba és helyzetbe igyekszünk hozni, hogy az adott társadalmi környezetbe megfelelően tudjon beilleszkedni (a rehabilitáció az ellátó rendszerből nem hagyható ki).
1. Alapfogalmak
29.1. táblázat -
Károsodás
A megbetegedés következményeként fennmaradó tünetek.
Fogyatékosság
A károsodás következtében kialakuló életvitelbeli nehézség (enyhe tünet is vezethet súlyos fogyatékossághoz).
Rokkantság
A betegséggel kapcsolatos hátrány, melyet szociális tényezők is ronthatnak (munkanélküliség, barátok hiánya stb. Kedvező tényezők viszont jelentősen javíthatják.
2. A psychiatriai rehabilitáció alapelvei
29.2. táblázat -
Folyamatos és komplex
Tevékenység legyen (gyógykezelés, gondozás, készségek fejlesztése stb.).
Célirányos
Tevékenység legyen, a rehabilitációs diagnózisra épülő, egyénre szabott program alapján történjék.
Lépcsőzetesség
Legyen az adott időpontban a beteg állapotának megfelelő (optimális stimuláció) – az alulstimuláltság inaktivitáshoz, a túlstimuláltság szorongáshoz vezet.
Optimális körülmények
Kialakítására törekedjék (figyelembe vegye a fejleszthetőség határait, de ezen belül a legmagasabb szintet érje el).
Az elért szint fenntartása – az optimális feltételek biztosítása
A visszaesések elkerülése, az élet újabb és újabb problémáival való megküzdés segítése.
A reintegráció, a szociális adaptáció kialakítása
Az egészségkárosodás teljes vagy részleges korrekciója nem azonos a teljesítőképesség helyreállásával.
A beteg bevonása a rehabilitációs tevékenységbe
Nemcsak beleegyezését kell adnia, hanem a folyamat aktív, kreatív és kezdeményező résztvevője is kell legyen.
A környezet
Elfogadó, toleráns viszonyulásának kialakítása.
3. Szemléleti kérdések
29.3. táblázat -
Praeventiv szemlélet
A betegség chronicussá válásának, a károsodás kialakulásának megelőzésére a betegség mielőbbi felismerése, a gyógykezelés azonnali biztosítása.
Rehabilitációs szemlélet
Az adott környezethez való harmonikus illeszkedés elősegítése (és nem a tünetmentesség).
Közösségi betegellátás elve
A beteg gyógykezelése lehetőség szerint természetes életterében történjen.
A szolgáltatások könnyen elérhető környezetben szerveződjenek (crisiselhárítás, védett munkahely lehetőségek, klubok, jogsegélyszolgálat stb.).
A segítő team olyanokkal egészüljön ki, akik a beteg környezetéhez tartoznak (hozzátartozók, barátok stb.).
Szoros kapcsolat kiépítése a háziorvosi és egyéb egészségügyi szolgáltatásokkal, a nem psychiatriai betegek számára rendelkezésre álló közösségi szerveződésekkel, illetve a civil szervezetekkel stb.
Orvos-beteg partneri kapcsolat kialakítása
A beteg ismerje a betegségét és aktívan vegyen részt a gyógykezelésben.
Családtagok segítése
A sérülékeny hozzátartozók orvosi-psychologiai támogatása, ezáltal a beteg számára a kedvezőbb környezeti feltételek biztosítása.
4. A rehabilitáció célja
29.4. táblázat -
Munkaképesség helyreállítása
A tünetmentesség nem azonos vele.
A psychés egyensúly és stabilitásának megerősítése
Psychopathologiai tünetek ellenére a munkaképesség helyreállhat.
Személyiség korrekciója, viselkedés formálása
Élettörténet ismeretében – ép személyiségi összetevők erősítése, ki nem alakult funkciók fejlesztése stb.
Megszüntetni a maradandó károsodás negatív hatásait
A deprimáló és izoláló hatást, megszüntetése helyreállítani az önállóságot, kialakítani a felelősségvállalás. csökkenteni a függőséget,
Előkészítése a családba, munkahelyre való visszatérésnek
Sz. e. munkahely változtatásra való felkészítés
Kialakítani a szabadidő megszervezésének
Igények és formáit (a szabad idő struktúrálása)
5. A rehabilitációt befolyásoló tényezők
29.5. táblázat -
Praemorbid összetevők
Alacsony intellektuális szint, iskolázottság hiánya.
Hospitalisatio következményei: önállótlanság, függőség. döntésképtelenség stb. – elsősorban hosszabb kórházi tartózkodást követően.
Ügyintézési és önálló életvezetési képtelenség.
A rehabilitáció korai megkezdésével megelőzhetők
6. A rehabilitáció folyamatának összetevői
29.6. táblázat -
Rehabilitációs diagnózis
Klinikai diagnózis megerősítése.
Funkciók felmérése, ezen belül a megmaradt képességeké.
A rehabilitációs motivációs szint meghatározása.
Személyiség ismerete: intellectus, kulturális szint, előképzettség, érdeklődési kör stb.
Az elvárt készségek számbavétele.
A rehabilitáció feltételeinek (lehetőségeinek) körülhatárolása.
A munkaképesség szintje.
A viselkedés jellegzetességei.
Kommunikatív készség az önálló tevékenységekben.
Rehabilitációs terv
Célok kitűzése: rövid és hosszú távú (elérhető) célok, azok hierarchiája, problémák elemzése stb.
Megfelelő programok kialakítása a célok eléréséhez: gyógyszerelés finomítása, psycho-szocioterápiás, illetve készségfejlesztő módszerek számbavétele.
Terápiás szerződés megkötése.
A terápiás terv rendszeres értékelése, szükség szerint módosítása – egy esetleges megrekedés elemzése és korrekciója (a rehabilitációs team elvárásainak megfogalmazásával, sikerélmények biztosításával stb.)
A hozzátartozók feladatainak megbeszélése (gyakran támogatják a beteg tétlenségét, nem segítik önálló tevékenységében stb.).
A munkahellyel való kapcsolat elősegítése: a munkahely megértő hozzáállása a beteg későbbi visszatéréséhez („lekezelések”, indokolatlan félelmek a beteggel szemben stb. káros hatásúak).
Személyi feltételek biztosítása: team munka az orvos vezetésével, psychologus, szociális munkások, szakápolók, gyógyfoglalkoztatók stb. részvételével (psychoszociális segítségnyújtás).
Tárgyi feltételek megteremtése: a foglalkoztatást, a munkát, a képzést, a szabadidő eltöltését stb. biztosító eszközök.
Szociális érdekvédelem: betegsége, inaktivitása miatt ne érje hátrány (pl. táppénzigényének, munkaviszonyának rendezése, segítség lakásának fenntartásában, jogi védelem biztosítása stb.
7. A rehabilitáció intézményrendszere
29.7. táblázat -
Átmeneti intézmények
Az osztályos és ambulans kezelés közötti űrt betöltő ellátási formák
Nappali kórház
A beteg otthoni környezetében marad, kórházi gyógykezelést kap ágy elfoglalása nélkül, naponta jár be 8-12 órára, komplex gyógykezelését naponta kontrollálják.
Éjszakai szanatórium
A beteg munkahellyel rendelkezik (rehabilitált dolgozó), de lakhatási lehetősége nincs (rendszeres psychiatriai ellenőrzésre még szüksége van).
Gyógyító célú foglalkoztatás
Célja a tétlenség elkerülése, ezért sokszínű elfoglaltságot biztosít (munka és művészi tevékenység, csoport-foglalkozások, szórakoztatás stb.). A beteg teljesítőképességét, kreatív készségeit növelik, segítik az alkalmazkodását stb.
Kiegészítő intézmények
Akkor szükségesek, ha a visszatérés az átmeneti intézményekből a régi életformába nem azonnal sikerül. Biztosíthatják a továbbképzést, az önállóbb életvitelt.
Védett szállás
Munkásszállás jellegű közösségi elhelyezés, biztosítja az életvitelhez szükséges feltételeket, rendszeres psychiatriai, psychotherapiás segítséget nyújt.
Védett bérlemény
A bérleti szerződést a fenntartóval kötik. Önellátást és önálló életvitelt biztosít, szociális munkások támogatják, psychiatriai kontrollja ambulansan történik.
Védett lakás
A beteg maga bérli és alakítja ki, a támogatás formái azonosak az előzőével.
Védő munkahely
Munkabérért végzett, szerződés szerinti termelő-tevékenység. A védettséget a munkafeltételek biztosítják, a beteg orvosi ellenőrzése és szociális segítése rendszeres.
Rehabilitációs célszervezet
Piacorientált munka, mennyiségi és minőségi követelményekkel. A psychiatriai ellátás alkalomszerű és elsősorban a terhelhetőséget ellenőrzi.
Átképző intézmények
A szakképzési programok megkezdődhetnek már a védő munkahelyeken és a célszervezetekben, de a befejező fázis a megfelelő szakintézetekben történik (szakképzettség teljes elsajátítása, vizsgák stb.).
8. A rehabilitáció módszerei
8.1. Általános elvek
29.8. táblázat -
A beavatkozások integráltak
A biológiai, a psycho- és szocioterápiás módszerek egymás melletti alkalmazása.
A kiválasztás (szelekció) módja
Nem a kórisme, hanem a beteg aktuális állapota alapján történik.
Csoportos foglalkozások előtérbe helyezése
Elősegítik a kommunikációt, az interakciókat, növelik az önbizalmat, az önállóságot, az adaptációs készséget, segítenek az egyéni problémák megértésében és megoldásában stb.
8.2. Psychotherapiás kezelés
29.9. táblázat -
A gyógyszerek megfelelő beállítása
Cél, hogy fenntartsák az egyensúlyt, megelőzzék a visszaeséseket, de ne gátolják az aktív életmódot (mellékhatások csökkentése).
A kellő együttműködés (compliance) elérése
Segíthet ebben a mellékhatások csökkentése, illetve a psychoeducatio.
Az önkéntes és önálló gyógyszerelés bevezetése
A megfelelő compliance esetén lehetséges.
8.3. Szocioterápiás módszerek, rehabilitációs speciális terápiák
29.10. táblázat -
Egyéni psychotherapiák
Különböző formái elsősorban a szorongásos, somatoform, depressiv stb. kórképeknél, illetve a személyiségzavarok egyes eseteiben alkalmazhatók az egyedi motiváltságnak megfelelően – psychoticus állapotokban mélyíthetik a regressiót
Csoport-psychotherapiák
A csoporthelyzet, a csoportdinamika fokozatos viselkedés-korrekciót tesz lehetővé (a szociális viselkedés közvetlen megfigyelése, korrekciója, a betegtársak interpretációja stb.).
Családterápiás beavatkozások
A dysfunctionalisan működő családi rendszer korrekcióját segíti.
Supportiv (támogató) psychotherapia
Segíti a beteget a mindennapi problémák megoldásában, a családba történő visszailleszkedésben stb.
29.11. táblázat -
Psychoeducatio
Tervezett tájékoztatás a beteg és hozzátartozói részére a megbetegedés fontosabb kérdéseiről; az oktatás segédanyagok, kérdőívek segítségével történik, a betegek és hozzátartozóik is beszélhetnek tapasztalataikról.
Stress-kezelés
A sérülékenység modelljén alapul. Célja nem a stress csökkentése, hanem a stress feldolgozásának technikája. Módszerei:
Kommunikációs tréning: a nem kielégítő interpersonalis kapcsolatok csökkentésére.
Probléma-megoldó tréning: technikák megtanulása és alkalmazása.
Crisis kezelése és megelőzése: a visszaesés korai figyelmeztető jeleinek felismerése és a tennivalók.
Szociális készségek tréningje
Az önálló életvitelre való felkészítés nélkülözhetetlen, mert a szociális készségek hiányában eredménytelenek a rehabilitációs törekvések.
Asszertív tréning: célja a hatékony önérvényesítés, az önértékelés, kapcsolatteremtő készség visszaállítása, érzelmek megfelelő kifejezésének fejlesztése, képesek legyenek személyes jogaik képviseletére (a mindennapi szociális jogvédelem elsajátítása).
Életviteli készségek tréningje: a mindennapi élethez szükséges tevékenységek gyakorlása (a jól működők kiemelése, a hiányzó vagy nem kellően hatékony készségek fejlesztése) – helyzetgyakorlatok az önellátásra (jövedelem beosztása, öltözködés rendben tartása), a munkára, a kapcsolatok kialakítására, a szabad idő tevékenységre stb. modellnyújtás.
